A tegnapi délutánt megint Apával töltöttük, míg Anya okított néhány gyerkőt az úszás rejtelmeire. Elmentünk bicózni, és az a szerény véleményem, hogy Apával sokkal jobb bicózni, mint Anyával, mert nagyon érdekes helyekre visz el, nem csak itt a faluban tekergünk. Tegnap is körbebicóztuk a halastavat, dobáltunk kavicsokat, és nem aludtam el a biciklin. Pedig Anya mondta is Apának, hogy nem baj, ha nem megyünk tekerni, mert akkor lehet elalszom, este meg ficánkolok...

Nem aludtam, de este így is nehezen ment az elalvás. Meg sokszor keltem. És nehezen aludtam vissza. És sírtam. Nagyon. Anyát meg is ijesztettem, mert annyira sírtam, hogy levegőt is alig kaptam. De valahogy el kell érnem a célom, nem?;-) NA jó, ez nem ám csak afééle hisztis sírás, mert oka is van: jön a fogam. A szemfogak.:-( De nekem nem kellenek, ha ez ennyire fáj, úgyhogy kedves fogtündér néni, akár el is viheted!:-S

Napközben is szenvedtem az elalvással, Anya próbálkozott, ahogy máskor, hogy betesz a kiságyba, és otthagy. Máskor ilyenkor még szépen elmagyarázok a kutyusomnak, vagy csendben elalszom. Most azonban nem megy. :-( Pedig akarom, becsszó! De az a nyavalyás fog...

Anya aztán próbált segíteni, kaptam egy kúpot (szép kis segítség, mondhatom, tovább kínozni amúgy is agyongyötört testemet...), meg kivett, és próbálkoztunk sokmindennel.

Együtt a nagyágyon, ordítás.

Anya kezében, ordítás.

Vissza a kiságyba, ordítás.

Egyedül a nagyágyon, ordítás.

Végül kijöttünk a szobából, és játszottam. De nem volt igazán jó, mert fájt a fogam. És sírtam, betömtem a kezem a számba, hátha segít, de nem segített. És folyik a nyálam, brrr, mint egy csecsemőnek...;-P

Végül Anya nekiállt vasalni, engem betett a hintába, és ott értek utol az álommanók...