Szombaton mise után érdekes dolog történt (bár már misén sejteni lehetett, hogy az a nap vaalhogy nem az én napom, mert végig nyafogtam, csak Anya ölében volt jó, vagy ott sem, ááááá), Anya nem szállt ki velünk az autóból, hanem kitolatott, és elhajtott.:-O Na ez nekem olyan rettentően rosszul esett, hogy csak na...:-S Apa alig tudott levetkőztetni, én csak álltam az ajtóban, és kiabáltam, hogy Anya-Anya... De Anya nem volt sehol. Akkor Apa felhívta telefonon, hogy nem bír velem, de Anya nem tudott hazajönni.:-( Így aztán Apa mindent megpróbált, hogy jobb kedvre derítsen, és feledtesse velem, hogy Anya itthagyott, kevés sikerrel. Bizton állíthatom, hogy mindkettőnk legnehezebb két órája volt az a bizonyos két óra, amit fürdésig kellett eltöltenünk. Még jó, hogy közben megérkeztek a Papáék, és velük kicsit gyorsabban telt az idő. Nem arról van szó, hogy nem szeretek Apával lenni, mert nagyon is szeretek, és mostanában sokat is vagyunk együtt, kettesben, de most Anyával akartam lenni.
A fürdés sem volt az igazi, csak ültem, és hagytam, hogy Apa megfürdessen, nem játszottam, mint máskor szoktam. Aztán egy hang nélkül elaludtam, mert végül is jó gyerek vagyok...;-)