Hát bizony, elég rendesen elkiabálta a múlt héten, hogy rendesen alszom. Azóta szinte minden éjjel többször ébredtem, igaz, csak annyira, hogy cumit kérjek, és már aludtam is tovább. És reggel nem keltem 7 óra előtt. Azonban ma már 6 előtt ébren voltam, és bizony semmilyen praktika nem vált be a visszaaltatásomra.;-P És ráadásul gonoszak is voltak a szüleim, mert nemhogy örültek volna, hogy nem hagyom őket ellustulni, és a kedvemben jártak volna, vagyis odaadták volna az autókulcsot, neeeeem, ők feküdtek az ágyban, és nem adták a kulcsot.:-S Pedig én nagyon szerettem volna.:-S Ennek elég erőteljes formában adtam hangot, de nem enyhültek meg. Végül már annyira belelovalltam magam a hisztibe, hogy hüppögtem, és bújtam Anyához, majdnem elaludtam. De nem.:-P Szóltam, hogy ideje reggelizni, és megkezdeni a napot. A reggelinél természetesen magamra öntöttem a kakaómat...;-P Ja, és el ne felejtsem, hogy ha együtt eszünk, akkor a legritkább esetben ülök be az etetőszékembe, jobban esik a falat a nagyasztalnál.:-)

A pénteki nap hírét még megosztom a nagyvilággal: megszületett Csenge baba, Simi és Zsombor barátom kishuga, akit ma fogunk meglátogatni a kórházban, és aki erősíti az egyébként elég gyenge kislány mezőnyt a közösségben...;-)