Tegnap reggel Józsi bácsi jött értünk, akit én nemes egyszerűséggel vagy Jóbácsinak, vagy Tiszinek hívok (Anyáék is Tiszinek hívják), bekötötték az ülésemet az autóba, elköszöntem Apától, és már indultunk is. Dunaalmásra mentünk, egy hétvégi házikóba a szőlőhegyen, amit a tulajdonos néni mindig nagyon szívesen ad nekünk néhány napra, így mi most nagyon szívesen segítettünk rendbe tenni az udvart. Nem volt sok munka, füvet kellett nyírni, kaszálni, letört ágat eltakarítani, ilyesmik. Józsi bácsi, Skrapó, Anya és én keltünk útra, és kb egy órás kocsikázás alatt meg is érkeztünk. Mikor nem aludtam, akkor állandóan kommentáltam, hogy mit látok, milyen autók jönnek, hasonlók.

A háztól nagyon szép kilátás nyílik a Dunára, és szemben Szlovákiára.

Hamar feltaláltam, és jól éreztem magam:

Miután kipihentük az út fáradalmait, egy üdítőzés, gyümölcsevés után elkezdtünk dolgozni. Mi Anyával a letört faágat takarítottuk el az udvarból. Én ebben munkában rettentően elfáradtam, és odaúton való alvás ide vagy oda, biza cumit, párnát követeltem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben fotózgattam is egy keveset, leginkább a fákat:

Aztán mikor végeztünk a munkával, megebédeltünk:

Majd egy rövidke pihenő után hazaindultunk. Nagyon jó idő volt, szépen sütött a nap, öröm volt kint lenni.:-)

Hazaúton ismét aludtam egy rövidet, majd ecseteltem a látottakat. Kedvencem a "sájda hapci" (=repce), és a "pijos autó".:-)

Mikor hazaértünk, még elmentünk kvadozni egyet, dobáltunk kavicsot az érbe:

Megmutattam, hogy máshogy is lehet ülni a kvadon (csak hogy a csajomat is fel tudjam ültetni magam mögé)...

És nagyon jókat mulattam közben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉS mivel még mindig nem fáradtam el, még bicózni is kimentünk Anyával.:-) A kistriciklimet már egyedül is tudom hajtani, Anya szerint lassan próbálkozhatom a rendes bringámmal is, juppijjééééé!