Apa és Anya már évek óta Ágtalálkozón ünneplik a május elsejét. (Az Ágtalálkozó egy keresztény ifjúsági csoport találkozója, ahol Pér-Töltéstava-Pázmándfalu, Tata, Mosonmagyaróvár és Sashalom csoportjai találkoznak egymással) Nem volt ez máshogy most sem, Tata mellé, Tarján községbe indultunk autókkal. Hosszú, tömött sorokban autóztunk...
Én reggeliztem...
Anya pedig fotózott. Na nem sokáig, mert ahogy megérkeztünk, el is felejtette, hogy fényképezőgépet is vittünk, és nem készültek képek.
Igaz, hogy az utánam való szaladgálásban nem is lett volna idejük fotózgatni... A misét nem sokáig bírtam, a prédikáció közepén Anya úgy gondolta, hogy na most már elég, és angolosan kivonultunk a templomból... Kint aztán Zsombor és Simi barátommal jól éreztem magam, szaladgáltunk, ettünk. Mise után kisközösségi megbeszélés kezdődött, nekem pedig a rabság.
Ugyanis szerintem rémesen jó móka kiszaladni az útra, Anya szerint viszont rémesen életveszélyes, így aztán bekötött a babakocsiba. Na, ha már ott voltam, gyorsan egy óra alatt letudtam a déli alvásomat, aztán teljes lendülettel vetettem bele magam a nap hátralevő részébe.
Szerintetek mennyire hasonlítunk??? Anya szerint félelmetes a hasonlóság...
Ebéd után túrázni indultunk a környező hegyekbe. Kedves szüleim meglepődtek, hogy milyen jól bírom a gyaloglást, ugyanis a kb 2- 2,5 órás túrának a felét saját lábamon tettem meg.
Nézzétek, milyen szép helyeken jártunk, milyen jól éreztük magunkat:
Megmásztunk néhány magaslest is:
Innentől kezdve aztán mezítláb, Apa nyakában túráztam... Az is jó volt. Szépen lassan visszaértünk a "bázisra", és hazaindultunk. Eléggé elfáradtunk mindannyian, nem kellett altatódal este, csak a szokásos esti mese...
