Anya sajnálja tőlem a csokit!!!!! Persze tagadja, olyanokat mond, hogy azért nem nagyon kapok, mert szorulásom lesz tőle, meg tönkremennek a fogaim, meg meghízok... De én átlátok ám a szitán, tudom, hogy mindez csak duma, és igazából sajnálja, meg ő maga akarja megenni...;)

Így aztán a kezembe kell vennem az irányítást, ha csokit szeretnék enni. Mint például ma délelőtt tettem: szokásomhoz híven pakolgattam kifelé a szekrényből a pudingokat, meg a többi fincsi dolgot, mikor a kezembe akadt egy tábla csoki! Mutogattam Anyának, hogy "memme-memme", de neki esze ágában sem volt kibontani nekem. Aztán arra gondoltam, hogy végül is elmúltam már egy éves, nagyfiú vagyok, nehogy már egy vacak csokipapír kifogjon rajtam, majd én kibontom. Az elhatározást követte a tett, és már kész is volt!!:) És már ettem is!


























































Ezután, bosszúból, hogy Anya nem bontotta ki nekem, körbejártam az egész konyhát, és jól szétkentem mindenhol a csokit...;) Na, hát legközelebb kibontod, Anya??? :DD