Vadkvados;-):






















Sisakos:





























Sisakban kvadra ülős:





























Apával kártyázós:






















Bindzsóvadászós:-D:


























































Hatalmas nyuszievős:




























.

Most, hogy már elég jól megy nekem ez a beszéd-dolog, szemezgetünk párat az elmúlt időszak aranyos dolgaiból.:-)

Anya valamiért megdicsért, hogy milyen okos vagyok. Erre én:
-Apa is otos.
Anya: -Igen, Apa is okos. És Anya?
Én: -Anya nem otos.:-DDDDDDDDDDDDD

Apa megjegyezte Anyának, hogy "milyen bitang ez a kölök...". Én meghallottam, és rögtön válaszoltam: "Apa bitan, Anya bitan, Nanna nem bitan...":-DDD

Orsi volt itt hétvégén, és anyukája jött érte, aki a DoktorNéni. Hozott nekem egy receptet. Mikor megkérdeztem, hogy "ez mi?", Anya elmondta, hogy az egy recept, amit ki kell váltani, és kapunk érte egy szurit, amit majd a DoktorNéni bead nekem. Anya nem tudta megmondani, hogy hova fogja bökni a DoktorNéni a szurit, és kérdezte Tőlem:
-Ákos, hova adja a DoktorNéni a szurit? A válladba? A combodba? Vagy a popeszodba?
Erre én: - Apába...:-DDDDDDDDDDDDDDD

Tegnap nagyon összekoszítottam magam a homokozóban, ahol még egy kevés vizet is találtam, így aztán képzelhetitek, hogy néztem ki...;-) Anya kérdezte is:
-Hát neked milyen a mellényed???
Erre én: -Sájos... :-DDDDDDDDDD
Végül is ezt kérdezte, nem?;-P

Anya ma tanácstalan volt azzal kapcsolatban, hogy mi legyen az ebéd. Megkérdezte Apától, aki csak annyit mondott, hogy memme. ;-P Ezzel nem ment sokra, így megkérdezte tőlem is, hogy mi legyen...
Én: -Jizs (=rizs)
Anya: -Jó, és mivel együk a rizst?
Én: -Tanállal... (=kanállal) :-DDDDDDDDDDD
Végül is... Miért nem azt kérdezi, hogy mi legyen a rizs mellé, nem?;-P (Végül is zöldséges rizs lett fasírttal...:-))

Ami Anyáéknak nagyon tetszik, és már átvették tőlem köznapi használatra, az a bindzsó szó. Ez tulajdonképpen a csimbók (cserebogár) akar lenni, csak én hajlamos vagyok a szavak betűit megkeverni.:-)

Ez a baj ezzel, hogy nem írunk rendszeresen, hogy elfelejtünk dolgokat...:-S Pedig volt még egy csomó........

... ma két éves lett. :-) El sem hisszük, Kicsi Fiunk, hogy így elrepült az idő, és az izgő-mozgó, kicsi újszülöttből micsoda nagyfiús, okos, ügyes kisgyermek lettél. Büszkék vagyunk Rád, minden helyzetben, és reméljük, sikerül megtanítanunk Téged mindarra, ami az Élethez kell. Nagyon szeretünk, és kívánunk Neked nagyon boldog születésnapot, köszönjük, hogy vagy nekünk! Áldjon az Úr minden lépésedben, adjon sok örömöt Neked, egészséget, boldogságot!















































Ma:


















































.

Nagyon sok minden történt, mióta jelentkeztünk, de egy kicsit ellustultunk.:-S Ha lesz időnk, bepótoljuk, és jövünk, és mesélünk, és mesélünk, és mesélünk...:-)

... a második szülinapomig! Azaz 23 hónapos lettem, igaz, már egy hete.:-P De azóta mindig elfoglaltak vagyunk, így nem érünk rá mindent lejegyezni.:-S
A legnagyobb, és legfontosabb változás a beszéd terén állt be az eltelt hónapban. Nagyon sok új szóval gyarapodott a szókincsem, Anya szerint olyan vagyok, mint a papagáj, mondok mindent utánuk. Leginkább egy-egy szóval kommunikálok, de azért ritkán már előfordulnak rövid moöndatok is a beszédemben. Pl: Apa, toász kísz? Azaz: Apa, kérsz tojást?:-D Vagy előszeretettem használom a nem szócskát, bármivel összekötve. Apa, nem jön. (=Apa, te most ne gyere), ez nem jó. De persze tudom pozitívan is: ez jó; Anya jön (=Anya gyere). Kifejezem, hogy ki mivel ment el: Apa autóval, Papa busszal, Öcsi autóval, Apa busszal Papáal (=Apa busszal ment, a Papa vitte-szerintem ugyanis a világ összes busza a Papáé, és mindet ő is vezeti. Vagy esetleg én.:-D)
Szóval így. Egyéb szót érdemlő változás nincs, rohamléptekben fejlődöm, mint minden más majd' két éves gyerek.:-)

