Az első túrán én is részt vettem:
Amikor épp nem túráztunk, akkor nagyokat ettünk, jókat játszottunk, sokat nevettünk. Én, ha megláttam egy fényképezőgépet, rögtön pózolni kezdtem:
A második túrán nem vettünk részt, azaz majdnem, csak én kb fél km után meguntam a dolgot, és nem akartam tovább menni. NEm volt jó sehogy, sem a hátizsákban, sem gyalog, sem Anya kezében, sem senki másnál. Így aztán megszületett az ítélet, hogy Anyával hazamegyünk. Orsi is elkísért minket, nehogy unatkozzunk, vagy féljünk.;-)
Ami még nagyon klassz volt, hogy igazi kádban fürödhettem. Ez itthon csak a Mamáéknál lehetséges, mert nekünk csak zuhanyzónk van.:-(
A harmadik napon elmentünk arra a helyre, ahol nyáron táboroztunk. Elég nagy hó volt:
Készült néhány kép a faluban felállított Betlehemnél...:
...aztán elindultunk a táborhelyre:
Még szánkóval is mentünk, bár először nem voltam tőle elragadtatva:
Itt áll nyáron a táborunk:
Ez itt az ebédlő:-):
Itt nagyokat szánkóztunk. Először tiltakozásomnak adtam hangot ("memm-memm"), de aztán teljesen belejöttem, és mutogattam, hogy menjünk még.:-)
Szánkóztam Apával:
Szánkóztam Anyával:
És mi szerencsére nem így álltunk meg:-D
Megnéztük a patakot is:
Majd elszánkóztunk a forráshoz, ahonnan nyáron a vizet hozzuk, azaz hozzák a nagyok:
Itt nálam már kezdett elszakadni a cérna, visszafelé már csak egy kis hórázás tudott felrázni:
A bázisra való visszatérés után egy gyors ebéd következett, majd az én közreműködésemmel és hathatós segítségemmel takarítottunk, és elindultunk haza.
Összegzésként azt mondhatom, hogy valóban remekül éreztem magam, mindig figyelt rám valaki, mindig játszott velem valaki, és én ezt rettentően élveztem.:-)
