Anya fél éves koromig csak tejcit szeretett volna adni, de aztán 5 hónapos és pár napos voltam, mikor a Doktornéni tanácsára elkezdtünk gyümölcsözni, hozzátáplálni. Mondhatom, nem ment túl egyszerűen, furcsa volt a sok új íz, furcsa volt kiskanállal enni, hiszen addig tényleg csak a CICI létezett számomra. De egész jól belejöttem.
Aztán szépen, lassan, fokozatosan, hónapok alatt egy-egy szopi kimaradt, úgy, hogy egy éves koromra már csak a reggeli, meg az esti volt. NA meg persze az éjjeli néhány...:-P
Egyszer csak már reggel sem kaptam. Nagyon nem is hiányzott. Aztán jött az éjszakai elhagyása, na ez már nem ment egyszerűen... Beletelt néhány napba, mire megszoktam, addig Apát száműztük a nappaliba aludni, hogy őt ne zavarjam. Ezzel az éjszakai ébredéseink is megoldódtak.
Tervek szerint 15 hónapos koromig kaptam volna tejCicit, de a nyaralás, meg minden egyéb miatt haladékot kaptam. Nem bántam...;-) De elérkezett az idő, mikor már nem volt haladék. Igazság szerint már csak a lelkemnek kellett az az esti összebújás Anyával (meg persze Anyáénak), jó volt kicsit megnyugodni Anya ölében, összebújni, simogatni egymást. Előfordult, hogy el is aludtam, Anya ilyenkor mindig elérzékenyülve figyelt, hogy szépen megnyugszom, kisimul az arcom, lassan lecsukódnak a szemeim, majd a cicit is kiengedem a számból...
Ugyanígy történ ez augusztus 5-én, vasárnap este is. Akkor még egyikőnk sem tudta, de a helyzet úgy hozta, hogy hétfőn már tejCici nélkül aludtam el. Minden gond nélkül. Nem ordítottam, beletörődtem. Anya persze nem hagyja ki az esti összebújást, így is összebújunk kicsit, szeretgetjük egymást, dúdolászunk, éneklünk (na persze leginkább Anya:-)), aztán az ágyikómba kerülök, és nagyfiúsan, ügyesen elalszom. Anya megígérte, hogy majd ha nem tépem szét az összes kezembe kerülő könyvet, akkor mesélni is fog nekem.:-P
Így aztán egy éves, három hónapos és két hetes koromig táplálódtam anyatejjel, ami 470 napot jelent, és ez remek.:-)