Mára állítólag megbizergálták az órákat, és egy órával többet mutatnak, mint tegnap. :-O Én ugyan ezt nem értem, de gondolom, a Mamáéknak jobb érzés volt ébredéskor azt látni az órán fél hat helyett, hogy fél hét...;-P
Ugyanis az éjszakát megint ott töltöttem. És határozottan élveztem.:-) Nagyon szeretek ott aludni. Ilyenkor a Papa meg a Mama között alszom, szigorúan a Mama takarójával takarózom, arról meg nem nyilatkozom, hogy ők vajon mennyit alszanak...:-P

Természetesen drága szüleimet nem hagyta nyugodni a kérdés, illetve a veszély, hogy bármikor kiugorhatok az ágyikómból, és miután Apa is meggyőződött róla, hogy nem képzelődik Anya, kiötlötték, hogy mégsem matrac, hanem a Mekk és társa kft (azaz Apa és én:-D) megszereljük az ágyikómat. Így is tettünk, és most kb 7-8 centivel lejjebb van a matrac, ami pont elég, hogy ne tudjak fejest ugrani. :-S Hát ezek nem támogatják műugró karrieremet????:-O:-P

Eddig nem volt semmiféle dilemma az ágyikómmal kapcsolatban. Minden rendben volt vele, és kész. Most azonban Anya rájött, hogy ki tudok - és valószínűleg ki is fogok - esni belőle. :-O Ugyanis simán át tudok billenni fejjel előre rajta. :-O És nagy vigyorogva próbálkozom is.:-D Hiába, én nem érzem a veszélyt. Anya annál inkább. Most aztán törik a fejüket Apával, hogy mi legyen. Elvileg szülinapomra kaptam volna a nagyfiús ágyat. Az ágy már megvan, csak matracot kell venni bele. Valószínű ez előbb megtörténik majd, mint a szülinapom, de addig...??? Amíg elalszom, Anya ott áll az ajtóban, és lesi, hogy mikor áll szándékomban fejest ugrani, hogy még a kamikáze akcióm előtt el tudjon kapni. Na jó, végül is nincs velem gond, mert ha már benn vagyok az ágyban, akkor simán elalszom, de Anya szerint az ördög nem alszik, jó lesz velem vigyázni.

Már napok óta készülődtünk Apával a locsolásra.:-) Beszereztük a világ két legbüdösebb kölnijét, Apa tanítgatta, hogyan kell használni. Verset még nem tanultam, de Apa tudott párat...;-P
Aztán a nagy napon Anyával kezdtük... Majd mise után Magdni néniék következtek, majd a Mama. Mindenhol begyűjtöttem még egy kevés csokit, meg játékokat, jupppijjjééééé, jó dolog ez a húsvét.:-D
Alvás után pedig Keresztanyuékat látogattuk meg egy locsolás erejéig.:-)

Vasárnap ragyogó napsütéses időre ébredtünk. :-) Reggel elmentünk az ünnepi szentmisére ahol én szereztem egy ünnepi dudort a fejemre (nekiestem a sekrestye fűtésére használt szieszta kályhának...:-S). Mire hazaértünk, a Nyuszi már garázdálkodott a kertben.
















Lelkesen nekiálltam keresgélni:

































































Majd odabenn bontogatni:



















































Bontogatás, játék, és a csokiraktárak kellő feltöltése után a Mamáékhoz indultunk, állítólag ott is járt a Nyuszi.
















Kiskosarammal útnak is indultam, hogy minden egyes lelőhelyet felkutassak. Elég sikeresnek bizonyultam, a végére megtelt a kiskosárkám csokival.:-)












































Sőőőt, a végén még egy bicikli is előkerült. :-) Olyan igazi, felnőttes, csak kicsit kisebb méretben.





























