Tegnap Óváron jártunk, a Dédit látogattuk meg. Előtte mondta Anya, hogy a Jézuska oda is vitt nekem ajándékot. Én ugyan nem értem, hogy minek ennyire szétszórni ezeket az ajándékokat, miért nem teszi le mindet itt nálunk, ha egyszer nekem szánja őket, de végül is mindegy. Nem bántam a dolgot, hiszen autóval közelítettük meg a Dédit:-). Ja, jut eszembe, tudom mondani, hogy autó. Szoktuk is játszani Apáékkal, hogy ők mondják, hogy mondjam, autó, én meg, ha megfeledkezek magamról, akkor mondom, ha észbe kapok, akkor egyből rávágom, hogy brrrrr, és nagyokat vigyorgok. :-D Már csak azért sem...;-P

Szóval a Dédinél is kaptam egy csomó ajándékot. Anyáék rettentően örültek egy óriási hanggal bíró távirányítós autónak, olyannyira, hogy Apa ma már szét is szerelte, és a nagy hangot ki is iktatta belőle. Be kell azonban vallanom, hogy nem bánom, mert valóban annyira hangos volt, hogy az én fülemet is bántotta, és egy idő után félni kezdtem tőle. Kaptam még ruhát, könyvet, de a legjobban tetsző ajándék egy varázstábla volt, amire tudok rajzolni, meg le tudom törölni. Nagyon tetszik.

Játszottunk egy nagyot a Dédinél, meg ebédeltünk, aludni nem aludtam, mert sunytam egy kicsit odafelé az autóban.

Délután elmentünk meglátogatni Apáék barátjáékat, ahol is két lókötő nagyfiú, meg egy nagyon szép, és jó kislány van, aki nálam csupán pár hónappal idősebb. Ő épp aludt, mikor érkeztünk. A legjobban az tetszett, hogy náluk a villanykapcsolók nekem is elérhető magasságban vannak, és végig azokat kapcsolgattam. :-P Pedig a fiúknak rengeteg játékuk van, de hát azok engem itthon sem nagyon érdekelnek.:-P

Mikor már a fáradtság jelei jelentkeztek rajtam, akkor hazaindultunk. Az autóban megint aludtam egy nagyot, Győrben ébredtem.
Este szó nélkül aludtam el, hiszen azért az a kétszer nagyon rövid alvás nem igazán volt elég.