A tegnap délutánunk nagyon jóra sikerült. Alig megérkezett Apa, és elfogyasztottuk az ebédet, meg játszottunk egy kicsit, jött egy néni egy kilánnyal, akit Rékának hívnak. Anya csodálkozó arcot vágott, mikor a kiasszony a saját lábán érkezett, pedig még csak 9 hónapos...:-O Én is csodálkoztam, de hamar megbarátkoztunk, főleg, hogy az anyukája sok finomságot hozott nekem, amiből egy tábla csokinak neki is estem, és több, mint a felét benyakaltam...:-O Rékával pedig játszottunk. Nem néztem ugyan túl jó szemmel, hogy az én játékaimat piszkálja, de miután én is emgpiszkálhattam az övét, így már teljes volt a béke. Réka elég nyughatatlan típus (mert én nem...;-P), nem bírt elnyugodni a hátsó felén. Anya azon örömének is hangot adott, hogy nem csak engem nehéz pelenkázni. Nem értem...:-O Sokszor megpattantunk Rékával, és a hálószobában játszottunk, szülők nélkül...;-) Itt elmagyaráztam Rékának, hogy nem szabad kipakolni a szekrényt, és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, oda is álltam a szekrény elé, és nem engedtem oda. :-)

Mikor elmentek, mi gyorsan elmentünk a Papához, meg kellett húzni a fülét, mert tegnap volt a szülinapja!!!!!!! Isten éltessen sokáig, Papa!:-)

Vacsira értünk haza, na nem mintha sokat ettem volna... Gyors fürdés (aha, csak közben Anya meg Apa beszélgettek, és nem vették észre, hogy totál kihűlt a vizem, én meg nem szóltam...:-P), majd a szokásos módon ágyba kerültem. És innen nem szokásos rész következett, ugyanis nem tudtam elaludni, bárhogy is próbáltam. Fél 11-ig ébren voltam, pörögtem ezerrel, akkor is csak Anyáék mellett tudtam ellaudni. és éjjel is sokszor felkeltem, és nagyon rosszul éreztem magam, sírtam is. :-( Apa azt mondja, szerinte a sok csokitól, és hogy soha többet nem kapok...:-O