Igaz, hogy engem a csoki jobban érdekelt, mint a bicikli...;-P





























Még meg kell tanulnom biciklizni. Ahhoz viszont gyakran kell a Papáékhoz menni, mert nem hoztuk haza, ugyanis nálunk már nem fér el...:-S
Ebben a nagy Nyuszi-keresésben egyébként nagyon el lehet fáradni...






















Ennyire. :-) Ez az alig több, mint egy kilométeres úton történt, míg hazaértünk. Ja, és arra sem ébredtem fel, hogy becipeltek, sőőőt, Anya tisztába is tett, mert a pelsusom tartalmazott egyetsmást...

És akkor jöjjön az ígért beszámoló a kissé kurta farkú malacra emlékeztető idei húsvétunkról. Bár ez csak Anya szerint lett ilyen, nekem becsszó nem tűnt fel, hogy nincs kimosva a függöny, hogy a szekrények belsejében nem járt a fertőtlenítő, hogy a szekrények teteje nem lett leporolva, és nem lett húsvéti díszbe öltöztetve a ház.:-P Egyébként minden ok volt.
Nagycsütörtökkel kezdeném, mikor is Anya már elég rosszul volt, aznap délelőtt én a Mamáéknál hesszeltem.:-) Aludni hazatértem, mert jött Orsi hozzánk, és Anya kérte, hogy legyek itthon, hogy Orsi tudjon velem játszani. Ébredésnél aztán csak Orsit találtam itt.:-O Meglepődtem, de nem zavart, uzsonnáztunk, majd pont indultunk kifelé, mikor megérkeztek Anyáék. Nem sokat voltunk voltunk kint, valahogy ebben a hidegben nem akaródzik... :-S Idebenn játszottunk, szórakoztunk. Este én Apával és Orsival elmentem a nagycsütörtöki misére, Anya meg ment a Mamáékhoz egy kis hűsítő fürdőre... Orsi is itt aludt nálunk, ennek én felettébb örültem.:-) Gondolom ő is, mikor reggel 7-kor (és akkor még jó fej voltam;-P) álltam az ajtó előtt, és "be-be-be" kiáltásokkal ébresztettem.:-DD De felkelt, és nagyon hősiesen segített Anyának végigcsinálni a napot, mert bizony az én anyukámnak jártányi ereje sem nagyon volt.:-O Délben velem együtt lefeküdt, és mire felébredtünk, már Apa is itthon volt.:-)
Este nagypénteki szertartás a templomban, aztán amíg Anyáék imádkoztak, engem a Mama fektetett le.
Szombaton a Mamáéknál töltöttem a délelőttöt, mert Apáék Győrben voltak. Délután kicsit takarítgattunk, majd elmentünk a feltámadási körmenetre. Apáék ketten alig bírtak velem a misén, pedig általában nem szokott velem gond lenni. Ja, nagyon vártam a harangokat haza, mert Rómában voltak! Egész délután mondogattam, hogy bim-bam, jön! :-) Aztán este a Mamáéknál voltam, de aludni nem maradhattam, valami másnap érkező nyuszi miatt.:-O

Ígérjük, hogy jelentkezünk minél előbb a húsvéti beszámolónkkal is, most csak menetegetőzünk az ismételt eltűnésért. Sajnos felütötte nálunk a fejét a betegség, Anya kezdte, elég magas lázzal feküdt másfél napig. Ezúton is hála és köszönet Orsinak, aki itt volt, és segített Anyának, meg persze Mamáéknak, akiknél én jól elvoltam.:-) Anyáék nagyon aggódtak a Baba miatt, de a doktor bácsi megnyugtatta Anyát. Azért persze még nem teljesen nyugodt...
Aztán mikor a láz elmúlt, maradt valami eszméletlen gyengeség, engem is alig tudott kivenni az ágyikómból.:-O De most már jól van, csak "réb dáthás".
Akárcsak én. :-( Ugyanis amint Anyát elhagyta a láz, engem talált meg a piszok. Igaz, csak hőemelkedés formájában, nekem csak 37,5-ig ment fel. Az el is múlt egy nap alatt, de most én is nagyon náthás vagyok. :-S Apa még jól van.;-P
Szóval majd jelentkezünk.:-)

