Öcsi hazahozott minket, és itthon aludtam egy jót. Mikor felébredtem, drága szüleim megint nagy pakolásban voltak, gyorsan ettünk ebédet, aztán megint bepakoltak abba a kék "japán csodába":), és elindultunk. Útközben kiderült, hogy Józsi bácsiék megint mennek, most éppen egy kicsit dolgoznak egy ismerős néni hétvégi házánál Dunaalmáson, és megint megkértek minket, hogy legyünk fuvarosok!:) Ez szuper! GYors pakolás után Józsi bácsitól el is indultunk (Józsi bácsi vadiúj autója előtt:)):
Szeretem felügyelni, hogy jó irányba megyünk-e:
Ez a hétvégi házikó Dunaalmás és Neszmély fölött van, egy szőlőhegyen. NAgyon szép a kilátás a Dunára:
Persze Anya egyből kiszúrta, hogy vannak ott nekem való játékok, én meg jót játszottam:
Aztán túrázni indultunk. Anyáék vettek egy új hordozóeszközt, valami kendőt. Hát sokkal jobban érzem magam benne, mint a kenguruban!
A házikóhoz az út egy nagyon veszélyes, mély szakadék mellett vezet, és ez a szakadék sajnos egyre terjed, az utat is egyre kijjebb kell tenni, mert az eredeti útvonal a mostani szakadék kb közepén vezet át!!!:-ooo NAgyon veszélyes!!!! A túrán megnéztük, nézzétek, milyen mély:
NAgyon szép útvonalon haladtunk, és én nagyon jól éreztem magam, végig mondtam a magamét. Még rúdra is másztam:)
Persze néha kivettek a kendőből, és akkor Józsi bácsi sokat vitt, először mindig egy kicsit sírtam, vissza akartam menni Anyához, vagy Apához, de olyan érdelkes, izgalmas dolgokat mutatott Józsi bácsi, hogy végül is maradtam. Aztán megérkeztünk a Dunához:
A nagyok kacsáztak...
...én pancsoltam...
...kavicsoztam:
Ilyen szép naplementét láttunk:
És úgy összeségében ilyen jól éreztem magam a túrán:
Mikor visszaértünk, még vacsiztunk egyet, aztán elindultunk haza. Ez már fürdésidőben volt, szóval én gyorsan el is aludtam, és aludtam hazáig, otthon felébredtem, mert az esti szopi elmaradt, és azt pótolni kellett, és aludtam
