Már egy ideje esedékes lett volna a 15 hónapos szuri, hiszen már a 16 hónapos kort is elértem. De azért annyira nem bántam, hogy nem böködtek...
Azonban itt is elért az "ami késik, nem múlik" aranyigazsága, és magkaptam a szurit is. PEdig nem akartam, nagyon nem. Valahogy ha meglátom a Doktornénit, akkor már sejtek valami rosszat, mert egyből elkezdek sírni. Hát még ha előkerül a füléből kiinduló, hosszú valami is, amivel a mellkasomat és a hátamat nyomkodja. Meg a "csodálatos" nyelvlenyomkodó pálca, fújjjj! ÉS még csak ezután jött a lényeg, a védőnéni lefogott, Anya simizte a kezemet, a Doktornéni pedig döfött...:-S Aztán meg jópofiskodott, és kaptam tőle ajándékot. De nekem aztán mindegy volt, csak menjünk már innen! Állítólag várhatók valami mellékhatások is, hát, remélem, hogy engem elkerülnek...:-S