Azt hiszem, méltó lesz a kerek hozzászóláshoz a mondanivalónk, igaz, nem annyira rólam szól.;-)











































Azért talán a lényeg látható, vagyis a kis babóca, a buksija, a teste... Egyébként Anya szerint pont olyan kis szégyenlős, mint én voltam, már most a feje előtt volt folyton a keze.:-D Mérete jelenleg 5,7 cm.:-) Komoly, nem?:-DD
Ígérem, hogy néha helyet engedek neki a blogomban, és beszámolok róla, rólunk.:-)

Ja, és ezért volt a hosszú eltűnés sorozat, mert Anyát eléggé kínozza, és nagyon sokat hányt, meg mindig fáradt volt, így a netezésre szánt időt átaludta velem.:-DDD

Vasárnapra virradó éjjel a Mamáéknál aludtam, és jó korán, fél hatkor ébresztettem őket.:-P Anya nem bánta (persze, mert nem őt keltettem:-D), mert így időben le tudott tenni aludni, hogy nagyjából kipihenjem magam a fél kettes indulásra. Háromnegyed 11-kor már húztam a lóbőrt, de még így is ébreszteni kellett indulás előtt. Gyors ebéd után útnak indultunk, Józsi bácsi vitt minket autóval.
A hosszú úton én annyira megéheztem, hogy alig tudtam kivárni, míg kipakolnak a nagyok, és elkészítik az ennivalót. Nagyon éhes voltam, jól be is kajáltam... nutellás kenyérből.:-D Itthon nem nagyon tartunk ilyeneket, de az ilyen kirándulásokon kaphatok.:-) (Szeretek kirándulni...;-))
Aznap délután nem nagyon csináltunk már semmit, csak beszélgettek Anyáék, meg énekeltek nekem, meg velem játszottak. Éjjel Anya nem sok mindent aludt, hiába, nem tud úgy aludni, ha én mellette vagyok. :-O
Másnap egy nagyon klassz túrára indultunk, a Dunához.






















Én az út nagy részét Józsi bácsi nyakában tettem meg...:-)






























...de volt, hogy sétáltam is. Például, ha kedvenc járművemet, a buszt láttuk:





























Már a túra eleje óta cipeltem egy kavicsot, hogy azt majd beledobom a vízbe. Hát beledobtam.:-) Társaival együtt:





























A parton egy jót lakmároztunk, majd hazaindultunk, mert nekünk HAZA kellett jönnünk. Ismét Józsi bácsi volt a pesztrám, a sineken végig sétáltam, majd felültem a nyakába, és ott egy jóízűt aludtam. Itt már csukódnak le a szemeim:





























Egy pillanattal később pedig már aludtam is. Szegény Józsi bácsi úgy cipelt fel egy elég hosszú, és meredek emelkedőn... Köszönet neki érte.:-)





























Gyors ebéd, majd pakolás következett, és mi hazaindultunk. :-( Anyával együtt nagyon sajnáltuk, hogy ilyen rövid ideig maradhattunk csak, de Anyának kedden halaszthatatlan dolga volt, és muszáj volt hazajönnünk. Persze az autóban akkor aludtam el, mikor már lejöttünk az autópályáról, és kb 5 perc volt hazáig.:-S De nem ébredtem fel itthon, hogy át lettem pakolva a kiságyamba, sőőőőt, öt óra után Anya alig tudott felkelteni, hogy elég lesz, mert nem alszom este. De aludtam...;-)

Már biztos említettem tavaly, hogy baráti körünkben az a szokás, hogy március tizenötödikén biciklitúrára indulunk. Engem Anyáék még kicsinek titulálnak ehhez a programhoz, de ahogy tavaly, idén is elindultunk velük. Itthonról én is két keréken szerettem volna elindulni:





























Végül mégis Anya poggyászaként utaztam.;-) A plébánián gyülekeztünk, Máté barátommal fényképezkedtünk:






















Józsi bácsit árnyékként követtem mindenhova, és ámulva néztem rá:





























(Itt hadd jegyezzem meg, hogy én is elkezdtem Tiszit mondani neki, ahogy a felnőttek hívják...)

