Azzal indult, hogy a szokásos módon kezdtük...;-P Reggeli, mosogatás, porszívózás... Aztán nyeregbe pattantunk, és a borús időjárás ellenére elbicóztunk a postára, feladni a csekkeket, és a nyerő lottószelvényt. Majd a Mamáék felé vettük az irányt, odaérve éppen reggeli közben találtuk a Dédit és a Mamát. Na persze, nekem azonnal részt kellett vennem...;-P Leeszegettem a sajtot a Mama melegszendvicséről. Anya meg addig megjárta a boltot is. Hazajönni nem nagyon akaródzott, de azért eljöttem Anyával, olyasmit mondott, hogy segítenem kell az ebédfőzésben. Alig bírtam aztán kivárni, hogy elkészüljön az ebéd, álmos is, és éhes is voltam már.
Maratoni alvást rendeztem, Anya úgy keltett 3,5 óra után, hogy most már ideje lenne, különben ki tudja, mikor lesz este alvás. Ez volt 4 órakor. Ekkor már Apa is itthon volt. Ezután elmentünk tankolni, meg ide-oda, majd motoroztunk az utcán, Krisztián haverom is kint volt. Aztán rájöttem, hogy ha én sem ülök a motoron, akkor őt sem érdekli, így azt leparkoltam az út közepére, és inkább anélkül játszottam. Krisz meg jött utánam. Úgy tűnik, én vagyok a pédaképe...;-) A tegnapi sláger a fűzfa lehajló ágai alá bebújás volt.
Pont mikor jöttünk volna be, akkor érkeztek meg a Mamáék, és én persze minden gondomat feledve mentem velük.:-)

Anyáék meg közben kitalálták, hogy akkor mi lenne, ha Anya is elmenne focizni. Megbeszélték a Mamával, és elmentek. Persze Anya előbb eljött, és jött értem (pedig maradhatott volna még...), de én nem akartam hazajönni. Végül csak-csak meggyőztek, és eljöttem. Vacsorát, köszöntem, nem kértem.... Fürdés, majd alvás...következett volna, de nem ment. Egész negyed 11-ig nem ment. Többszöri sikertelen próbálkozás után Apának mindig megesett a szíve rajtam, és kihozott a hálóból... Nesze neked, következetesség...:-P Aztán engyed 11-kor utolértek az álommanók.