Délelőtt az udvaron tevékenykedtünk, én is sokat segítettem...
Persze Anya olyankor nem fotózott ám...:-S
Ebéd után aludtam egy nagyot, majd ismét az udvaron-utcán töltöttük az időt, és hamer eljött az idő, hogy elmenjünk segíteni rendbetenni a kálváriát.
Fel is szerelkeztünk mindenféle szerszámmal (különös hangsúlyt fektetve az én gereblyémre és lapátomra), és elindultunk. Ott aztán megkezdődött a szorgos munka, amit én hol jól, hol kevésbé jól viseltem.
Közben pihentünk is:
Majd mikor kezdett sötétedni, hazaindultunk. Én, szorgos ember lévén egyből megfogtam egy talicska nyelét:
Fárasztó nap volt...
