Anya ma délelőtt a Dédit vitte vissza szemműtét utáni kontrollra, így Apával kettesben maradtunk itthon. Nem voltunk elkenődve, boldogan integettünk Anyának az ablakból.
Anya szépen kikészített nekem minden ruhát, amit fel kellett vennem, ha elmegyünk a boltba. Indulás előtt Apa szépen sorban rám is adta a ruhákat, én meg okosan hagytam.:-) Apa büszek is volt magára, hogy milyen flottul megy ez az öltözés mizéria. El is indultunk, Apa bezárta az ajtót, én ácsorogtam kinn, Apa indult a bicikliért. Nekem azonban kezdett fázni a talpam, és jeleztem Apának, hogy valami nem stimmel... Apa lenézett, és látta, hogy nem adott rám csizmát...:-DDDD HA nem szólok, becsszó, észre sem veszi.:-P

Apa és Anya tanakodott reggel, hogy mi legyen a mai program, Győrbe menjünk, vagy a klubba. Végül a klub mellett döntöttek, Győrbe lehet menni máskor is.:-)
Még jó, hogy így döntöttünk, mert rajtunk kívül csak kis barátnőm, Hanna volt ott. Nem mondanám, hogy együtt játszottunk, inkább az volt a jellemző, hogy ami egyikünknél volt, az kellett a másiknak is.:-P Mermérne?;-) De azért megosztoztunk minden játékon. És a ropin is. Persze, sokkal finomabb volt Hanna ropija, mint az, amit mi vittünk...:-P Aztán mikor végre belefeledkeztem volna a játékba, estem egy hatalmasat, így volt sírás, Anyához bújás, cumikérés, bújás... Mire meg ismét belejöttem volna a dolgokba, indulni kellett haza.:-S Illetve egy csomó dolgot el kellett intéznünk, polgármesteri hivatal, posta, gyógyszertár, bolt... Majdnem dél volt, mire hazaértünk. Az ebédet bojkottáltam, néhány kanál joghurt, és egy kis rétes csúszott le...:-S Úgyhogy mondhatni, üres pocakkal alszom.:-S

Egyre jobban beindul ez a szerkezet.:-) És azt kell mondanom, élvezem. Legszívesebben egész nap hallatnám a hangomat.;-P Már apróbb párbeszédekre is képes vagyok, persze ehhez kell egy olyan beszélgetőpartner, aki érti a nem kifejezetten verbális, és helyes szavaimat is.:-P Mert például Öcsi az én olvasatomban még mindig Sss. Aztán magamat nannának hívom.:-) Ez elég sokszor előfordul a szövegemben, lehet, hogy önző vagyok?;-P De Anya meg Apa nagyon növelik az énképemet, állandóan dícsérnek. :-) Na persze, kapok szidást is, sőőőőt, néha a kezemre is csapnak (egyébként hadd jegyezzem meg, hogy ez felháborító:-S), de sokszor mondják, hogy milyen okos, ügyes, szép, talpraesett, ravasz vagyok. És ez így van.;-P
A hétvégén tanultam új szavakat is: Papa, baba, Mama (ezt állítólag már mondtam eddig is, Anya most hallotta először tőlem), tint (=kint), tűz (ezt már kicsit régebben, mint a hétvégén, csak azóta nem nagyon írtunk ide...), pá.
Szombaton Apa ment valahova, én a konyhában segédkeztem Anyának, mikor Apa beköszönt, hogy "elmentem, pá". Én ott ücsörögtem a földön, tettem a dolgomat, de mikor Apa köszönt, akkor felemeltem a kezem, és mondtam én is, hogy pá.:-DD
Aztán a Mamával telefonáltam, és már "beszéltünk" egy ideje, mikor Anya mondta, hogy jól van, most már rakjam le a telefont, köszönjek a Mamának. Én meg köszöntem: tössz! (=kösz):-DDD
Ma meg énekeltem. Apa el is nevezett dalos pacsirtának.:-)

