Háromnegyed 4-kor elindultunk a kvaddal gyerekközire. Azt Anya is belátja, hogy valóban elég későn indultunk, hiszen 4-re mentünk, de hogy ennyire megcsússzunk...:-O Én ugyanis megálltam minden kutyusnál, minden lámpánál, minden ablakban világítós kütyünél, így aztán háromnegyed ötre értünk oda, öt előtt öt perccel meg ismét öltözhettem, mert 5-kor már mise kezdődött.
Mise alatt egyre nehezebb velem bírni, Anya szerint. Jó, valóban kicsit unatkom, és ilyenkor semmit sem szabad.:-( Nem topoghatok a lábammal, nem kiabálhatok, nem sírhatok, nem zöröghetek, nem mehetek be a templomba, nem porszívózhatok a sekrestyében lévő porszívóval, szóval jófiúnak kellene lennem. Pedig én mindig az vagyok...;-P
Mise után Apa vitt a Mamáékhoz, ott is aludtam. Szeretek ott lenni, nagyon. Mindig van brrrkulcs, mindig játszik velem valaki, úgyhogy minden hepi.:-) Az éjszaka nem sikerült ugyan túl fényesre, viszont reggel negyed kilencig aludtam.:-) És mikor Apa meg Anya jött értem, nem voltam túl boldog. Eszem ágában sem volt hazajönni, de az én szüleim rettentően erőszakosak.:-S