Aztán kiderült, hogy azért kellett felébreszteni engem, mert megyünk Győrbe. Hát jól van, nem bánom. Annyira siettünk, hogy az uzsonnámat is az autóban fogyasztottam el jóízűen. Egy hatalmas épületbe mentünk be, voltunk már egy párszor, és most is, mint mindig, a mozgólépcső kötött le a legjobban. Szívem szerint csak fel-le utaztam volna rajta, nagyon izgi dolog. :) De kedves szüleim nem hagyták, mondván, sietünk. De hogy hova?:-O
Elintéztünk néhány dolgot, kaptam fincsi sajtos kimondhatatlan nevű memmét, aztán újra kocsiba ültünk, és irány tovább.
Aztán rövid idő elteltével újra megálltunk. Engem beraktak a babakocsimba, és elindultunk. Aztán egyszer csak Anya adott egy puszit, és pápát intett, majd lelépett!!:-O Hééé, nem lesz ez így jó!!! Próbálkoztam egy EEEEEEE-zéssel, de nem jött össze. Apával ketten maradtunk. Persze hamar rájöttem, hogy jó buli ez így kettesben, nem is volt utána semmi problámám. Etettünk kacsákat, sétáltunk a parton, játszótereztünk. A játszón egy kis baleset is történt velem, a csúszdáról kicsit nagy sebességgel érkezvén, túlcsúsztam a kialakított pályán, és bevertem a fejem a szélébe.:( Szerencsére kemény az én buksim, így aztán nem lett baj!
Még játszottunk egy keveset, aztán visszamentünk Anya elé. Azért be kell vallanom, örültem, mikor megláttam!:)
Anyáék úgy gondolták, a késői délutáni alvásom miatt valószínű úgysem alszom el időben, ezért még visszamentünk a hatalmas épületbe a mozgólépcsőkkel, vásárolni. Az is klassz volt, Apával még labdáztunk is, míg Anya válogatott.:) Meg leszopogattam a vonalkódot Apa csokijáról. És még a Jóreggelt szelet csomagját is eltéptem.:) Úgy kell, miért kell engem belerakni a bevásárlókocsiba, mikor kézben is cipelhető a kb 11 kilóm?;-)
Hazaérkezésünk után még egy jót játszhattam, és csak utána mentem fürdeni, és aludni. Persze cicivel...;)