Tegnap volt torkos csütörtök. Mi ezt a napot nagyrészt Győrben töltöttük, szinte csak aludni jöttünk haza. Reggeli után egyből indultunk, ügyeket intéztünk, posta, autóalkatrészek, séta, stb. Hazaértünk, ebédeltünk, én aludtam egy jót, majd ébredés és uzsonna után ismét irányba vettük a nagyvárost.;-) Ezúttal azért, mert Anya pizzázni akart. Meg egy kicsit időt tölteni. Támogattam az ötletet, és mivel a torkos csütörtöki akcióban is részt vett a kedvenc pizzériánk, így Apának sem volt ellene skótsági kifogása.:-P Jól el is töltöttük az időt, míg a pizzára vártunk (mi inkább elhoztuk, mert rengetegen voltak, alig lehetett levegőt kapni, és nem bírjuk az ilyesmit:-S), addig elmentünk a Plázába, beülhettem egy 100 ft-os autóba. Igaz, hogy engem csupán addig érdekelt, míg bele nem került a százas, akkor inkább kiszálltam, és átadtam a helyem egy kislánynak. Nekem ne rázza a hátsó felem ilyen furcsán az az autó...:-S A mi autónk nem így ráz.:-D ;-P Itthon aztán zsúfoltság-mentesen, jóízűen elfogyasztottuk a pizzánkat, bár most Anyával mi ketten nem bírtunk azzal a pizzával, ami a múltkor kevésnek bizonyult kettőnknek.:-S

Ma Anya megkérdezte tőlem:
- Ákos, szereted Anyát?
- Nem! Apa! :-DDDD

Aztán egyszer csak megint:
- Ákos, kit szeretsz?
- Apa!
- És Anyát?
- Nem!

.-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

A mai napomból három dolgot emelek ki és mesélek el:

Kihajtottam a kvadot egészen a Mamáékig. (Ez a távolság 1100 m, még Apa mérte le egyszer, mikor Anyával nem voltak még házasok, és együtt jártak futni.) Úgy, hogy közben nem akartam megállni, és leszállni a kvadomról, csak hajtottam, és hajtottam, és hajtottam. Pontosabban nyomtam a gombot.;-) Ja de, egyszer megálltam, és leszálltam, de hát a vízbe muszáj kavicsokat dobálni...;-) Hazafelé Öcsi hozott minket autóval, mert azt Anya már nem merte vállalni. Nem értem...:-O

Délután, vagyis már inkább este kinyitottam azt a szekrényt, amiben az édességek vannak. Le van zárva ilyen bébizárral, de nekem már nem akadály.:-P Anya abban a szekrényben tartja a sütis kellékeket is, ezek közül a pudingokat különösen szeretem rakosgatni. De most más érdekelt: a rumaroma. Ami ugye csavaros tetejű kis flakonban van, és aki figyelmesen olvassa a blogot, az tudja, hogy már le tudom csavarni az ilyeneket.;-P Szóval Anya csak a nagy csöndre jött ki a konyhába... És mit látott? Hát azt, hogy az aroma fele a padlón, másik fele meg rajtam.:-S Én így mutattam, miután Anya levette rólam a ruhámat (a lábam harisnyán keresztül lett ilyen):




































































































A harmadik dolog a mai szókincsalakulásommal kapcsolatos. Amit ma megtanultam: a sapka nekem nemes egyszerűséggel s.:-) És végre megtört a jég, ugyanis a mackó eddig makacsul vau-vau volt, ma pedig előlépett brummá-vá.:-)

Eddig nem nagyon erőltettem magam ezen a téren, úgy voltam vele, hogy aki akar, úgyis megért.;-P De rájöttem, hogy ez klassz dolog, úgyhogy az utóbbi hetekben-napokban kicsit gyakoroltam, és most már szinte minden nap van egy-egy új szó, amit mondok. Itt volt ugye tegnapelőtt a "Dédi", azelőtt az "Ossss". Tegnap a "di", ami egész pontosan diót jelent. :-) Ma meg rájöttek drága szüleim, hogy az "amma" az tulajdonképpen az almát jelenti (de néha ezt mondom a mandarinra is;-P). Úgyhogy talán megindultam a beszéd útján. :-) Lehet, hogy kétévesen beszélni fogok?

