A hosszú úton én annyira megéheztem, hogy alig tudtam kivárni, míg kipakolnak a nagyok, és elkészítik az ennivalót. Nagyon éhes voltam, jól be is kajáltam... nutellás kenyérből.:-D Itthon nem nagyon tartunk ilyeneket, de az ilyen kirándulásokon kaphatok.:-) (Szeretek kirándulni...;-))
Aznap délután nem nagyon csináltunk már semmit, csak beszélgettek Anyáék, meg énekeltek nekem, meg velem játszottak. Éjjel Anya nem sok mindent aludt, hiába, nem tud úgy aludni, ha én mellette vagyok. :-O
Másnap egy nagyon klassz túrára indultunk, a Dunához.
Én az út nagy részét Józsi bácsi nyakában tettem meg...:-)
...de volt, hogy sétáltam is. Például, ha kedvenc járművemet, a buszt láttuk:
Már a túra eleje óta cipeltem egy kavicsot, hogy azt majd beledobom a vízbe. Hát beledobtam.:-) Társaival együtt:
A parton egy jót lakmároztunk, majd hazaindultunk, mert nekünk HAZA kellett jönnünk. Ismét Józsi bácsi volt a pesztrám, a sineken végig sétáltam, majd felültem a nyakába, és ott egy jóízűt aludtam. Itt már csukódnak le a szemeim:
Egy pillanattal később pedig már aludtam is. Szegény Józsi bácsi úgy cipelt fel egy elég hosszú, és meredek emelkedőn... Köszönet neki érte.:-)
Gyors ebéd, majd pakolás következett, és mi hazaindultunk. :-( Anyával együtt nagyon sajnáltuk, hogy ilyen rövid ideig maradhattunk csak, de Anyának kedden halaszthatatlan dolga volt, és muszáj volt hazajönnünk. Persze az autóban akkor aludtam el, mikor már lejöttünk az autópályáról, és kb 5 perc volt hazáig.:-S De nem ébredtem fel itthon, hogy át lettem pakolva a kiságyamba, sőőőőt, öt óra után Anya alig tudott felkelteni, hogy elég lesz, mert nem alszom este. De aludtam...;-)
