Hétfőn délelőtt Anyának és a pocakban lakó Testvéremnek jelenése volt a kórházban a 19 hetes ultrahangon. Engem is magukkal vittek, mondván, a múltkori uh-t is mennyire élveztem, és milyen jól elvoltam. Na, ez most nem így volt.:-S Először is óriási tömeg volt!!!:-O Másodszor: rengeteget kellett várni. :-S Harmadszor: semmit nem szabadott... Apa már nagyon dühös volt, mikor két és fél óra várakozás után még mindig ott ücsörögtünk (illetve szaladgáltak utánam), és már asztalt akart borítani...:-O

Na de végül csak bejutottunk, és megláthattuk a Babát! Egy doktorbácsi valami érdekes szerkezetet mozgatott Anya pocakján, és a tévében meg megjelent a BABA! Nekem nagyon tetszett, egyből mondtam is, hogy "dottónéni kiveszi babát...":-) Anyáék megjegyezték, hogy jobb lenne, ha még egy darabig nem venné ki a dottónéni (aki egyébként dottóbácsi) a babát, mert neki még jobb odabent. Pedig én már úgy tologatnám a babakocsiban, meg játszanék vele...:-)

A Testvéremmel egyébként minden rendben, szépen dobog a kis szíve, ép a gerince és a koponyája, épek a vesék, telített gyomor és hólyag. Jelenleg a buksijának az átmérője 43 mm, a combjának hossza pedig 28 mm. (Anya már most megkezdte az összehasonlítgatást:-P, és rájött, hogy napra pontosan ugyanennyi idősen volt velem is ezen az uh-n, és én valamivel nagyobb méretekkel rendelkeztem...)

A nemét nem szeretnénk tudni, de Anya kislányt érez, Apa kisfiút...