Dédi ma hazajöhetett a kórházból. Anya ment érte reggel, és mivel most nem kellett nagyon korán menni, mint tegnap, így együtt ébredtünk 7 órakor, majd reggeli és öltözés után engem Anya kirakott a Mamáéknál, ő meg ment tovább. Előbb azonban nagyon fontos dolog történt, egy csomószor mondtam, hogy Dédi. Anya nagyon örült, és látta maga előtt, hogy Dédi is mennyire fog örülni nekem.:-)
És valóban! Hazaértek, én megláttam Dédit, és nagy örömben törtem ki, és egyből mondtam, hogy Dédi!! :-) Dédi nagyon boldog volt.:-))

Ébredésnél meglepődve, de örömmel konstatáltam, hogy a Mama érkezett, mikor jeleztem, hogy márpedig kezdjük a napot.:-) Anya meg sehol. :-O Aztán eszembe jutott, hogy már tegnap este mondta, hogy reggel ő nem lesz, mert a Dédit viszi a kórházba, és vagy a Mama vagy a Papa lesz itt velem.
Mamával reggeliztünk, az Anya által kikészített főtt tojást ugyan nem kértem, de vajas-lekváros kenyérből lecsúszott másfél szelet.:-)
Játszottunk mindenfélét, így aztán gyorsan eltelt az a kis idő, míg megérkezett Anya. Mama meg hazament.:-( Anya reggelizett, én addig ügyesen egyedül játszottam, aztán együtt lódultunk neki a napnak, porszívózás, főzés. Apropó, főzés! Azt hiszem, nélkülem nem készülhetett volna el a mai ebéd, ugyanis mákos guba volt kissé felturbózva, és én rakosgattam a madártejes öntetbe a kifliket.:-))) Enni azonban köszönöm, nem kértem.:-S

Még javában ebédeltem a levesemet, mikor megérkezett Orsi.:-DDD A bökkenő csak az volt, hogy így is aludni kellett mennem.:-( Végül is egy szó nélkül elaludtam, de a tudat, hogy Orsi itt van, én meg alszom, ahelyett, hogy vele játszanék, mindössze alig másfél órácskát engedélyezett nekem.:-P

Ébredés után elindultunk, voltunk gyógyszertárban, és elmentünk Apa elé. Amíg a buszt vártuk, addig gyűjtöttünk kavicsot...












































...majd beledobtuk az érbe:












































Néztünk repülőt..



















































Közben Apa is megérkezett a busszal, én meg szaladtam elé:
























Otthon aztán maratoni játék következett Orsival, akit Anya és Apa után elsőként neveztem néven: Ossss. :-D Aztán volt, mikor csak Ssss lett belőle, de egyértelmű volt, hogy rá gondoltam.:-P

Elmentünk együtt kvadozni is. Ez lett belőle:






















:-DDD Megdöbbent ábrázatomon talán látszik, hogy nem én kormányoztam bele a kvadot a dzsumbujba.;-P :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Otthon még egy hatalmasat játszottunk. Kuporogtunk a barkácsasztalom előtt:






















Autóztunk, labdáztunk, vonatoztunk, rajzoltunk. NAgyon gyorsan eltelt a nap, főleg, hogy közben még egy kis kiruccanás is belefért a Mamáékhoz. Mert persze mikor jöttek, nem tudtak itthon hagyni.:-P

Dédi szemműtétje miatt Mama itthon van, nem dolgozik.:-) Ez azért jó, mert így még a szokottnál is többet vagyok náluk. És mint tudjuk, nagggggggyon rajongok a Mamáért, úgyhogy általában nem is akarok tőlük hazajönni, vagy ha ők vannak itt, és indulnak haza, akkor "nennis-nennis" (=én is, én is) felkiáltással indulok velük.:-) Mutogatom olyankor, hogy hova kell tenni a kendőt, a sapit...