Végül elindultunk:





























Az úton beszélgettem, magyaráztam, és folyton Apát, meg Tiszit kerestem, hívtam. Mi Anyával nem mentünk messzire, a szomszéd faluig kísértük csak őket. Onnan visszafordultunk. Én pedig egy jót aludtam hazafelé.:-D Pedig már nagyon rég volt, hogy elaludtam volna a biciklin...:-O Most viszont olyannyira sikerült, hogy még a fél pár cipőmet is elhagytuk.:-O És észre sem vettük. Egy ismerős hozta utánunk autóval...:-D Köszönjük!!!
Az irányt nem hazafelé vettük, hanem elindultunk a Mamáékhoz, ahol is felébredtem, mikor Anya kiemelt az ülésből. :-) De nem haragudtam, inkább egy jót játszottam a Mamával meg a Dédivel.:-)
És a nap jó híre az volt, hogy kiderült, vasárnap mi is elmegyünk a többiekkel Dunaalmásra.:-) Igaz, csak hétfőig maradunk, de akkor is örültünk.:-)

Apa ma a kertben tevékenykedett délelőtt, kiszedte az epret, hogy átültessük a Mamáékhoz, meg néhány gyümölcsfát is megmentünk. Én voltam a fő-fő segítség. Ástam, lapátoltam, túrtam a földet, egyengettem a vakondtúrásokat, szóval nélkülözhetetlen voltam ismét.;-) Anya viszont azt mondja, hogy ő tudta volna nélkülözni, hogy a frissen porszívózott lakáson csörtettem végig a sáros gumicsizmámmal...

Anya soha nem szerette azt a szót, hogy "rizsa". Szerinte az rizs. Apa szerint meg van rizs "a" és rizs "b", és ő a rizsÁt szereti.:-) Ebben nem jutnak dűlőre. Lényeg a lényeg, hogy a rizsa nekem is jobban tetszik, és könnyebb kimondani, így ma ismét egy új szóval gyarapodott a szókincsem: dizsa. :-DD Anyának is tetszik, ha én mondom.;-)

Még egy dolog van, amin halálra röhögik magukat kedves szüléim, mégpedig, hogy este, mikor vége az időjárás-jelentésnek, és a W. István vezeti, akkor Anya is el szokott tőle köszönni, mikor ő elköszön. Anya így: "pá, Pista!" Mostanában én is mondom, de nem csak a tévének: pá, Pista! :-DD

Anyának ma Győrbe kellett mennie, és mi úgy döntöttünk Apával, hogy ma sem maradunk a fenekünkön, inkább elkísérjük Anyát. Nagyon jól is éreztem magam, volt sok ember ott, ahova mentünk, én mást sem hajtogattam, csak azt, hogy néni ki, néni be. Egyébként ez a mai egyik új szavam, a néni. Az "é" betű egy kicsit talán "í"-s benne, de nem teljesen nínit mondok, valahol a kettő között. Miután Anya végzett, elmentünk nekem cipőt venni. Anya több boltot is végigjáratott velünk, mire megtalálta a megfelelőt, de legalább elmondhatjuk, hogy nekem is, és Apának is tetsző cipőt választott.:-)

Itthon pedig ebédnél hangzott el a mai második új szavam: tészta. Az é betű hasonló a feljebb leírtakhoz.;-)
Nagyon szépen alakul ez a beszéd dolog, egyre jobban élvezem, és egyre több mindent mondok. Van, amit csak a bennfentesek értenek, pl a kukásautót valahogy így mondom: tuta_s. A szóközt nem véletlenül hagytuk, hanem annak az érzékeltetésére, hogy mikor ezt mondom, valóban külön mondom az "s" betűt.:-DD

Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá. Mármint kimenni tegnap délután. Anya nem is értette a dolgot, hiszen általában inkább befelé szoktak gondok adódni. Aztán megint győzött a testi fölény, és végül rámkerült a kabát, sapka, cipő, és mehettünk kifelé. Akkor már nem volt semmi gondom, gyorsan motorra pattantam, és már indultunk is. Anya ugyanis úgy gondolta, hogy elég abból, hogy csak itt a ház előtt, vagy az utcában motorozunk, inkább legyen célunk. Végül is gyakorolnom kell a "helyes úton való járást", meg a mennyiséget is szoknom kell, ugyanis jön a jóidő, a túrák ideje, és akkor aztán már nem csak cipelve, hanem gyalog is teljesítenem kell.
Így aztán bemelegítésnek kinézett Anya egy rövid kört számomra, aki ismeri a helyet, az tudja, hogy merre mentünk, és mekkora kör. Nem nagy. (Hársfa u. - Dávid köz - Petőfi u. - Erzsébet u. - Hársfa u.) Én végig nagyon szépen motoroztam, persze egyszer-egyszer le kellett szállni a tócsákba kavicsot dobálni, vagy közelről megnézni a nagy hangon ugató kutyusokat.:-D A végén egy kicsit gyalogoltam is, de azt is szépen, Anya kezét fogva. Anya szerint nem reménytelen a helyzet.
Ja, és el ne felejtsem, készült néhány kép is...:-DDD
















































































