Nos hát...Izé...Ööööö... Arról van szó, hogy Anya szerint a ma délelőttöm valami katasztrofálisra sikerült. Pedig igazából én csak azt szerettem volna, ha ő csak rám figyel, nem porszívózik, nem főz ebédet, nem megy vécére, nem foglalkozik semmi mással, csak velem. :-P Ezért aztán amíg porszívózott (mit ne mondjak, jó sokáig tartott...), én állandóan kikapcsolgattam a porszívót, vagy lejjebb tekertem a szíváserősséget, vagy simán kihúztam a csövet a gépből...:-P Aztán amíg tésztát gyúrt, sodort, vágott, és hordtam el a nyers tésztát, és szórtam szét mindenhol. Mindeközben percenként akartam felmászni rá, de igazán ott sem volt jó. Akkor inkább lemásztam volna. De mégsem, inkább vissza. :-S Anya már megfenyegetett, hogy az összes játékomat a kukába dobja, ha ennyire nem tudok velük játszani. Igazából nem hatott meg a fenyegetése. ;-P
A délelőtt egyetlen normális időszaka az volt, mikor elmentünk a Dédihez kunyerálni egy Mama féle befőttet. Ott nem volt semmi bajom. ;-)

Anya délben mondta, mikor letett aludni, hogy ha ébredés után is ilyen kedvem lesz, akkor összeakasztjuk a bajszunkat. NAgyon megijedtem ;-P, így aztán aludtam majd' 4 órát, és kisangyalként ébredtem.:-) Nem volt velem semmi baj velem, tündér módon játszottam, még vasalni is hagytam Anyát, és igazán nem az én hibám, hogy nem sok mindent vasalt ki. Aztán elmentünk templomot takarítani, én is segítettem port törölgetni a padokról, meg kerestem, kergettem Árvát, Józsi bácsi kutyáját. Mikor onnan hazajöttünk, jöttek a Mamáék, megmutattam, hogy vannak játékaim ;-P , játszottam is velük, és jókat nevettünk. Szeretem, ha itt vannak, nagyokat játszunk együtt. Még itt voltak, mikor fürödni mentem, aztán lefekvés előtt mentek el. Mi pedig Anyával imádkoztunk egyet, és aludni tértem.