Délutánonként is sokat vagyok ott, ha csak egy fél órácskára is, de szinte minden nap megyek. Mert az jó.:-)

Az is jó benne, hogy a Papával mindig nézünk repülőt felszállás közben, meg rajzolunk, meg Öcsit is nézem, hogy játszik a gépen.

Dédihez is rendszeresen be-beszaladok, vagy éppen húzom magammal játszani valamit közösen.:-)

Pont tegnap írtuk, hogy 19 fogam van, de a huszadik is erőteljesen készülődik kifelé. Ma este fogmosásnál vette észre Anya, hogy már kint is van.:-) Szóval, gyermekkori fogaim mind kint vannak, a fogtündér nálam egyelőre elvégezte dolgát, egy darabig nem jön felénk.:-)

A fogaimat ápolom, azaz Anya ápolja, mert ha rajtam múlna, én csokival ápolnám...;-P Anya azonban nem szeretné, ha csúnya fekete csonkok lennének a számban fogak helyett, így minden este megmossuk a fogamat. Először hagyom, hogy ő csinálja, aztán átveszem az irányítást, és én mosom, illetve rágom a fogkefét, míg Anya öltöztet.:-)

Aztaaaaaa, hogy repül az idő...:-O Én meg lassan felnövök.;-)
Nem is tudjuk már, hogyan összegezzük a havi fejlődésemet, hiszen egyre okosabb vagyok, egyre több mindent tudok, és megértek, és megcsinálok.
Megpróbáljuk összeszedni a lényeget:
Mindenben tökéletesedem, általában sikerül egyedül felvennem a csizmámat, levennem a zoknimat, cipőmet. Ügyesen letekerem a különféle tubusos dolgok tetejét. Az ujjaim úgy mozognak közben, mint Anyáé, vagy Apáé. A fürdésben segítek, egyedül mosom a pocakom, a fülem, a lábam. :-) Ha olyan kedvem van, az öltözésben is együttműködő, sőt segítő vagyok.
Egyedül eszem, de nem mindig sikerül tökéletesen. :-( Viszont válogatok, és édesszájú vagyok. Pohárból már nagyon régóta iszom, mostanában azonban Anya nem nagyon enged, ugyanis mielőtt az összes víz elfogyna a pohárból, és kiborítom azt.:-S
Bárhova fel, és lemászok, egyensúlyozok. Lépcsőn felfelé kapaszkodás nélkül mellélépve, kapaszkodással úgy megyek, mint a nagyok. Ha akarok...;-P Lefelé még bajosabb a dolog, csak segítséggel tudok közlekedni.
Súlyom és magasságom nem ismert, de lassan megjelenünk a védőnéninél.
Vasárnap este Anya észrevette, hogy kibújt a 19. fogam, és a huszadikat és érezni, de még nem bökte át az ínyemet.
Este nyolctól kb reggel 7-ig alszom. Plusz napközben kb 3 órácskát.:-) Az elalvás teljesen egyedül megy.:-) Ja, és még kiságyban.
Értelmileg is fejlődöm, ebben a hónapban tanultam meg néhány új szót: Apa, autó, te; és az is kezd egyértelművé válni, hogy a "tösz" az a köszönömöt jelenti.:-D Amit nem mondok, azt elmutogatom, végül is mindenki ért engem.;-P Anya ha valamit kér tőlem, akkor azt megcsinálom, előveszem, odaviszem... ha olyan kedvem van.:-P
Kezdek fejlődni az egyedül játszás terén is, de azért itt még vannak lemaradásaim.:-P És, hogy őszinte legyek, annyira nem is töröm magam...:-P
Rettentően mamás lettem az utóbbi időben.:-) Nagyon szeretek ott lenni, ha ott alszom, akkor sincs semmi probléma velem.
Ja, és persze azért ne felejtsük ki, hogy kamaszodom;-), és bizony van akaratom, és ha valami nem úgy van, ahogy én szeretném, akkor bizony jön Hiszti Pisti...:-D

