Anyával indultunk kettesben, mert Apa dolgozott, és mentünk érte. Én mindig remekül viselkedem, ha csak Anyával utazunk, tudom, hogy a vezezésre kell figyelni, és elég nekem, ha beszélgetünk, vagy játszom a kezembe adott játékokkal, vagy esetleg megkaparintok egy-két dolgot, mint például a napellenző. :)
Mikor odaértünk Apáért, Anya hátraült hozzám, és Apa vezetett tovább. Mentünk vásárolni. Az ilyen vásárlásokat egy darabig rettentően élvezem, főleg, ha esetleg laraknak, és pakolhatok a polcokról...:) Most is sok mindent lepakoltam, Anya meg vissza, és odébbrakott, de hát ez nem sokat ér!:)
Na hosszas bevásárlókocsitologatás után odaértünka pénztárhoz, beálltunk a sorba, szüléim még vissza-visszafutottak ezér'azér', mert ugye ez van, ha nem viszünk listát (amit én aztán útközben szétcincálok;))! NAgyon izgalmas dolog a pénztárgép, mindig érdeklődve figyelem a sok villogó, ugráló, el-és feltűnő számokat, betűket. MEg mindig haza akarom hozni azt az izét, amivel a messze levő dolgokat pittyenti a néni (ritkán bácsi). Engem meg mindig ott akarnak fogni, hogy én is üljek oda. Hááát, egy darabig talán oda is ülnék, de miután mindent leamortizáltam, már enm érdekelne a dolog...;)
A Bőnyre vezető úton elaludtam, csak Keresztanyuéknál ébredtem fel, és úgy, de úgy szerettem volna Anyába bújni.:) Elég nehezen lehetett rávenni engem egy kis locsolkodásra, de azért a végén beillatoztam Keresztanyut egy kölcsönkölnivel, mivel mi azt nem vittünk...:)
Játszottam kicsit Krisztofer autóival, meg kukuccsoltam, ettem ezt-azt, aztán hazajöttünk.
Elfáradtam ma is, azt kell mondjam!:)