:-)

Dédinek ma kellett visszamenni szemészeti kontrollra, és a mi családunk volt a fuvaros.:-) Abszolút nem bántam, hiszen nagyon szeretek autózni. Győrt pedig falusi legényként nagyon szeretem, nem bírok betelni a lámpákkal, a buszokkal, a vasúti átjárókkal, hát ha még egy-egy vonatot is sikerül elcsípni...:-) Szóval élveztem. A kórházban pedig egy darabig jófiú voltam, szépen sétálgattunk fel-le a folyosókon, én Anyával kézenfogva. Egy idő után azonban kezdtem únni, és akkor előbújt belőlem a kisördög. Négykézláb szerettem volna közlekedni a kinti esőtől enyhén koszos, sáros, vizes folyosón.:-D GaládSzülők persze nem engedték...:-S Aztán meg álmos lettem. Mikor aztán végre előkerült Dédi, elindultunk hazafelé. Bírtam is, egész a Pér tábláig, ahol jóízűen elszundítottam.:-S Persze felébredtem, mikor Anya betett az ágyamba, mert meg akart szabadítani a fölösleges ruháktól.:-S De így legalább ebédeltem egy jót, aztán majdnem egy órás kiságyban töltött szabadfoglalkozás után Anya bízik benne, hogy már alszom...;-)
Egyébként esik az eső. Szép kis délutánnak nézünk elébe, így, Apa nélkül.:-(

Reggeli után a klubba indultunk Anyával. Ma is volt szívfájdalmam, mert én motorral szerettem volna menni, Anya meg biciklivel. Mivel a boltba is készültünk, ezért Anya nem vállalta a motoros utat, így csak a sarokig mehettem motorral, onnan biciklivel mentünk, Apa meg hazavitte a motromat.
Indulás előtt a következő párbeszéd zajlott Anya és köztem:
Anya: - GYere, megyünk a babákhoz!
Én: - Autóval!
A: - Nem, biciklivel megyünk, jó?
É: - Nem! Autó jó!
:-D

Mikor odaértünk, még senki nem volt a klubban, így én egyedül kezdtem el játszani. Aztán szép sorban érkeztek a többiek: Petra, Dani, Szabi. Mi Petrával egy kis evéssel kezdtünk, mert az kell.;-P Közben játszottunk jó sokat. Volt küzdelem a játékokért, de volt, hogy nagyon szépen eljátszottunk egymással, vagy inkább egymás mellett. Anyáék meg beszélgettek. Néha bújtam egy kicsit, de aztán inkább mentem tova. Jó hely ez a klub, lehetnénk kicsit többen is.

Szombat reggel úgy kezdődött a nap, ahogy szokott, azt leszámítva, hogy szüleimet hagytam kicsit pihenni, tudván, hogy hétvége van, és csak nyolc előtt keltünk. Pedig előtte Anyát egész héten negyed 7-kor ugrasztottam ki az ágyból.:-P Nehogymá' ellustuljon nekem!:-D
Reggeli után Anya megkérdezte tőlem, hogy velük megyek-e Győrbe, vagy inkább megyek a Mamáékhoz. Én az autózást választottam, ők mégis lepasszoltak a Mamáéknál, mondván, úgy gyorsabban végeznek. CSak tudnám, hogy akkor mi a fenének kérdeznek meg???:-S Mindegy, nem haragudtam ám, nagyon jó volt a Mamáéknál, a Papával egész délelőtt kint voltunk az udvaron. Anya mondta a Mamának, hogy ha nem érnének haza fél egyig, akkor tegyenek le ott aludni. Hát nem értek haza, így a Mama megpróbált altatni. De én nem akartam, mert játszani sokkal jobb volt. Közben Anyáék is megérkeztek, mondták, hogy akkor hazavisznek, aztán otthon alszom. Na, azt már nem. Nem és nem és nem. Végül én győztem, és maradhattam. Igaz, aludnom kellett. Húztam is a lóbőrt két órán át. Aztán megint jöttek Anyáék, de akkor már nem akartak elvinni, sőt, hozták az alvásomhoz nélkülözhetetlen cuccaimat, úgy mint a párnámat, takaróimat, mackót és békát. :-) És elmentek. Én meg legnagyobb örömömre maradhattam. Sokat-sokat játszottunk, majd elég időben fürödtünk, igaz, utána aludni csak 10 órakor sikerült. Viszont aztán aludtam reggel háromnegyed nyolcig.:-)

