Na, talán az elején. Szombat reggel jöttek értünk autóval, beszerelték az ülésemet, és elindultunk a Bakonyba. Egy nagy erdő mellett álltunk meg, egy rét szélén. A nagyok rögtön nekiálltak szervezkedni, pakolni, és nap végére állt egy csomó sátor, meg volt konyha, ebédlő, fürdő. Na persze nem olyanok, mint otthon, de tábori szinten 5 csillagosnak számítanak.;-) Mi elfoglaltuk az egyik sátrat, Anya állítólag már sok éve ugyanabban lakik ilyenkor. Illetve csak ugyanazon a helyen, mert a sátrak cserélődnek, elhasználódnak. De ez nem lényeg.
Az annál inkább, hogy szuperul berendezkedtünk, és mivel mindent vittünk, ami itthon fontos, minden ok volt. Ott volt a párnácskám, a takaróm, a kutyusom, és persze Anya.
Első éjjel annyira jól aludtam, hogy Anya nagyon örült nekem, és büszke volt rám. Másnap vártuk a többieket, hogy mindenki megérkezzen, és teljes legyen a létszám. Addig is elmentünk biciklizni,
meg játszótereztünk is. Érdekes, és nagyon jó, hogy ennek a csöpp falunak, ahol talán még százan sem laknak, és gyerek sem sok van, irtó jó játszótere van. Bezzeg nálunk...
Mikor este mindenki megérkezett, elkezdődött úgy igazán a tábor.
Számomra pedig egy nagy kaland vette kezdetét.
Először is, szinte egész nap ettem.
Túra alatt, játék közben, csak úgy, sőt, még éjjel is azt kiabáltam, hogy memme, memme... Mert második éjjel bizony voltunk fenn egy keveset. És hogy azért ne ébredjen fel mindenki, Anya egy órás ébrenlét után adott tejCicit!:-) Tudtam én, hogy ha kitartó vagyok, előbb-utóbb visszakapom...;-)
A tábori reggelek ébresztővel indulnak 8 órakor, mégpedig Józsi bácsi énekel.:-P Reggeli torna után következik egy rövid reggeli áhitat (ami alatt én általában már jóízűen majszoltam a reggelimet:-P), és utána reggeli. Aztán a fiúk vízért mennek a közeli forráshoz, a lányok pedig a konyhában segédkeznek. A hétfő délelőtt ezentúl kerékpárszereléssel telt, majdnem mindenkinek volt valami problémája a bicójával. Szerencsére Apa a miénket jól átnézte, mielőtt elmentünk (persze az én segítségemmel...;-)).
Ebéd után aludtam egy jót, majd bicózni indultunk, egy úgynevezett örömtúrára. A neve onnan ered, hogy elég rövid, és hatalmas lejtőkön gurulunk nagy sebességgel. Azaz mi nem, mert nekem nem jön be ez a nagy száguldás lefelé, a szél az arcomba csap, meg egyébként is... Jobb az szépen lassan. Szóval a farkasgyepűi nagy lejtőn szerintem a fékünk eléggé megkopott...;-)
Este még gyalogoltunk is egyet, én már fürdés után voltam, Anya azt hitte, hogy majd túra közben elalszom, de nem így lett.:-)
Ezt a napot egy átaludt éjszakával zártam, aminek Anya felettébb örült. :-) Egészen reggel 7-ig húztam a lóbőrt, aztán, hogy ne ébresszem fel a többieket, elmentünk sétálni a tábor környékére.
Kedden gyalogtúrára mentünk, meg persze a játszótérre.:-)
A gyalogtúrákat is igazán élveztem, mindig úgy indultunk, hogy Anya a hátára kötött kendőben, majd egy idő után úgy éreztem, hogy nekem ebből elég. Ilyenkor Anya próbálkozott mindennel, másféle kötözés, hasonlók, de aztán rájött, hogy én tulajdonképpen gyalogolni akarok! És gyalogoltam. Az igaz, hogy a többiek állandóan ránk vártak, mert nem az én túratempómhoz vannak szokva...:-P Én meg nézelődtem, kavicsot és virágot szedtem, tetszik ez a túrázós dolog.:-)
A szerda sajnos kissé esős volt, mondhatni egész nap esett, így beszorultunk a sátorba. A legnagyobb sátorban gyűltünk össze mindannyian, és játszottunk. A nagyobbak kártyáztak, én pedig mindenféle jóval múlattam az időt. Mit ne mondjak, elég lassan telt ez a nap, Anya azt mondta, estére jobban elfáradt, mintha feltekert volna a Kőris-hegyre.:-S
Innentől kezdve hűvös volt, mindig jól fel kellett öltözni. És az éjszakáink is napról-napra romlottak.:-(
De a napok ettől függetlenül jól teltek. Csütörtökön ismét voltunk a játszótéren,
meg gyalogtúráztunk is egyet.
Persze én is gyalog. Vagy Anya ölében. Vagy Józsi bácsi ölében. Egészen megbarátkoztam vele is, sokat voltam nála. Na persze azért nem leszünk a legjobb barátok, de már kezdek kibékülni vele.
Pénteken a nagyok mindig remetenapot tartanak. Ez arról szól, hogy elvonulnak egyedül az erdőbe, leülnek valahol, és négy órán keresztül ott vannak, gondolkodnak, imádkoznak, és írnak egy úgynevezett remetenapi imát. Ugye nem kell mondanom, hogy mellettem ezt Anya nem tudta megcsinálni, így ő arra az időre időzítette, míg én aludtam. De valamit sejthettem, mert csak másfél órácskát sikerült sunynom, nehogymár Anyának jól sikerüljön a remetenapja.:-P Aztán míg a többiek remetéskedtek, addig mi bicóztunk, játszótereztünk, és nagyot játszottunk a táborban is. Jó volt.
A szombat pedig már a hazamenetel jegyében telt. Délelőtt azért még egy rövid túrácska belefért, amin én sikeresen el is aludtam Anya hátára csomózva.:-) (A képen még ébren...)
Ilyenkor a hazajövetel kerékpárral történik, és Anya is szeretett volna tekerni. Úgy gondolta, ha Apa odaér időben, akkor bepakolja a cuccainkat az autóba, és velem pedig elindul. Kb egy órás tekerés után érnek ki az erdőből, azt még én is kibírom, és Apa meg odajön, én onnan autózom tovább, Anya meg teker hazáig. Ez azonban meghiúsult, mert Apának addigra nem sikerült autót vennie, ráadásul nem értek oda időben Öcsivel. Így Anyának is maradt az autókázás hazafelé. A többiek indulásakor gyülekező felhőket, és a feltámadó szelet látva annyira azért nem bánta...:-P
Még néhány bónusz kép:
És így néz ki a tábor a tábortüzes dombról:
Nagyon jól éreztem magam, alig várom, hogy egy hét múlva visszamenjünk. Csak Apa hiányzott nagyon!!!
Ui: Mielőtt elfelejtem, megemlíteném, hogy mind a négy szemfogam vége kikandikál...:-)
