Szokás szerint nagyon jól éreztem magam. Hétfőn délután elindultunk egy sétára, és közben elkezdett esni az eső. Nem kicsit. :-O Rettentően el is áztunk volna, de szerencsére közel jártunk Máté barátomék házához, így aztán bementünk. Ott aztán eltöltöttünk egy kis időt a padláson, merthogy a kulcsuk a templomban maradt...:-S De aztán kerítettek egy kulcsot, épp időben, ugyanis már kezdtem éhen halni...:-S Bementünk hozzájuk, és gyorsan kunyeráltam is két kiflit.:-P Na és közben akkora, de akkor vihar kerekedett...:-O Csak úgy szóródtak azok a villámok, meg a mennydörgés... De én bátor nagyfiú vagyok, és mivel tudom, hogy Anya fél, hát én nem félhetek, mert meg kell őt védenem...:-) Aztán mikor már jó hosszú ideje ott voltunk, és az eső nem csillapodott, Józsi bácsi mondta, hogy elindulunk esőben, mert ez egy darabig nem fog elállni. Így aztán az esővédőnk esőkabátként funkcionált, és rohantunk a templomba, ami nem volt messze.
Evésnél rendszeresen kikéredzkedtem Anya öléből, valahogy jobban esett a falat, ha Orsival ehettem. :-P Anya csodálkozott, és örült is egyszerre. Orsi egyébként is sokat játszott velem, nagyon sok időt töltöttem vele, és nem volt ellenemre.:-) Józsi bácsival is jól elvoltam, az első órák visszafogottsága után már hozzá is állandóan kéredzkedtem.
Mikor végeztem az evéssel, akkor pedig sétáltam fel, s alá a többiek mellett, és mindenkivel incselkedtem, játszottam. Anya büszke volt rám...
Sajnos nem csináltunk sok fotót, meg ami készült, azok közül is egy csomó homályos, így csak néhányat tudok mutatni:
Anya azt mondja, néhány év múlva én is lehetek ministráns, de addig is remélem, a következő táborba is meghívást kapunk.
