Az odaúton kicsit beájultam az autóban (persze utána hallgathattam ám, hogy "ugye kisfiam, én mondtam, hogy ne keljünk 6 órakor, mert álmos leszel"!:S). Mikor odaértünk, sem nagyon akaródzott menni ez az ébredés dolog, de azért nagy nehezen megébredtem. Anya örült neki, hogy nem kell egy alvó gyerekkel a kezében mászkálnia az iskolában, vagy esetleg a babakocsit cipelni, ami önmagában nem nehéz, nade velem együtt...:P
Bementünk egy nagy terembe, ahol volt minden, mi szemszájnak ingere, és akkor úgy éreztem, hogy hiába volt minden falat, ami indulás előtt a bendőmbe került, én biza éhes vagyok!:) Egyből rá is raboltam a ropira, pogácsára, üdítőre. Persze, mindent összekentem, Anya krémszínű nadrágjától kezdve a székekig. Igyekeztem lerántani a terítőt a szépen megterített asztalról, mindent megnézni, és próbáltam túlénekelni, magyarázni a fellépőket, illetve az Anyakapta csodaszép rózsát lefejeztem...:P Anya meg egy kicsit égett, hogy micsoda égetnivaló kölke van...;) Ja, és még a szemetest is igyekeztem megvizsgálni...:) Csak hát Galádanya...
A műsor után, miután tökélyre (na ezt milyen jével írják???) fejlesztettem a mindent összekenős hadműveletet, Anya elvitt megmutatni Szilvi néninek, a büfés néninek. Olyan jól elvoltam, hogy fel sem tűnt, hogy Anya visszaszaladt a rózsáért, amit sikeresen ott felejtett, a laposkúszásban történő lelépéskor...:) És felkészítette Szilvi nénit, hogy sírni fogok, de nem baj, ő akkor sem cipeli vissza a közel 11 kilómat a lépcsőn, inkább siet. Hát, nem kellett volna, szuperul elvoltam Szilvi nénivel! Komolyan mondom, az a sok érdekes dolog, ami ott volt... Persze Szilvi néni egy kis csokival is lekenyerezett, így aztán tényleg nem volt semmi bajom!;) A végén még puszit is adtam neki, teljesen önszántamból, senki nem kérte, én akartam! Mert tetszett!:)
Hogy senki ne maradjon ki a jóból, azaz belőlem, benéztünk még két tanáriba is, meg még az irodába is felmentünk. Na akkor már kezdtem unni a dolgot, hát mit hurimpálnak engem itten össze-vissza, kérem szépen??????!!!
Hazafelé meg beájultam az autóban...:)
Ui: Persze mi maradt itthon? A fotóaparát...
