Mikor odaértünk, nagyon megörültem neki, hogy mekkora térben vagyunk, és van labda, lehet rugdalni, meg csak úgy futkosni is. Egyből beszaladtam a pálya közepére, Anya még csak pakolta le a cókmókot, amikor az egyik kisfiú belerúgott a labdába. Apukája próbálta elérni, de nem sikerült neki, így aztán engem talált el. Telibe.:-O Az arcomat. De annyira, hogy akkorát estem...:-S Anya szerint olyan volt, mint a filmekben, már csak lassítani kellett volna. De mivel én még nem láttam iylen filmet, ezért nekem csak a fájdalmas érzés maradt, mert bizony nagyon fájt! Szerencsére az összes fogam megmaradt.:-) És Anya ölében viszonylag gyorsan meg is nyugodtam.
Mikor már semmim nem fájt, akkor aztán visszamentem focizni, meg bordásfalra másztam, sőőőt, kötélre is!:-)
Hiába, a sportot nem lehet elég korán kezdeni...;-)