Apáék mise után jöttek értem, sikerült is gond nélkül hazacsábítani. Útközben megálltunk kisbarikat nézni, meg kavicsot dobálni az érbe, így éppen ebédidőre értünk haza. Ebéd után nagyot aludtam (majd' négy órát), aztán kint játszottunk az udvaron, majd idebenn folytatódott a játékvasárnap. A Mamáék is eljöttek még este, és nagyon rosszul viseltem, hogy nem vittek magukkal.:-S Sírva integettem nekik az ablakból...:-(

Vacsora, fürdés következett, hajmosással egybekötve, de mivel már ilyen nagyfiú vagyok, nem sírok a hajmosásnál, hanem okosan hátradöntöm a fejem, hogy nem folyjon a víz az arcomba.:-)

Sajnos ez egy ilyen időszak az életünkben, nagyon nehezen találunk ide, nem tudom miért.:-P Talán a tavaszi fáradtság...;-) Igyekszünk most már azért jönni, írni. Anya mondta, hogy hétvégén Ildi és Gábor is szóvá tették, hogy nem írok. Azt hitték, hogy valami baj van a kezemmel.:-O De ebben az esetben Anya a jobbkezem, és ilyen értelemben valóban baj van a kezemmel.:-DDD

Tegnap a déli alvásomból ébredve egyből azt hajtogattam, hogy "ki-ki!", azaz ki szerettem volna menni az udvarra. Anya is egyetértett velem, hogy használjuk ki a jóidőt, így már az uzsonnámat is kint fogyasztottam el. Először motor nélkül, gyalog indultunk neki az utcának, a néhány házzal arrébb lakó, és néhány évvel idősebb Bálint motorozott, én pedig kíváncsi voltam rá. Persze, mikor meglátta, hogy nézem, akkor elkezdte produkálni magát, esett-kelt, nekem meg rettentően tetszett.:-) De aztán szépen megfogtam Anya kezét, és hazasétáltam vele. Igaz, csak azért, hogy biciklire pattanva elmehessünk a boltba, meg a Dédihez. A boltban én viszem már a kosarat, raktam bele magamnak egy csokit, viszont amit Anya vett, azt nem engedtem beletenni.:-P Dédiéknél pedig jót játszottam, igaz, először hiányoltam a Mamát, meg a Papát.:-S De aztán így is jó volt, rajzoltam, autóztam, ilyesmi.
Mikor hazaértünk, még mindig nem akaródzott bejönnöm, inkább motorra pattantam, és száguldoztam.:-) Rájöttem, hogy a leszállópályánk (kocsibejáró, csak jó nagyra sikerült:-DDD) tökéletes arra, hogy meglököm magam motorral, és legurulok róla. Aztán árkon-bokron keresztül visszahajtom magam, és kezdem előről. Ezzel egész jól elvoltam. Vagy ugráltam. "Ho-ho-hopp", és már ugrok is le a kb 20 centi magas oldaláról. :-)) Meg Anyát is ugratom. Mert az jó.;-P Közben jöttek a szomszéd csajok, Niki és dóri, őket szédítettem tudományaimmal, úgyhogy már elmúlt 6 óra, és erőteljesen sötétedett, mikor bejöttünk.:-O
Kicsit hiányzik egy játszótér innen a faluból, jó lenne egy, hogy az ilyen magamfajta örökmozgó kisfiúk, na meg a lányok is kiélhessék magukat.:-)

Megismertek még?? Bizony, elég régen jelentkeztem, de mindenről Anya tehet!:-S Egyszerűen nem volt hajlandó ideülni, és írni, amit én szerettem volna elmesélni. Pedig bizony olyan sok minden volt. A nagy részét már el is felejtettük...:-(

