Ebben a hónapban nagyon sok érdekes, izgalmas dolog történt velem. Először is, állítólag minden 2 hónapos kisbaba szurit kap. Úgy rémlik, egyet már kaptam a kórházban, de már nem is emlékszem rá. Az tuti, hogy Apa meg Anya jobban féltek, mint én... Apa mégcsak be sem mert jönni, megállt az ajtóban, és onnan nézett. Anya bátrabb volt (valakinek csak muszáj), és ő odajött velem. Egy nagyon aranyos, kedves Doktornénim van, Orsi anyukája. Szóval, Doktornéni megvizsgált, és egészségesnek talált arra, hogy megkaphassam a szurit. Megfogta a lábam, és belémbökte a tűt. Egy kicsit fájt, de nem sírtam ám! Nem akartam, hogy Anya meg Apa még jobban megijedjenek, ezért voltam ilyen jó fiú! MEg is dícsértek érte rendesen, mondván, milyen ügyes voltam! Naná!!!:)
ÉS jutalmul, hogy ilyen ügyes voltam, elmentünk a győri állatkertbe, hogy megnézhessek egy csomó állatot. Csak hát az történt, hogy eléggé elfáradtam, meg a szurit is ki kellett pihenni, így aztán szinte végig aludtam. Szerencsére Apáék nem hagyták otthon a fényképezőgépet, így vannak képek:
Azért Anyáék élvezték...:)
Ezek után történt egy reggel, hogy Apa és Anya eszeveszett pakolásba kezdett, én meg csak lestem, azt sem tudtam, mi történik. Jöttek-mentek, pakoltak. Anya azt mondta, hogy eddigi életem legnagyobb kalandja következik: megyünk táborba!!! Hát felőlem! Nekem aztán okés, ha nem hagynak egyedül, és lesz tejci...:)
Jó sok cuccot összepakolt Anya, Apa meg berakta az autóba (pesze morgott, hogy minek ennyi cucc, meg ilyenek). De Anya mondta, hogy mivel először megyünk együtt ilyen helyre, ezért nem tudja, hogy mi az, ami esetleg nem is kellene, így Apa szerint a fél szobát bepakolta...:) Helyes, nehogymán hiányt szenvedjek bármiben is...:)
Aztán beültünk az autóba, és irány a Bakony vadregényes tája. Kivételesen én ültem elöl Apával, Anya meg hátul egyedül, vagyis a cuccokkal. Navigáltam volna Apát, de az álommanók erősebbek voltak... Mikor felébredtem, egy nagy erdő mellett voltunk, egy kis réten. Sok furcsa dolog volt ott, Anya azt mondta, sátrak, és most egy hétig abban fogunk aludni. Nahát... Elő is pakolták gyorsan az utazóágyacskámat, amit a Maméktól kaptam, meg a többi dolgaimat, és kezdődhetett a nagy kaland. Apa sajnos nem maradt ott velünk, így Anyával maradtunk, meg sok-sok Anya-baráttal.
Jó volt ez az egy hét, sátorban lakni, sátorban fürödni, sátorban enni... És nagyon jókat túráztunk! Ehhez Anya felvett egy kengurunak nevezett akármit, aminek az a lényege, hogy engem bele lehet rakni, és Anya nem a kezében cipel. Nekem is jó, mert közel vagyok Anyához.
Jó nagyokat túráztunk, sokat néztem a leveleken megcsillanó napfényt, meg aztán sokat aludtam is!
Sok szép helyen jártunk:
Sajnos gyorsan eltelt ez az egy hét, és vége lett a tábornak! A többiek, akikkel nagyon jóban lettem, bicóval jöttek haza, mi pedig kiscsaládostól autóval.
Jó volt, menjünk máskor is!
Miután hazajöttünk, másnap meglátogatott Anya volt egyetemi csoporttársa, akivel aztán egy albérletben is laktak, Ági. Aranyos volt, először nem nagyon tudta, mit kezdjen velem, de aztán segítettem neki, és gyorsan megügyesedett!:)
Itt éppen versenyt ÁÁÁÁÁÁ-zunk, asszem...:)
Aztán így teltek a napok két hónaposan is, boldog volt a kiscsalád...
Még mindig szerettem Apával aludni, itt is elaltattam:
Aztán Anyáék elhatározták, hogy leugrunk a Balatonra pancsizni! Én itthon is nagyon jókat pancsizok, de Anyáék szerint ez a Balaton egy hatalmas nagy tó, és ott aztán igazán lehet pancsizni. Hát, én elhiszem, ha ők mondják...
NA, aztán eljött az indulás napja, Apa mindent egyeztetett a nagynénémmel, mert úgy volt, hogy ők is jönnek. De az egészből nem lett semmi, mert borzasztóan fújt a szél... Anya kitalálta, hogy akkor menjünk el a veszprémi állatkertbe. Krisztofer (az unokatesóm) oda nem akart jönni (ott nincs víz:)), így csak kiscsaládostól kerekedtünk fel, és hamarosan odértünk, és beálltunk a nem rövid sorba (miért mindenki akkor megy állatkertbe, mikor mi?), ahol Anya kapott egy jó kis napszúrást (bár ez csak estére derült ki). Na de lényeg a lényeg, bejutottunk, és megnézhettük (volna-ha nem alszom végig szinte az egészet) az állatseregletet. Volt ám ott mindenféle állat, de sok kép nincs:(
Anya kedvencei a zebrák ebben az állatkertben, mert kézből lehet őket etetni, és olyan szelídek...
Még néhány kép:
Ebben a hónapban már olyan nagy voltam, hogy kinőttem a bölcsőt:( Így aztán kaptam egy szuper járókát, a Magdus dédi, meg a Gizi dédi adták rá a pénzt, Anya kiválasztotta, Apa összeszerelte, és kipróbálta...:)
Aztán persze én is birtokba vettem:
Ami még ehhez a hónaphoz kapcsolódik:
-az első hangos kacagás (2006. július 15.)
-"szókincsem": heö, he, hö, eeeeeee:)
