Így aztán vasárnap reggel, miután elköszöntünk a családtól (én ottragadtam a Papáéknál...:-)), útnak is indultunk. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy még a faluból sem értünk ki, én már aludtam... Ja, és Anyáék kipróbálták, hogy Anya egész végig elöl ült, és egész jól bevált. Mondjuk azt azért hozzá kell tenni, hogy szinte az egész utat végigaludtam. Amikor meg nem, akkor almát majszoltam...
Budaörsön megálltunk vásárolni...
...majd bementünk Anyáék kedvenc kínai éttermébe, de innen aztán már a Mátra felé vettük az irányt. Azaz még megálltunk Gyöngyösön is vásárolni, de aztán tényleg irány Mátrafüred. Itt kipakolás után egyből szemrevételeztük, sőt, kipróbáltuk a medencét, nagggyon szeretem a vizet!!!
Ekkor már Apáék eszébe jutott, hogy mennyi minden kimaradt a vásárlásból, így megvolt a másnap délelőtti program: vissza Gyöngyösre.:-S
Reggel fél hatkor ébresztőt fújtam először csak Anyáéknak, aztán a ház többi lakójának is. Hiába no, nem bírom a lustaságot...:-P Ütöttem fakanállal a járólapot, dörömböltem az ajtón, kiabáltam, de aki esetleg erre még nem ébredt volna fel, azt tuti felkeltettem, mikor a radiátort ütöttem az autómmal... Mivel esett az eső, így nem is volt baj, hogy nem túrázni mentünk, hanem Gyöngyösre. Azért a túrát is bepótoltuk, délután elsétáltunk a falu határában lévő kilátóhoz.
Este az elalvás is nehezen ment, Anya nem is értette, és mondta Apának, hogy nekünk sátoroznunk kell, mert ott semmi baj nem volt az alvásommal.:-S
Reggel ismét ébresztőt fújtam fél 6-kor, és nem sokkal később memmét is követeltem, így elég korán kezdődött a napunk.:-P
Ez volt az a nap, mikor életemben először vonatra ültem, mégpedig a mátrai erdei vasút egyik vonalán utaztunk, a mátrafüredin. Gyöngyösre mentünk körülnézni, sétálni, csavarogni.
Hazaérkezésünk után ebédeltünk, majd elindultunk a Sástóra. Azt mondják, ez az ország legmagasabban fekvő természetes tava, és van mellette egy hatalmas, 50 méter magas kilátó, ami valamikor régen olajfúrótorony volt. Mindezzel nem is lett volna baj, az egyedüli gond az volt, hogy drága szüleim úgy gondolták, hogy én majd nyugton elleszek a szuper háti hordozóban, gyönyörködöm a tájban, blablabla...:-) Hát nem.;-PÚtáloma kötöttségeket!!! Ezért tanultam meg járni, hogy aztán berakjanak egy hátizsákba, és ott nyugton maradjak????????:-O Úgyhogy ezen gondomnak elég gyakran hangot is adtam.:-P
A kempingben volt kedvemre való móka is, egy körhinta, ami autókkal volt tele!!!:-) Nekem sem kellett több, azonnal a volán mögé pattantam, és vezettem. Apának nem volt más dolga, mint hogy fizessen.;-)
Persze a kiszállás nem ment egyszerűen, egy kis hisztivel adtam hangot akaratomnak, miszerint még nem akartam kiszállni. Mondanom sem kell, ugye, hogy ez nem hatotta meg galád szüleimet????
A közeli kalandparkot is felkerestük, de olyan magasra kellett felmászni,
hogy teljesen kifáradtunk...
Anya kihasználta, hogy alszom, és elment bobozni, aztán együtt átmentünk egy hatalmas függőhídon.
Játszótereztünk is egyet:
Hazafelé szedreztünk:
Szerdán ismét korai ébresztőt fújtam...;-P és így elég korán elaludtam, ébredés után pedig elindultunk a Kékesre. Az előző napi tapasztalatok alapján Apáék nem vállaták a tizenakárhány kilométeres utat gyalog, így elautóztunk Mátraházáig, és csak onnan túráztunk.
Megismerkedtem egy kínai kisfiúval:
De a legjobb még az ország legmagasabb pontján is a szemetes volt...;-P
Együtt a csúcson:
Este elmentünk pizzázni, majd ismét megnéztük a vonatot:
Csütörtökön egész jól aludtam, ébresztőt is csak reggel fél 7-kor fújtam, Apáék örültek is nekem. Ugye, hogy lehet örülni a fél hetes ébrezstőnek is?;-P
Gyors reggeli és készülődés után útnak indultunk Miskolctapolcára, a barlangfürdőbe. Hű, az nagyon szuper volt, klassz pancsik voltak. Ugrottam egy fejest is, a kismedencében leért a lábam az úszógumival is, és szépen besasszéztam a medence közepére, ahova Anya nem jöhetett utánam. Közben eszembe jutott valami (titok;-)), és Anyához akartam menni, nyúltam felé, és kibillentem az úszógumiból. (Persze Anya előtte vette le rólam a karúszókat, mondván, elég a gumi.) És hát fejjel előre, elmerültem a vízben. Anya egy pillanat alatt ott termett, és kiemelt a vízből. Nem mondhatnám, hogy nagyon meghatott ez a jelenet, egyből vissza akartam menni. Meg úgy egyébként is, abszolút ki sem akartam jönni a vízből egész nap.
A barlangot is felfedeztük:
NAgyon élveztem ezt a napot, eléggé el is fáradtam. Éjjel is jól aludtam, és reggel is sokáig hagytam aludni mindenkit.
Pénteken délelőtt lustiztunk (vagyis inkább csak drága szüleim, de én egy pillanatra sem nyugodtam el...:-P), aztán alvás után kendőbe kerültem, és ismét túrázni indultunk. Felfedeztük a Benevárat,
megnéztük/kóstoltuk a Rákóczi-forrást, és megcsodáltuk a kilátást a Muzsla-kilátóból.
Sajnos a masina aksija lemerült, így a vár után már nem tudtunk fényképezni...:-(
Szombaton reggel ismét időben keltünk, reggeliztünk, segítettem Anyáéknak pakolni, majd autóba ültünk, és elindultunk. Még elmentünk egyet vonatozni a másik vonalon, ami Lajosházára megy, és szebb, mint a füredi, mert az erdőben megy nagyrészt.
Lajosházánál elmentünk sétálni, meg kavicsot dobálni a patakba.
Ezen a túrán is elfáradtam, mint ez a fenti képen is látható...:-)
Aztán már tényleg hazafelé indultunk. Az utat nagyjából végigaludtam, így nem volt gond velem. Néha én is lehetek jófiú, nem? ;-)
Nagyon jól éreztük magunkat, alig várom a következő kalandunkat!!!! Csak ne zárjanak hátizsákba!!!!!!!!:-P
