Ma babamamaklubban voltunk. Jó volt, mert régi-új pajtásaim is jöttek, mondjuk sok vizet nem zavartak, mert mindannyian leginkább magunkban játszottunk. Én a felénél nagyon elfáradtam, kértem is a cumimat, és bújtam egy kicsit Anyához. Aztán voltak jobb pillanataim is, mikor újra játszani kezdtem, vagy éppen ettem egy kis ropit, és a többieknek is adtam. Persze mértékkel, mindenki csak egyet-egyet kaphatott, míg én marokszámra vettem magamnak.:-P

Apa közben kint tevékenykedett a kertben, és mikor hazajöttünk, én is segítettem neki. Gazoltunk, meg hasonlók. A sütőtök közül téptük ki a nagyra nőtt gazokat. És a kezembe ment egy csúnya nagy szálka. Persze hiába mutogattam a kezem Apának, nem látta, hogy miről van szó, egyrészt, mert nem tudhatta, hogy mit mutogatok, másrészt meg nem is látszott a kosztól. Anya vette észre, mikor kezet mostunk. Apa meg kiszedte. Még jó, mert Anya nem merné... Először csendben figyeltem, ahogy Apa a tűvel böködte a kezem, majd mikor elkezdett fájni, akkor én meg elkezdtem sírni. És mikor kikerült a szálka, Anyával gyógypuszikat adattam a tenyeremre.:-)