Azt azonban nem, hogy közben 22 hónapos nagylegény lettem.:-) És valóban igaz az, hogy nagylegény, hiszen ugyan magasságom nem ismert előttünk, de testsúlyom 13,1 kg (ez nagy nehézségek árán derült csak ki, mivel a rendelőbeli mérleggel ugyancsak rossz viszonyban vagyok, így nem is nagyon voltam hajlandó ráállni...), és mindenki azt kérdezgeti Anyától, hogy mikor megyek oviba...:-O Anya olyankor mindig mondja: "hiszen még nincs is két éves...". ÉS akkor általában ilyen képet vágnak: :-O Pedig szerintem, meg Apa és Anya szerint abszolút átlagos kiskölök vagyok, már ami a méreteimet illeti. Mert egyébként persze nem vagyok átlagos.:-) Anyáék szerint én vagyok a legtökéletesebb, legokosabb kiscsávó a világon.:-DDD Már a beszédet is kezdem egyre jobban elsajátítani, egyre több szóból áll a szókincsem. Persze legtöbbször a családtagokat sorolom (azt meg kell említenem, hogy Öcsit is utolérte az előléptetés szele, hiszen Sssss-ből előlépett Össsi-vé:-)))), de az autó, busz is gyakran előfordul a mondanivalómban. Ja, és repülőmániás vagyok, de azt még nem tudom mondani, bár kifejezem, de nem mindenki érti meg.:-S Papával szoktuk megnézni őket a repülőtéren. És képzeljétek, a Papám olyan jófej, hogy ki is szokott vinni a reptérre, és akkor egész közelről csodálhatom ezeket a számomra oly érdekes szerkezeteket.
Egyébként meg tovább tart, sőőőt, fokozódik a Mama-mánia. Olyan szinten, hogy vasárnap nem akartam hazajönni tőlük, és mikor csellel rávettek, hogy mégis eljöjjek, én meg észrevettem, hogy a Mama nincs sehol, akkor olyan hisztibe kezdtem, hogy majdnem kiestem a bicikliülésemből, ki is kellett venni, és nem voltam hajlandó visszaülni.:-P Apa úgy biciklizett velem haza, hogy a kezében fogott. Anya oda sem mert nézni...:-S
Most épp egy kis nátha tombol nálunk, Apa kezdte, aztán én is elkaptam, persze nekem krupposan jött a fránya, de azon már túl vagyunk, most csak az orrom folyik.:-S Anyát csak épp meglegyintette a szele, úgy látszik, ő szed egyedül Béres-cseppet...;-):-D
Mostanában annyira szép idő van kint, hogy ha tehetném, egész nap kint tevékenykednék. Szeretek Apával kimenni, és autót szerelni is. Na olyankor szoktam igazán szépen kinézni, gondolhatjátok...;-P De Anyával is jó kint, vele motorozni szoktunk, meg sétálni, biciklizni. Vagy Krisz haverommal játszani. Egy "kicsit" irigy vagyok vele, állítólag.:-O A motoromhoz hozzá sem érhet, a többi játékomat is jobb, ha békén hagyja, Anya nem is érti, hiszen mással nem vagyok ennyire irigy.
Remekül megy nekem ez az irányítás dolog, valahogy így: "Apa, oda! Anya, oda! Papa, nem! Anya, ott is!..." Ezen kívül szuperul irányítom a motort, a kvadot is.:-P
Szoktam Anyának segíteni főzni is, és ha ő épp nem főz semmit, akkor én előszedem az edényeket, a fakanalat, beleteszem a kockáimat, kevergetem, megfújom, megkóstolom, megkínálom Anyát, Apát...:-)
Képek sajnos nem nagyon készülnek, egyrészt a masina sem nagyon szuperál, szinte csak kint csinál normális képeket, másrészt meg ha meglátom a gépet, akkor egyből én AKAROK fotózni. Mellesleg remekül megy, bekapcsolom, fotózok, visszanézem, majd ismét fotózok, visszanézem... Nagyon értek hozzá. Anyáék tervezik, hogy vesznek egy újabbat, és akkor ez az enyém lehet.:-) Hűűű, már nagyon várom.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni, igyekszem most már nem hagyni Anyát ennyire ellustulni.;-P
