Anyáéknak meggyűlik velem a baja. Már cipelés terén. Úgy indult az egész, hogy kisbabaként kenguruban cipeltek. Nagyon szerettem benne lenni, csak hamar kinőttem.;-P Aztán, mivel nagy túrázók, kirándulók vagyunk, vettek Apáék egy olyan csípőre tehetős, félvállas kengurut, ami nagyobbacska gyerekeknek is jó. Jó is volt...kb háromszor használtuk, aztán már nem éreztem jól magam benne. Ekkor jött a kendő. Ez is szuper találmány, Anya imádja, meg én is szeretem, csak az a baj, hogy most már jobb' szeretnék a saját lábamon közlekedni. De ezt drága korlátolt szüleim nem értik, így újabb eszközt szereztek be cipelésemre, egy fémvázas háti hordozót. Hátha ez hosszabb távon is bejön...

Egyelőre ez is tetszik, jól érzem magam benne. :-) MAjd meglátjuk, ha hosszabb túrára megyünk, akkor is így gondolom-e...:-S



























































Ja, és köszönjük Szaszának és Ilcsinek a közreműködését!!:-)