Azt azonban nem, hogy közben 22 hónapos nagylegény lettem.:-) És valóban igaz az, hogy nagylegény, hiszen ugyan magasságom nem ismert előttünk, de testsúlyom 13,1 kg (ez nagy nehézségek árán derült csak ki, mivel a rendelőbeli mérleggel ugyancsak rossz viszonyban vagyok, így nem is nagyon voltam hajlandó ráállni...), és mindenki azt kérdezgeti Anyától, hogy mikor megyek oviba...:-O Anya olyankor mindig mondja: "hiszen még nincs is két éves...". ÉS akkor általában ilyen képet vágnak: :-O Pedig szerintem, meg Apa és Anya szerint abszolút átlagos kiskölök vagyok, már ami a méreteimet illeti. Mert egyébként persze nem vagyok átlagos.:-) Anyáék szerint én vagyok a legtökéletesebb, legokosabb kiscsávó a világon.:-DDD Már a beszédet is kezdem egyre jobban elsajátítani, egyre több szóból áll a szókincsem. Persze legtöbbször a családtagokat sorolom (azt meg kell említenem, hogy Öcsit is utolérte az előléptetés szele, hiszen Sssss-ből előlépett Össsi-vé:-)))), de az autó, busz is gyakran előfordul a mondanivalómban. Ja, és repülőmániás vagyok, de azt még nem tudom mondani, bár kifejezem, de nem mindenki érti meg.:-S Papával szoktuk megnézni őket a repülőtéren. És képzeljétek, a Papám olyan jófej, hogy ki is szokott vinni a reptérre, és akkor egész közelről csodálhatom ezeket a számomra oly érdekes szerkezeteket.
Egyébként meg tovább tart, sőőőt, fokozódik a Mama-mánia. Olyan szinten, hogy vasárnap nem akartam hazajönni tőlük, és mikor csellel rávettek, hogy mégis eljöjjek, én meg észrevettem, hogy a Mama nincs sehol, akkor olyan hisztibe kezdtem, hogy majdnem kiestem a bicikliülésemből, ki is kellett venni, és nem voltam hajlandó visszaülni.:-P Apa úgy biciklizett velem haza, hogy a kezében fogott. Anya oda sem mert nézni...:-S

Most épp egy kis nátha tombol nálunk, Apa kezdte, aztán én is elkaptam, persze nekem krupposan jött a fránya, de azon már túl vagyunk, most csak az orrom folyik.:-S Anyát csak épp meglegyintette a szele, úgy látszik, ő szed egyedül Béres-cseppet...;-):-D

Mostanában annyira szép idő van kint, hogy ha tehetném, egész nap kint tevékenykednék. Szeretek Apával kimenni, és autót szerelni is. Na olyankor szoktam igazán szépen kinézni, gondolhatjátok...;-P De Anyával is jó kint, vele motorozni szoktunk, meg sétálni, biciklizni. Vagy Krisz haverommal játszani. Egy "kicsit" irigy vagyok vele, állítólag.:-O A motoromhoz hozzá sem érhet, a többi játékomat is jobb, ha békén hagyja, Anya nem is érti, hiszen mással nem vagyok ennyire irigy.

Remekül megy nekem ez az irányítás dolog, valahogy így: "Apa, oda! Anya, oda! Papa, nem! Anya, ott is!..." Ezen kívül szuperul irányítom a motort, a kvadot is.:-P

Szoktam Anyának segíteni főzni is, és ha ő épp nem főz semmit, akkor én előszedem az edényeket, a fakanalat, beleteszem a kockáimat, kevergetem, megfújom, megkóstolom, megkínálom Anyát, Apát...:-)

Képek sajnos nem nagyon készülnek, egyrészt a masina sem nagyon szuperál, szinte csak kint csinál normális képeket, másrészt meg ha meglátom a gépet, akkor egyből én AKAROK fotózni. Mellesleg remekül megy, bekapcsolom, fotózok, visszanézem, majd ismét fotózok, visszanézem... Nagyon értek hozzá. Anyáék tervezik, hogy vesznek egy újabbat, és akkor ez az enyém lehet.:-) Hűűű, már nagyon várom.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni, igyekszem most már nem hagyni Anyát ennyire ellustulni.;-P