Orsi ígérkezett tegnap délutánra, sajnos azonban apukája elfoglaltsága miatt nem tudott jönni.:-( Nagyon sajnáltam, mert jó lett volna vele játszani. Viszont mikor Anyáék mondták, hogy helyette megyünk a Mamáékhoz, már fülig is ért a szám, és egyből mentem az autóhoz...;-)
Már vártak engem, Papával egyből mentünk megnézni, hogy száll fel a repülő, ugyanis a kertjük végében van a repülőtér, és nagyon jól lehet tőlük látni mindent.:-) Anyáék meg elmentek bevásárolni, de nem bántam. Jól elvoltunk mi, Mama, Papa, Dédi, Öcsi...:-)

Délelőtt a klubban jártunk. Mikor megérkeztünk, még nem volt senki :-O, de aztán szépen lassan szállingóztak a bababarátaim az anyukáikkal. Sőt, régen voltunk ilyen sokan, mint ma, ugyanis 6 baba és hat mama volt velünk együtt. A mai nap a "nemjáték" jegyében telt, egy-két könyvön kívül nem sok játék volt a kezemben. Ellenben volt fényképezőgép, amit már nagyon ügyesen kezelek, vissza is tudom nézni az általam készített képeket (majd csinálunk egy külön bejegyzést csak az én képeimnek). Ezen remek mókának Anya vetett véget, mert elvette tőlem a masinát. :-S Akkor aztán egy törlőkendővel nekiálltam takarítani, és a hátralévő idő el is ment nagyjából azzal, hogy hol a padlót, hol a sátrat, hol a falat törölgettem. Meg Lilivel másztunk, mint a kiskutyák.:-) Ja, és meg ne feledkezzek a közös programról, az evészetről, ami érkezés után jó sokáig lekötött mindannyiunkat.:-P
Anya egy szem képet csinált csak, amin épp hisztizem a gépért, ezt most nem mutatjuk meg.:-P

A tegnap délutáni mise után Apa kiszállítmányozott a Mamáékhoz, és megkezdtem ott töltött estémet, éjszakámat. Persze egyből memmével indítottam, befaltam egy kis gulyáslevest, majd később még egy tányér tojásos nokedlit. Még fürdés közben is ettem, mert itt még azt is szabad.:-P Sőt, azt is, hogy csak 10 óra körül menjek aludni, ezért otthon Anyáék nagyon dühösek, ha nem fekszem le időben. ÉS ők mindig le is fektetnek.:-S
Éjjel egész jól aludtam, igaz, párszor felébredtem cumiért, éjféltől a nagyágyban aludtam a Papával és a Mamával, de aztán aludtam reggel háromnegyed nyolcig.:-) Apáék valamikor 10 óra tájban jöttek értem, örültem nekik, deeeeee hazajönni nem nagyon akartam.:-D

Reggel fél hétkor ébresztettem kicsiny családomat, aztán reggeli, és az itthoni teendők után egy gyord bevásárló túra következett, ugyanis ha bekiáltottam a hűtőbe, hogy "memme", a hűtő visszakiáltott.:-O Szóval irányba vettük Győrt, és gyorsan bevásároltunk. Olyan gyorsan, hogy nem volt időm elunni a bevásárlókocsiban való ücsörgést sem.;-)
Hazafelé viszont kicsit elbóbiskoltam az autóban, ami azt jelentette, hogy a délutáni alvásom egy kicsit nehézkesebb volt. Anya viszont még mindig rászolgál a GaládAnya névre, és nem könyörült meg rajtam, így aztán fél kettő után mégiscsak álomba szenderültem.:-)
Ébredés után kicsit kimentünk, kvadoztunk, majd jöttek a Mamáék, én meg elmentem velük, így a nap hátralévő része velük telt. Anya csak fürdés előtt jött értem, de még akkor sem sok kedvem volt hazajönni. :-S Ma viszont ott aludhatok!!!:-D

Úgy volt, hogy tegnap délután jön Anya egyik barátnője a kislányával, Rékával. Sajnos ez a találkozó elmaradt, bár én úgysem tudtam volna sokat játszani Rékával, ugyanis délután 4-kor ébresztett Anya...:-S Nem esett jól, még tudtam volna aludni, de Anya félt, hogy az így is 3 órás alvásom után este nem fogok elaludni. :-S

