Amíg én kis- és nagydolgaimat intéztem, Ákos tett-vett. Kijövén a csöpp helyiségből, nagy csöndre lettem figyelmes. :-O Megyek be a hálóba, és mit látok???? :-O Drága egyszem kölköm a szudokrémet keni két kézzel az ágyunkba...:-S Pedig már annyiszor tudatosítottam magamban, hogy ne a pelenkázó szélére tegyem, ahol eléri... Remek. Végül is egy ágynemű-mosás már aktuális volt, hát most már nem lehetett elodázni.
Lehúztam az ágyneműt, elindítottam a mosógépet, bementem a hálóba, elintézni a paplanokat, párnákat. Egyszer csak megint túl nagy lett a csönd...:-O Jövök ki, édes kicsi bogaram a Nesquick kakaós öntetet csorgatja a konyhában, és örömmel tapicskol benne, keni magára a barna krémet.:-S Appám, és még 8 óra sincs...:-O Először próbáltam szépen feltörölni a csokit, félreállítva Ákost. Persze, ő tipikusan az a gyerek, akit ahova leteszek, ott marad.;-P Szóval én törlöm nagy elánnal a csokit, ő meg jön, ezerrel tapossa, és menne be a hálóba...:-O NA jó, akkor először Ákost tisztítom meg. Ruha le, zuhanyzóba be, zuhany. Először nem tetszik neki, de aztán egyre jobban belejön. Már élvezi is. De most nem a nagy fürdések ideje van, gyorsan kiveszem. Alighogy kiveszem, már tátja is nagyra a száját, mert fürdés után fogmosás jön.:-) Kis drága.
Ezek után nekiállok a már kissé megszáradt csoki feltörlésének. Miután ez is megvan, tesszük tovább a dolgunkat. Ákos kicsit nyafkább, mint szokott, kicsit bújósabb, és nem kicsit elevenebb. Azért már nem is szóltam, hogy kipakolta az edényeket a konyhaszekrényből, meg a fakanalakat a fiókból, és azokkal zörgött, vagy a fedőkkel cintányérozott, mert legalább tudtam főzni. Valamit valamiért...;-)
Mikor tetőfokára hágott a nyafkaság, és minden apróságért hisztizett, akkor kezdtem gondolkodni, hogy mi legyen a megoldás. Tegyem le aludni, vagy inkább menjünk ki egy kicsit megfagyni, és befagyasztani a hisztit. Ez utóbbi mellett döntöttem, hiszen az alváshoz még korán volt, ráadásul délután úszást oktatok, így Csabival kettesben lesznek. Szóltam Ákosnak, hogy készüljön, mert megyünk ki. Rögtön elkezdte mutogatni, hogy hova tegyük a sapkát, meg hova a sálat...:-) Mikor azonban elkezdtem volan öltöztetni, meglépett. Elszaladt, be egyenesen a nappaliba, fel a fotelba, annak is a háttámlájára, és onnan egy nagyot bucskázott előre. Ekkor már utolértem, de elkapni nem tudtam.:-S Totál megijedtem, hogy nehogy valami baja legyen, de szerencsére egyből sírt, és mutogatta a fejét, hogy megütötte...:-( A homlokán kicsit le is jött a bőr, de ez legyen a legnagyobb probléma, hiszen rosszabbul is eshetett volna.
Végül azért csak kijutottunk, ahol is első a motor.:-) Előszedi, és már ül is rá, iszkolva kifelé, mert az udvaron nem tud, csak rövid szakaszt menni vele, és ki szoktunk menni az utcára. Megtehetjük, hála Istennek, mert nagyon klassz kis utcában lakunk, nincs nagy forgalom. És már tudja Ákos, ha jön egy autó, akkor le kell húzódni.:-) Szóval indultunk kifelé, Ákos nyitni akarta a kisajtót, de elakadt. Elég régi már a kisajtónk, és úgy tűnik, a hidegtől megereszkedett, és elakad a járdában. :-S Csodás. Ez aztán Ákosnál megint betette a kaput, mert ő szereti nyitogatni, csukogatni, kulccsal bíbelődni, és mindezt most nem lehetett, hiszen még nekem is nehéz volt kinyitni. Egy darabig hisztizett, de aztán látta, hogy valóban nem tudok mit csinálni, és elment felfedezőkörútra az udvaron. Közben én beszélgettem szomszédasszonnyal, Ákos remekül el is volt. Biztos a 8 hónapos Réka előtt nem mert hisztizni...;-) Szomszédasszony pár perc után elment kutyát behajtani, mi meg elindultunk befelé Ákossal. Azaz csak én, mert ő inkább beletúrt még egy jó sáros kis vakondtúrásba...:-S Örültem nagyon.
Nagy nehezen bejöttünk, kimostam a sárból, megebédeltettem, és most alszik. Remélem, jó sokáig...;-)
