Az a helyzet, hogy ha Anyáék elmennek valahova, akkor általában visznek engem is, lévén, hogy senki nem tud vigyázni rám olyankor. A Mama, akivel pedig jól elvagyok, nincs itthon hétköznap, így ez a lehetőség ugrott. A Dédik szívesen vigyáznának rám, de mivel nem nagyon tudnak futni utánam (mivel kilométerigényem kielégíthetetlen...;)), Anya nem nagyon engedi, hogy hosszabb ideig kettesben maradjunk. Orsi, aki szintén szívesen vigyázna rám, sajnos Pesten van, meg aztán, mivel elég ritkán látom, általában nem megyek oda hozzá...:-S Viszont ha mégis, Anyáék igyekeznek kettesben hagyni minket, hogy minél jobban összebarátkozhassunk. Ilyenkor jól elvagyunk!:) De Anyáék azért a közelben vannak...
Heni is szívesen van velem, szokott is vigyázni rám, ha Anyáéknak közijük van, és a Mama nem ér rá. Olyankor ő szokta felügyelni édes álmom, de azért ez mégsem ugyanaz, mintha ébren lennék...

Szóval ma sem akadt senki, akivel én maradhattam volna, így aztán Anyáék engem is magukkal vittek egy körútra.:-P Elmentünk ide-oda, nem is lett volna semmi baj, csak ne kellene mindig a babakocsiban ülnöm...:-P Jó, persze, Anya azért megkegyelmezett nekem néha, és kivett. Meg leültünk ebédelni a Rába-partra, akkor néztünk kacsákat, madarakat, sétálgattam, nézelődtem, örültem. Persze, hiszen addigra kialudtam magam, és jó kedvem volt.

Az utolsó állomás a teszkó volt, ahol én külön kocsit kapok, olyan autósat, amibe bele tudok ülni, és én kormányozok. Eyg darabig jó is, de aztán jobban szeretnék kintről kormányozni, nem értem, Anya miért nem engedi...:-O Tegnap aztán Apa és Anya szétváltak, és Anya velem lődörgött, Apa meg bevásárolt. Mi találkoztunk egy óriási, sárga mackóval!!! Nekem nagyon tetszett, sokszor kezet fogtam vele, és megnyomtam a nóziját. Miután fizettünk,  Anyával  néztünk nekem cipőt, azaz szandit, de persze nem találtunk. Illetve Anya nem talált, mert nekem tetszett, ami ott volt. Anya persze elvette a kezemből, nekem ez meg irtóra nem tetszett...:-S És ezen véleményemnek hangot is adtam, nem is kicsit! Sőt, hogy hatásosabb legyen, még csapkodtam is hozzá! Reméltem, hogy valaki odajön, és megmondja az én GaládAnyumnak, hogy azonnal adja vissza nekem azt a szandit, és vegye meg! De mindenki csak nézett! Senki nem segített, hát milyen emberek vannak??:-O :-S Még a tulajdon Apám sem sietett a segítségemre!:-O Na szép, mondhatom! Ígya ztán, mondanom sem kell, szandi ottmaradt, mi meg hazajöttünk.:(

Hazaérkezésünk után elmentünk az iskolában megrendezésre kerülő családi napra. Annyi motort, amennyi ott volt!:-O És milyen hangosak voltak!!:-O De mivel Apa fia vagyok;), nem féltem a hangerőtől...:) Anya egy idő után ezt megunta, és átmentünk inkább ugrálni a légvárba. Illetve csak én, mégpedig úgy, hogy leültem a szélére, Anya meg ugráltatott. Jó móka volt, nagyokat nevettem közben.:)

Csak irtóra elfáradtam. Mi Anyával hazajöttünk, Apa meg még visszament, mert nem készült el a vacsora. Én itthon jól bevacsiztam, közben jöttek a Mamáék, örültem nekik, főleg, hogy nem üres kézzel érkeztek;)

Aztán aludni tértem. Nagyon fárasztó, mozgalmas nap volt.