Kihajtottam a kvadot egészen a Mamáékig. (Ez a távolság 1100 m, még Apa mérte le egyszer, mikor Anyával nem voltak még házasok, és együtt jártak futni.) Úgy, hogy közben nem akartam megállni, és leszállni a kvadomról, csak hajtottam, és hajtottam, és hajtottam. Pontosabban nyomtam a gombot.;-) Ja de, egyszer megálltam, és leszálltam, de hát a vízbe muszáj kavicsokat dobálni...;-) Hazafelé Öcsi hozott minket autóval, mert azt Anya már nem merte vállalni. Nem értem...:-O
Délután, vagyis már inkább este kinyitottam azt a szekrényt, amiben az édességek vannak. Le van zárva ilyen bébizárral, de nekem már nem akadály.:-P Anya abban a szekrényben tartja a sütis kellékeket is, ezek közül a pudingokat különösen szeretem rakosgatni. De most más érdekelt: a rumaroma. Ami ugye csavaros tetejű kis flakonban van, és aki figyelmesen olvassa a blogot, az tudja, hogy már le tudom csavarni az ilyeneket.;-P Szóval Anya csak a nagy csöndre jött ki a konyhába... És mit látott? Hát azt, hogy az aroma fele a padlón, másik fele meg rajtam.:-S Én így mutattam, miután Anya levette rólam a ruhámat (a lábam harisnyán keresztül lett ilyen):
A harmadik dolog a mai szókincsalakulásommal kapcsolatos. Amit ma megtanultam: a sapka nekem nemes egyszerűséggel s.:-) És végre megtört a jég, ugyanis a mackó eddig makacsul vau-vau volt, ma pedig előlépett brummá-vá.:-)