A nehéz ébredés után uzsonnáztunk, majd kitekertünk a Mamáékhoz. Ismét bebizonyosodott, hogy menniyre szeretek ott lenni, a Papával megnéztük egy repülő felszállását, játszottunk, meg a Mamával ettünk, játszottunk. És ha ott vagyunk, akkor mindent csak a Mama csinálhat. :-P Ő vetkőztethet, öltöztethet, etethet, itathat. Még hazajönni sem akartam. Anya azonban erőszakoskodott, ezért kénytelen voltam bevetni a hangerőmet ;-P, és ezzel elérni, hogy ha már egyszer muszáj hazajönnöm, akkor legalább a Mama is jöjjön velünk. :-) El is jött, és még itthon is játszottam vele egy nagyot. Megmutattam a vonatomat, hintáztunk, vacsoráztunk...

Pár hónnappal ezelőtt Anya úgy látta, hogy nagyon sűrűn, és nagyokat pislogok, ezért felhívta a DoktorNénit, hogy mondjon valami okosat. DoktorNéni mondta, hogy ez lehet attól, hogy kezdődő rövidlátásom van, mert az is indulhat pislogással.:-S De az is lehet, hogy csak egy rossz szokás, írt egy vitamint, amit szednem kellett, és mondta, hogy attól valószínűleg elmúlik, ha csak a megszokás miatt csinálom. És láss csodát, elmúlt. De azért Anya még akkor kért időpontot a szemészetre, egyébként is vissza kellett volna mennünk már az ősszel, csak elsunnyogtuk...:-P NA és mára kaptunk időpontot. Anya már itthon mondogatta, hogy a doktornéni majd megvizsgálja a szememet, belevilágít, meg ilyenek, és hogy enm fog fájni. Úgyhogy enm is féltem.:-) A folyosón, amíg vártunk, játszottam, ettem, odaadtam az autóimat egy másik kisfiúnak, aki nem hozott játékot, és unatkozott.:-)
Mikor sorra kerültünk, a néni egy táblát mutatott nekem, amin voltak képek. Az autót felismertem bármekkora méretben, és mondtam is, hogy az a brrr. Még a kakast tudtam volna mondani, de a néni a labdát kérdezte, meg a házikót. Azokat még nem tudom mondani, de mindent láttam.:-) Ezután bevezetett egy sötét helyre, ahol különféle lámpákkal világított a szemembe, egy lyukacsos vonalzón keresztül. MAjd nagyon megdícsért, hogy milyen nagy, és okos lettem, és hogy miylen okosan ültem végig a vizsgálatot, adott színes papírokat, és mondta, hogy TELJESEN RENDBEN VAN A SZEMEM.:-) Úgyhogy most örülünk.:-)

Tegnap így:

• reggeli: háromnegyed banán
• tízórai: egy csomag sós pufi, elosztva a babamamaklubban
• ebéd: egy falat sült krumpli rántott sajttal
• uzsonna: semmi
• vacsora: semmi:-S

Ma így:

• reggeli: majdnem egy banán
• tízórai: joghurt kukoricapehellyel, kifli
• ebéd: két tányér spenót főtt krumplival
• uzsonna: a tízórairól meghagyott joghurt, kukoricapehellyel, plusz "egy kevés" főtt krumpli
  
• utóuzsonna: egy nagy tényér húsleves a Papáéknál
• vacsora: egy nagy tányér spenót krumplival...

Hozzáteszem, hogy az összes "menüt" én magam kértem így...:-)

Jobban jellemző rám az, hogy anyás vagyok, mint az, hogy apás. Azonban vannak kivételek. Mint például a mai délelőtt.:-)

• Reggel, miután felkeltünk, csak APA bonthatta ki a banánomat, csak ő húzhatta lejjebb a héját, mikor már majdnem a héját rágtam.

