Kedden Anyáék autóba pakoltak, és útnak indultunk. Útközben, ahogy ez mnár nálunk szinte szokás, megálltunk vásárolni, majd rövid autókázás után megérkeztünk a dédihez. Kellett pár perc, hogy magamra találjak, de aztán minden ugyanolyan volt, mint itthon. El is kezdtem az amortizálást, de galád szüleim állandóan közbeléptek, nem hagytak kibontakozni. Leszedtem a hűtőmágneseket, persze a visszapakolás már enm volt nekem tetsző, a ruhámmal feltöröltem a padlót, hátha a dédi nem jól takarított;-P, finomat ettem, elmentünk sétálni, míg a dédi nyugdíjkiegészített, meg megnéztük az állatseregletet.































































































A kutyusokat egész addig nagyon szeretem, amíg nem jönnek a közelembe...





























Aztán megérkezett a Mama, Anyáék ott is hagytak vele, kivitték a dédit a temetőbe. Mire visszaértek, én elaludtam... Nem teketóriáztak sokáig, mondták, hogy akkor én ott maradok, ők meg elmennek egy ismerős családhoz. Legalább egyszer nyugodtan tudnak beszélgetni. Nem értem...:-O

Anya nagybátyja megérkezett elég nagy hanggal, én meg felébredtem rá, de nem haragudtam, mert én már csak ilyen jó fej vagyok...:-) Aztán játszottam a Mamával, meg a dédivel, meg Zolival, míg Apáék vissza nem értek, ők gyorsan összepakoltak, és ucccccu haza. Ilyen szép naplementét láttunk, a nap mellet már lehet látni, hogy szakad az eső...






















Nem kellett altató...