Szombat lévén, ismét elmentünk Anyával gyerekközire. Jó volt, mert végre nagyon jó idő van, és kint lehettünk, ami azért valljuk be, sokkal jobb, mint bent a teremben, ahol nincs túl sok lehetőség a játékra, vagy inkább a rosszalkodásra!;) Bezzeg kint annál több! Kezdtem is rögtön egy kis fűevéssel, megspékeltem egy kis földdel, a kiflimet is belemártogattam-hát én tehetek róla, hogy egyébként nem olyan finom? :) Anya próbálkozott, hogy a számba adta a cumit, de nem mindig járt sikerrel. Aztán elővette a kedvenc kukacaimat, és azt felfaltuk egy páran, meg egy túrórudin is megosztoztunk Máté barátommal.
Megszereltem egy defektes kereket:






















Játszottam a nagyfiúkkal:












































Jéték közben majdnem megnéztem, hogy ehető-e az autó:)






















Labdáztam:






















És az egész közi egyetlen kislánya is ott volt (na jó, van még kettő, de ők már jóval nagyobbak, akik ilyen "picik", azok mind fiúk!:) Lesz majd nagy harc egy ilyen szép kislányért, de ma valahogy nem nagyon érdekelt.:)





























És történt egy érdekes eset, mégpedig az, hogy megunván a játékot, odamásztam Anyához (legalábbis azt hittem), felkapaszkodtam a nadrágjában. Ő felvett, én meg hozzábújtam. Aztán éreztem, hogy valami nem stimmel, ez nem a megszokott ölelés, nem a megszokott illat. Na, ezt meg kell néznem magamnak, gondoltam, teljesen szembefordultam vele, és hát kiderült, hogy egy nadrággal arrébb jártam...:) Gyorsan Anya tudtára adtam, hogy én tulajdonképpen hozzá akartam menni, és így hamar oda is kerültem.:) Hát, előfordul, hogy az ember eltéved, nem???!!;)