• Anya mondta, hogy menjünk el boltba. Én mondta, hogy "nem". Majd Apára mutatva: "Apa, brrrvel". Tehát én Apával mentem ma boltba.:-D
• Amikor Apa valamiért kiment, én már rohantam is az ajtühoz, és kiabáltam kifelé, hogy "Apa!"
• Apa zuhanyzott, én bementem hozzá, és szóltam, hogy jöjjön inkább velem játszani.("Apa")

Apa örül.:-)

A tegnapi délutánunkról képes riportot közlünk:

Ébredés után uzsonnáztam-volna, ha elfogadtam volna bármit is. Mivel nem, így éhesen indultunk útnak, mégpedig a ragyogó időt kihasználva bicikliztünk egyet a faluban. Erről kép nem készült, lévén Anyának csak két keze van...;-)
Ezután még motoroztunk egyet:













































Majd mikor Anya megunta, hogy ácsorogjon a kapuban, és nézze, hogy én hogy nyitom-csukom a kisajtót, bepaterolt, hogy inkább süssünk sütit.:-) Szeretek sütit sütni, főleg a kézimixerrel tojásfehérjét verni, stb. Meg enni is szeretm...;-)
Úgyhogy a következő program sütisütés volt, erről sincs kép.:-S De becsszó, elkészült! Igaz, kicsit sokáig sült, én már alig bírtam kivárni, kb fél percenként húztam Anyát a sütőhöz, hogy nézzük már meg, nem jó-e még... Aztán végre elkészült, én még azon forró melegében megettem belőle egyet, aztán köszöntem szépen.:-P
Közben megérkezett a Dédi is, vele játszottam egy nagyon jót, mindenre rá lehet venni.:-)






















Majd mikor elment, és kettesben maradtunk Anyával, kitaláltam kedvenc szórakozásomat, hogy letesszük a párnákat az ágyról, és én azokra ugrálok.:-D Ezzel egy csomó ideig elvagyok, csak felügyelet nélkül állítólag nem csinálhatom...:-S















































































Már csak a vacsi maradt hátra, amit szintén köszöntem...;-P , majd a fürdés, és gyorsan álomba is szenderültem.:-)

Ma is voltunk a klubban. :-) Ismét jól éreztem magam. Ahogy megérkeztünk, egyből megéheztem, ez már csak így szokott lenni, már senki nem lepődik meg rajta.;-) Miután barátaimmal megettünk egy egész csomag sós pufit, és a sajtos már nem ízlett, játékba kezdtünk. A legjobb az volt, hogy én elbújtam a szekrénybe...;-)
























Játszottunk labdákkal is...






















Kis barátnőm, Hanna egy csomószor odajött Anyához, és az ölébe ült, vagy csak simán játszott vele. Igazából nem zavart, de azért szemmel tartottam őket... Olyannyira, hogy Hannát közben le is fotóztam, én, teljesen egyedül...:-D Anya persze nem örül neki, hogy így kezelem a fényképezőt...:-O






















Anyáék úgy elbeszélgettek, mi meg úgy eljátszottunk, hogy nagyon gyorsan eltelt az idő, és sietnünk kellett haza Apának ebédet főzni.
Én pedig most már nem csak az alvást, de azt evést is bojkottálom.:-S A mai "menüm": háromnegyed banán, egy falat vajas-lekváros kenyér, kb fél csomag pufi, egy falat sült krumpli rántott sajttal... Köszönöm, most nekem ennyi is elég.:-)

Tegnap, miután felkeltem, először nem vettem észre semmi furcsát. Aztán Anya kérdezte Apától, hogy észrevettem-e, hogy nincs a karácsonyfa... Na akkor észrevettem.:-( Azt mondták, hogy a Jézuska visszavitte, majd ha jó leszek, akkor ebben az évben karácsonykor is újra elhozza.:-) Én mindig jó vagyok...;-)
Gyors uzsonna után autóba ültünk, és elindultunk meglátogatni Csenge babát, aki nemrég született. Hát még olyan pici babát...:-O





























Egyébként kis aranyos volt, de mikor megkérdezték, hogy nekem nem kell-e egy ilyen pici baba otthonra, nagyon csúnyán néztem a kérdezőre...

