Aztán egyszer csak éppen szopiztam, és jött egy doktornéni. Aranyos volt, hagyott tovább szopizni, csak egy kicsit megmacerált, és azt mondta, hogy minden rendben, egészséges vagyok, és mehetünk haza! Hurrá, Anya nagyon örült, mert neki is azt mondta a doktorbácsi, hogy mehetünk!
Apa jött is értünk, hozott nekem ruhákat. Ezt csak Anya mesélte, mert én akkkkkkkkorát aludtam... Anya felöltöztetett, egy másik doktornéni vért vett a kezemből, és elindultunk úgy haza, hogy minderre nem ébredtem fel. Nézzétek, mekkorka voltam:
Hazafelé megálltunk a Mamáéknál, Apa és Anya ebédeltek, én meg aludtam!
De ezután már tényleg haza mentünk!
Az egész otthonlétem úgy kezdődött, hogy Apa megmutatta a gazdaságot, azaz a 4 BMW-t, amit állítólag majd együtt fogunk szerelni:)
Erről csak egy képet mutatok:
És aztán megérkeztünk!!!
Én nem zavartattam magam, csak aludtam...
...és aludtam...
...és még mosolyogtam is:
Na, de aztán felébredtem, és éreztem, hogy a hatalmas alvás után üres a poci, így ezen fájdalmamnak azonnal hangot is adtam, mire megérkezett Anya, és kaptam tejcit:)
Így aztán elégedett voltam, és boldog. Jó itthon...:)
