Szóval jó itthon! Megismerhettem új arcokat is, például a másik dédimet!
Ő az, nézzétek, a Magdus dédi:
Aztán még jöttek páran otthon is meglátogatni, képem ismét nincs mindenkiről, ejnye-bejnye, Apa-Anya!:)
Jött Öcsi ismét, nézzétek, hogy nézem! Öcsi majd' két méter magas, nem csoda, ha így bámulom! EL is határoztam gyorsan, hogy én is ilyen nagy leszek! Ahhoz azonban -legalábbis azt mondják- , jó sokat kell ennem! Hát, ebben nem lesz hiba! (Tényleg, még nem is mondtam, hogy a Kórházból már 10 dekával nehezebben jöttem haza, mint ahogy születtem, pedig Anya szerint a legtöbb kisbaba veszít a súlyából! Hát, már ott is látszik, hogy nem vagyok átlagos!!!:)) Szóval Öcsi:
Ő Öcsi haverja, Szabi:
Ő pedig Szabi anyukája, Kati néni:
És Szabi testvére, Gergő:
Persze a Papa is eljött még, meg a Magdus dédi is többször átjött megnézni (ő itt lakik a szomszédban)
MEg eljöttek Krisztiék, mert Norbi a kórházba nem tudott bejönni megnézni, és szerencsére a barátomat, Mátét sem hagyták otthon!
ÉS még képek az első napjaimról itthon:
Tudjátok, mit szerettem a legjobban? Enni, és aludni! Főleg Apa pocakján:
Anyának volt egy ELVE mielőtt megszülettem: nem kapok cumit! Ezt hogy képzelte, nem tudom! NA, de aztán még alig múltam egy hetes, mikor rájött, hogy én a cumis fajtából származom!:) VAgy ha nem, akkor mindig cici!!! Anya ezt nem bírta, így aztán előkerült a biztosamibiztosmegvett cumi! Még jó, hogy volt! Először kicsit furcsa volt, meg nem is volt sokat a számban, de aztán megszoktam! Mondjuk elég furán nézett ki még a legkisebb cumi is a számban...
Aztán elérkezett az első séta ideje is. Nagyon jó kint lenni a levegőn, Anya fokozatosan szoktatott hozzá, nagyon élveztem! NAgyokat aludtam:
Így teltek hát első napjaim, ettem, aludtam, ettem, aludtam, és közben ismerkedtem a világgal!
