És ez nem jó. Legalábbis nekem. Bár szerintem olyan igazából neki sem lehet jó, de mindegy. Azt mondja, a szíve szakad meg, de én azzal nem vagyok kisegítve... Nekem tejCici kell!!! De Anya nem ad. Legalábbis éjjel. Azt mondja, nagyfiú vagyok én már ahhoz, hogy éjjel még 4-5x lakmározzak, úgyhogy tejCici megvonva...:-O Meg hogy igazából csak megszoktam, éhes nem vagyok. Jó, lehet, hogy igaza van, de akkor mi van? Miért nem volt jó úgy, ahogy volt? Nekem tökéletesen megfelelt.

Na de a tények: Apát kirakta a szobából néhány éjjelre, hogy ne zavarjam, és nyugodtan tudjon keményíteni. (Ennek meg is lett az eredménye, Apa elaludt, mert nem keltettem...:-P)
Viszont felkészült kakaóval, vízzel, hátha... Mondanom sem kell, hogy nem kellett a kakaó, a vízből néhány korty lement. Aztán várta az első ébredést. Ez be is következett nem sokkal éjfél előtt. Akkor még nem igazán aludt, így gyorsan mellettem termett, kivett az ágyból, és próbálkozott. Én meg sírtam. És nem értettem, miért nincs tejCici. :-O Na de nem sírtam sokáig, rájöttem, hogy Anya most aztán tényleg bekeményített, és nem lesz itt tejci, ha a fejem tetejére állok, akkor sem. De akkor én is bekeményítettem, és negyed kettőig nem is aludtunk.:-P Akkor aztán nem bírtam tovább, és kidőltem. :-S De csak egy órácskára, mert negyed 3-kor megint riadót fújtam. Bepróbálkoztam, hátha... de nem. Jó, akkor aludjunk. És aludtam. Fél 6-ig. Na akkor aztán valami csoda folytán kaptam tejcit, és aludtunk még 7-ig.

Állítólag néhány nap alatt el kellene jutni oda, hogy nem ébredek éjjel. Nem hiszem, de majd meglátom...;-)