Csenge-látogatás után elmentünk Keresztanyuékhoz, mert az unokatestvérem karácsonyi ajándékát sajnos ki kellett cserélnünk, és azt csak most kapta meg...:-P Meg Keresztanyu kapott egy hivatalos levelet, ide hozzánk. Na és ott voltunk egy órácskát, én énekeltem, szaladgáltam, kergettem Krisztót, elettem előle a fahéjas almáját, játszottam Keresztanyuval, játszottam Krisztóval. Anyáék vetettek véget a mókának, közölvén, hogy ideje indulni, mert még vacsi, fürdés...

Hát bizony, elég rendesen elkiabálta a múlt héten, hogy rendesen alszom. Azóta szinte minden éjjel többször ébredtem, igaz, csak annyira, hogy cumit kérjek, és már aludtam is tovább. És reggel nem keltem 7 óra előtt. Azonban ma már 6 előtt ébren voltam, és bizony semmilyen praktika nem vált be a visszaaltatásomra.;-P És ráadásul gonoszak is voltak a szüleim, mert nemhogy örültek volna, hogy nem hagyom őket ellustulni, és a kedvemben jártak volna, vagyis odaadták volna az autókulcsot, neeeeem, ők feküdtek az ágyban, és nem adták a kulcsot.:-S Pedig én nagyon szerettem volna.:-S Ennek elég erőteljes formában adtam hangot, de nem enyhültek meg. Végül már annyira belelovalltam magam a hisztibe, hogy hüppögtem, és bújtam Anyához, majdnem elaludtam. De nem.:-P Szóltam, hogy ideje reggelizni, és megkezdeni a napot. A reggelinél természetesen magamra öntöttem a kakaómat...;-P Ja, és el ne felejtsem, hogy ha együtt eszünk, akkor a legritkább esetben ülök be az etetőszékembe, jobban esik a falat a nagyasztalnál.:-)

A pénteki nap hírét még megosztom a nagyvilággal: megszületett Csenge baba, Simi és Zsombor barátom kishuga, akit ma fogunk meglátogatni a kórházban, és aki erősíti az egyébként elég gyenge kislány mezőnyt a közösségben...;-)

Zsuzsi, és Kicsi (a szüleim barátai) bizony jegyesek. Ez azt jelenti, hogy a nyár végén össze fognak házasodni, és már gyűrűt hordanak az ujjukon. Nagyon komolyan veszik a felkészülést az esküvőre, házasságra, így minden baráti házaspárt felkeresnek egy kis beszélgetésre. Tegnap este jöttek hozzánk. Amíg ők beszélgettek, én kínálgattam őket sütivel, azt mondják, egy kicsit erőszakosan is, hiszen megfogtam a sütit, és odatettem eléjük, hogy egyenek.:-D
Bolondoztam is közben, hát nehogymár csak Apáékra figyeljenek, mikor én legalább olyan érdekes vagyok...;-P Egyszer csak kopogtak, és jöttek a Papáék. NAgyon örültem nekik, de mikor látták, hogy vendégeink vannak, indultak is hazafelé. Anya meg mondta, hogy ha akarnak, elvihetnek engem is. Nekem sem kellett több, már mutogattam is, hogy milyen ruhákat szükséges felvennem ahhoz, hogy kimenjünk, Anya gyorsan fel is öltöztetett, én meg nagy boldogan elvonultam Öcsivel, Papával és a Dédivel. Persze brrr-vel...;-P
Jót játszottam ott is, de hamar eltelt az idő, és haza kellett jönni. Még itt voltak Zsuzsiék, úgyhogy nem bánkódtam, szerencsére nem is kellett elmennem fürdeni 8-kor, még egy jót bohóckodtam velük. De mikor elmentek, nem volt kegyelem, mennem kellett fürdeni. :-( Nagyon nem tiltakoztam, az alvás ellen sem, mert már elég álmos voltam.
Éjjel kicsit rosszul aludtam, minden órában felsírtam, cumi kellett, és már aludtam is tovább. Reggel 7-ig. :-)

A jegyespár:
























És én...: