Mostanában nagyon szűken mérem effajta kegyeimet, igen-igen jó kedvemben kell találnia engem annak, aki puszit szeretne tőlem.;-) Egyetlen egy kivétel van ezalól: Öcsi, Anya öccse. Ha ő kér, akkor megyek, és adok. :-D Ezzel Apáékat is tudom húzni, meg aztán Öcsi most a kedvenc rokon.;-) Ma is, mikor jött, egyől adtam neki, mikor elvitte Apát focizni, akkor Öcsi kapott, Apa nem, aztán mikor visszajött a Dédiért, még kettő elcsattant. :-)

Lefekvés előtt Anya nagyon könyörgött, így aztán adtam neki is kettőt, hadd örüljön.:-P

Egyébként tegnap Apa levágta a hajamat, Anya kicsit mérges is volt, mert a tarkómnál Apa belenyírt nullással.:-S NA de engem nem zavar, egyrészt nem is látom, másrészt meg úgyis megnő pikk-pakk.

Ma délelőtt Anya felhúzott egy kicsit, én meg dühömben felkaptam egy darab fát a kandalló mellől, és elkezdtem ütni a sarokpadot a konyhában. Persze meg is látszott rajta, Anya meg enyhén dühös lett rám.:-O Egyből mondta, hogy most nézzem, meg mit csináltam... Én meg angyali arccal ránéztem, ráhúztam a sérülésre egy ülőpárnát, és "közöltem", hogy nincs... Anya nem tudott rám haragudni...:-DDD

Még az uzsonnámat is a kvadon ettem...;-P



















































































Egy pipit is meg szerettem volna etetni, de úgy tűnt, nem éhes...

Így is lehet:



És így is:



:-DDDDD

Van belőlük egy rakat. Volt eddig is, de most aztán a Mikulás meg a Jézuska ellátott rendesen. Egy a probléma: igazából nem kötik le a figyelmemet.:-S A helyzet az, hogy sokkal izgalmasabbnak találom azokat a dolgokat, amikkel Anya vagy Apa tevékenykedik...;-P Felsoroljak néhányat?;-) Íme: porszívó, habverő, hajszárító, hajvágó, edények és fakanalak, ésatöbbi-ésatöbbi. A játékaimmal leginkább úgy játszok, ha valaki játszik velem. De egyedül mondjuk a távirányítós autó kb 2, a rajzolós táblám kb 5, a könyveim max 1 percig kötnek le. Na meg még talán az új vonat kb 3-ig...;-)
Ennek következtében állandóan láb alatt vagyok, és olyan dolgokkal foglalkozom, amikkel nem kellene. ÁLLÍTÓLAG...

Reggel 6 órakor ébresztettem jóanyámat, aki még elég kóválygó fejjel szállt ki az ágyból, emelt át maga mellé, adta a számba a cumit, és aludtunk tovább háromnegyed 8-ig.:-) Jól esett. Szépen megreggeliztünk, nem szépen összeporszívóztunk, már attól volt nem szép állítólag, hogy nem hagytam Anyát dolgozni. :-S Aztán nagy sietve elindultunk, és nagy örömmel töltött el mindkettőnket, hogy végre nem fagytunk meg odakinn, hanem csodás napsütésben, és nagyon enyhe időben volt részünk. Öröm volt biciklizni.:-)
Megérkezvén a klubba már ott találtuk Petrát és anyukáját. Először nem nagyon oldódtam fel, csak sétálgattam körbe-körbe, megnéztem egy csomó mindent, de aztán mikor megérkezett Dani barátom, akkor aztán már elememben voltam.:-P Játszottunk nagyokat, ma inkább külön, mint együtt, Anyáék meg beszélgettek. Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettük, és máris jönni kellett haza. :-S Hazafelé sétáltunk Daniékkal, én ugyan párszor már ki akartam ugrani a bicikliülésemből, de végül is a csigatempó ellenére hazaértünk.:-P Nagyot ebédeltem, kicsit játszottam, és aludni tértem, előtte ugyan volt egy kis küzdelmünk Anyával, mert én szerettem volna, ha a kiselejtezett számítógépegérrel (ami az én tulajdonom, és egyik kedvenc játékom:-P) együtt mehetnék aludni, Anya viszont nem engedte, szerinte veszélyes. :-S Namármostmiért????????? Anya nyert...:-S

Mivel ma nem vittünk fotómasinát a klubba, itt egy kép tegnapról:























:-)

Egész jól indult a tegnapi napunk. Jókedvűen ébredtem, reggeliztem (na jó, ezt nem vittem túlzásba;-)), majd játékkal, nevetéssel töltöttük a délelőttöt. Apa elment délelőtt Győrbe, mi Anyával pedig még játszottunk, tettünk-vettünk. Ebéd után aztán egy nagyot aludtam. Mikor felébredtem, már Apa is itthon volt, kaptam uzsonnát, majd Anya rohamtempóban nekiállt készülődni. Amíg zuhanyzott, én őrt álltam a zuhanyfülke előtt;-), majd magyaráztam, hogy szárítsa meg a hajam... Azt mondta, ahhoz előbb meg kell mosni...:-O Na mindegy.
Háromnegyed 4-kor elindultunk a kvaddal gyerekközire. Azt Anya is belátja, hogy valóban elég későn indultunk, hiszen 4-re mentünk, de hogy ennyire megcsússzunk...:-O Én ugyanis megálltam minden kutyusnál, minden lámpánál, minden ablakban világítós kütyünél, így aztán háromnegyed ötre értünk oda, öt előtt öt perccel meg ismét öltözhettem, mert 5-kor már mise kezdődött.





























Mise alatt egyre nehezebb velem bírni, Anya szerint. Jó, valóban kicsit unatkom, és ilyenkor semmit sem szabad.:-( Nem topoghatok a lábammal, nem kiabálhatok, nem sírhatok, nem zöröghetek, nem mehetek be a templomba, nem porszívózhatok a sekrestyében lévő porszívóval, szóval jófiúnak kellene lennem. Pedig én mindig az vagyok...;-P
Mise után Apa vitt a Mamáékhoz, ott is aludtam. Szeretek ott lenni, nagyon. Mindig van brrrkulcs, mindig játszik velem valaki, úgyhogy minden hepi.:-) Az éjszaka nem sikerült ugyan túl fényesre, viszont reggel negyed kilencig aludtam.:-) És mikor Apa meg Anya jött értem, nem voltam túl boldog. Eszem ágában sem volt hazajönni, de az én szüleim rettentően erőszakosak.:-S

Nos hát...Izé...Ööööö... Arról van szó, hogy Anya szerint a ma délelőttöm valami katasztrofálisra sikerült. Pedig igazából én csak azt szerettem volna, ha ő csak rám figyel, nem porszívózik, nem főz ebédet, nem megy vécére, nem foglalkozik semmi mással, csak velem. :-P Ezért aztán amíg porszívózott (mit ne mondjak, jó sokáig tartott...), én állandóan kikapcsolgattam a porszívót, vagy lejjebb tekertem a szíváserősséget, vagy simán kihúztam a csövet a gépből...:-P Aztán amíg tésztát gyúrt, sodort, vágott, és hordtam el a nyers tésztát, és szórtam szét mindenhol. Mindeközben percenként akartam felmászni rá, de igazán ott sem volt jó. Akkor inkább lemásztam volna. De mégsem, inkább vissza. :-S Anya már megfenyegetett, hogy az összes játékomat a kukába dobja, ha ennyire nem tudok velük játszani. Igazából nem hatott meg a fenyegetése. ;-P
A délelőtt egyetlen normális időszaka az volt, mikor elmentünk a Dédihez kunyerálni egy Mama féle befőttet. Ott nem volt semmi bajom. ;-)

Anya délben mondta, mikor letett aludni, hogy ha ébredés után is ilyen kedvem lesz, akkor összeakasztjuk a bajszunkat. NAgyon megijedtem ;-P, így aztán aludtam majd' 4 órát, és kisangyalként ébredtem.:-) Nem volt velem semmi baj velem, tündér módon játszottam, még vasalni is hagytam Anyát, és igazán nem az én hibám, hogy nem sok mindent vasalt ki. Aztán elmentünk templomot takarítani, én is segítettem port törölgetni a padokról, meg kerestem, kergettem Árvát, Józsi bácsi kutyáját. Mikor onnan hazajöttünk, jöttek a Mamáék, megmutattam, hogy vannak játékaim ;-P , játszottam is velük, és jókat nevettünk. Szeretem, ha itt vannak, nagyokat játszunk együtt. Még itt voltak, mikor fürödni mentem, aztán lefekvés előtt mentek el. Mi pedig Anyával imádkoztunk egyet, és aludni tértem.

Hát így... (Kösz, Orsi!)

Bizony, a nagy karácsonyi készülődésben megfeledkeztünk arról, hogy én már 20 hónapos vagyok... NA meg mondjuk akkortájt nem is nagyon interneteztünk. Persze az itthoni "köszöntés" nem maradt el, de itt elfelejtettük számba venni tudományaimat.

A legfontosabb jellemzőm így húsz hónaposan a hiszti. Ha valami nem úgy alakul, ahogy én szeretném, egyre nagyobb hisztit tudok rendezni.:-P Legjobb játékom mindaz, amivel Anya foglalkozik. Ha ő főz, akkor én is előveszek egy edényt, az összes fakanalat, beleöntöm a kockáimat az edénybe, és kevergetem, ahogy Anya. Ha ő porszívózik, akkor én segítek. Anya szerint így minimum háromszor annyi időbe telik összeporszívózni a házat, mintha egyedül csinálhatná, de én ezt nem hiszem. HA Anya port töröl, akkor én is. Ha Anya ablakot pucol, akkor én is. Ezen kívül bepakolom a mosógépet, teregetek. Ha valami kiborul, szaladok a felmosóért. Szóval minden házimunkában részt veszek. Viszont a játékaim csak ideig-óráig kötnek le. A helyzet a tévével is ugyanaz, bár ezt kedves szüleim abszolút nem bánják. CSak addig érdekel, amíg bekapcsolom, majd megyek is tovább a dolgomra.

Egyre jobban kezdek összebarátkozni a korombeli gyerekekkel is, ennek Anya nagyon örül.

Fizikai paramétereim nem ismertek, súlyom 13 kiló körül mozog, magasságom pedig kb 87-88 cm. A nadrágok egyre rövidebbek, ebből gondoljuk, hogy növök.;-)
Lábméretem 22-es. A csizmáim azonban 24-esek.

Járni tudok, de leginkább szaladok, fel-és lemászok, ugrok, stb.

18 fogam van.

És kb ennyi.:-)

Eddig nemes egyszerűséggel számomra mindenki Anya volt. Apát úgy különböztettem meg, hogy miután kimondtam, hogy Anya, Apa felé böktem, és "ümmögtem".
Ma aztán Apa kivitte a szemetet, meg kiment az újságért. Én kiálltam az ajtóba, és szóltam neki, hogy Appa. Apa és Anya is nagyon örült, rögtön megismételtették velem, és össze-vissza puszilgattak.:-) Persze azért még nem nagyon mondogatom, de már legalább tudják, hogy tudom.;-)

Tegnap Óváron jártunk, a Dédit látogattuk meg. Előtte mondta Anya, hogy a Jézuska oda is vitt nekem ajándékot. Én ugyan nem értem, hogy minek ennyire szétszórni ezeket az ajándékokat, miért nem teszi le mindet itt nálunk, ha egyszer nekem szánja őket, de végül is mindegy. Nem bántam a dolgot, hiszen autóval közelítettük meg a Dédit:-). Ja, jut eszembe, tudom mondani, hogy autó. Szoktuk is játszani Apáékkal, hogy ők mondják, hogy mondjam, autó, én meg, ha megfeledkezek magamról, akkor mondom, ha észbe kapok, akkor egyből rávágom, hogy brrrrr, és nagyokat vigyorgok. :-D Már csak azért sem...;-P

Szóval a Dédinél is kaptam egy csomó ajándékot. Anyáék rettentően örültek egy óriási hanggal bíró távirányítós autónak, olyannyira, hogy Apa ma már szét is szerelte, és a nagy hangot ki is iktatta belőle. Be kell azonban vallanom, hogy nem bánom, mert valóban annyira hangos volt, hogy az én fülemet is bántotta, és egy idő után félni kezdtem tőle. Kaptam még ruhát, könyvet, de a legjobban tetsző ajándék egy varázstábla volt, amire tudok rajzolni, meg le tudom törölni. Nagyon tetszik.

Játszottunk egy nagyot a Dédinél, meg ebédeltünk, aludni nem aludtam, mert sunytam egy kicsit odafelé az autóban.

Délután elmentünk meglátogatni Apáék barátjáékat, ahol is két lókötő nagyfiú, meg egy nagyon szép, és jó kislány van, aki nálam csupán pár hónappal idősebb. Ő épp aludt, mikor érkeztünk. A legjobban az tetszett, hogy náluk a villanykapcsolók nekem is elérhető magasságban vannak, és végig azokat kapcsolgattam. :-P Pedig a fiúknak rengeteg játékuk van, de hát azok engem itthon sem nagyon érdekelnek.:-P

Mikor már a fáradtság jelei jelentkeztek rajtam, akkor hazaindultunk. Az autóban megint aludtam egy nagyot, Győrben ébredtem.
Este szó nélkül aludtam el, hiszen azért az a kétszer nagyon rövid alvás nem igazán volt elég.

Miután elmúlt a Karácsony, drága szüleimmel és barátaikkal a pápateszéri plébánián töltöttünk pár napot. Néhány "kisebb" hisztit leszámítva remekül éreztem magam, mindig foglalkozott velem valaki. Óriásiakat aludtam, két éjszakát töltöttünk ott, az elsőt egy nyikk nélkül aludtam végig 10 és fék órában, a második egy kisebb ébredéssel, mikor is cumit kaptam, meg már világosban Anya mellé kerültem, így összesen 12 órát sikerült aludnom. :-)

Az első túrán én is részt vettem:























































































Amikor épp nem túráztunk, akkor nagyokat ettünk, jókat játszottunk, sokat nevettünk. Én, ha megláttam egy fényképezőgépet, rögtön pózolni kezdtem:








































































A második túrán nem vettünk részt, azaz majdnem, csak én kb fél km után meguntam a dolgot, és nem akartam tovább menni. NEm volt jó sehogy, sem a hátizsákban, sem gyalog, sem Anya kezében, sem senki másnál. Így aztán megszületett az ítélet, hogy Anyával hazamegyünk. Orsi is elkísért minket, nehogy unatkozzunk, vagy féljünk.;-)

Ami még nagyon klassz volt, hogy igazi kádban fürödhettem. Ez itthon csak a Mamáéknál lehetséges, mert nekünk csak zuhanyzónk van.:-(





























A harmadik napon elmentünk arra a helyre, ahol nyáron táboroztunk. Elég nagy hó volt:






















Készült néhány kép a faluban felállított Betlehemnél...:












































...aztán elindultunk a táborhelyre:



















































Még szánkóval is mentünk, bár először nem voltam tőle elragadtatva:






















Itt áll nyáron a táborunk:






















Ez itt az ebédlő:-):






















Itt nagyokat szánkóztunk. Először tiltakozásomnak adtam hangot ("memm-memm"), de aztán teljesen belejöttem, és mutogattam, hogy menjünk még.:-)
Szánkóztam Apával:





























Szánkóztam Anyával:






















És mi szerencsére nem így álltunk meg:-D






















Megnéztük a patakot is:



















































Majd elszánkóztunk a forráshoz, ahonnan nyáron a vizet hozzuk, azaz hozzák a nagyok:





























Itt nálam már kezdett elszakadni a cérna, visszafelé már csak egy kis hórázás tudott felrázni:












































A bázisra való visszatérés után egy gyors ebéd következett, majd az én közreműködésemmel és hathatós segítségemmel takarítottunk, és elindultunk haza.
Összegzésként azt mondhatom, hogy valóban remekül éreztem magam, mindig figyelt rám valaki, mindig játszott velem valaki, és én ezt rettentően élveztem.:-)

Ma reggel a szomszéd faluba mentünk misére, ugyanis Anyáék egy nagyon kedves barátja tavaly rákban meghalt, és érte volt ma a mise. :-(
Határozottan nem tetszett, hogy nem a sekrestyébe mentünk, hanem fel a karba, de ott csendben kellett lennem. Még az autóimat sem tologathattam, nem dobolhattam a lábammal, nem szaladgálhattam... Nagyon vártam, hogy vége legyen. Ja, és még a gyertyákat sem fújhattam el a végén, pedig Péren Józsi bácsi mindig bevisz elfújni őket.:-)
A mise után kimentünk a temetőbe imádkozni Beáért. Nekem azonban megint nem tetszett, hogy nem fújhatom el a sírra helyezett gyertyákat, mécseseket, így aztán hamar távoztunk...:-S

Miután hazaértünk, kipróbáltuk világosban is az új járgányomat:


























































Este pedig Apa barátjáékhoz voltunk hivatalosak névnapi-karácsonyi vacsorára. Én jól belakmároztam (Anyáék meg is kapták, hogy "hát nem etetitek ti ezt a szegény gyereket?";-P), aztán jót játszottam. Fürdésidő táján aztán kezdtem begorombulni, fáradni, Anya ezért úgy határozott, hogy mi hazajövünk. Apa még maradt, mi pedig eljöttünk, és gyors cicamosakodás után álomba szenderültem. :-)

A késői lefekvésnek az lett az eredménye, hogy reggel nem bírtam felkelni misére.:-P Anya hiába próbált ébresztgetni, nem reagáltam. A Mama meg nem reagált a telefonra, így az lett belőle, hogy csak Apa ment misére, mi Anyával itthon maradtunk.
9 órakor ébredtem, reggeli közben Apa is megérkezett, és együtt indultunk Apa keresztszüleihez.












































A Jézuska ide is hozott karácsonyfát, sőt, nekem is hozott ajándékot!:-)





























Itt eléggé elment az idő, így hazamnetünk ebédelni, és aludni. Ébredés után a Mamáékhoz mentünk. Ott is járt a Jézuska, két karácsonyfát is vitt, egyet a Dédinek, egyet a Mamáéknak. Azt hiszem, ők nagyon jók lehettek egész évben...;-P






























































































Ajándékok nélkül itt sem maradhattam, ide is nagyon sok mindent hozott a Jézuska.:-O Hogy bírt el szegény ekkora dobozokat?


































































ÉS tudjátok, mi volt abban a nagy dobozban? Hát ez:





























Gyors kipróbálás után siettünk haza, mert még vártuk Keresztanyuékat, meg Apa unokatestvérééket.
Alig hazaértünk, meg is érkeztek. Ők is hoztak nekem egy csomó ajándékot, ekkorra azonban már eléggé elfáradtam, és meguntam az ajándékok kicsomagolását, így nem mutattam határtalan lelkesedést.:-S






















De azért este, mikor elmentek, nagy kedvvel játszottam a kapott játékokkal.:-)

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Sőt, egész a délutáni alvásomig úgy is folytatódott. Mondjuk azt kivéve, hogy elég későn feküdtem le, már majdnem 2 óra is volt. Így aztán az ébredésem is eltolódott, öt óra előtt nem sokkal ébredtem. Furcsa volt, hogy a nappali ajtaja, ami soha nincs becsukva, most mégis zárva volt. Kaptam uzsonnát, majd Anyával elvonultunk öltözni. Épphogy végeztünk, furcsa hangokat hallottunk. Anya azt mondta, hogy az angyalkák csilingeltek, akik segítettek a Jézuskának elhozni nekünk a fát, és az ajándékokat. Be is mentünk a nappaliba, és ez a látvány fogadott:






























Én pedig így örültem neki:

























































Először fényképeket készítettünk, hogy az utókor számára is megmaradjon ez a karácsony, meg persze saját magunknak, emlékül:






















...majd imádkoztunk. Az imádság után végre kibonthattam az ajándékaimat:



















































Ez a nagy doboz ezt rejtette:






















Persze Apával egyből kipróbáltuk, és jelentem, nagyon szuper! A kezemben látható akkus csavarhúzóval pedig már nagyon profin csavarozok...:-)
Az egyéb, apró ajándékok annyira nem kötöttek le, de hát a figyelmem akkor már a barkácsolásra összpontosult.:-D

Anyának ezután jutott eszébe, hogy elfelejtettünk csillagszórót gyújtani, így ezt bepótoltuk:





























VAcsora következett, majd maratoni játék 10 óráig, és csak akkor kellett fürdeni, és aludni mennem, végül is egy évben csak egyszer van Szenteste...;-)

Áldott, békés, megszentelt Karácsonyt kívánunk mindenkinek!!!

Mostanában nem nagyon voltunk a topon Anyával blogírás terén...:-S Pedig Orsi még klassz karácsonyi dizájnt is csinált, nekünk valahogy mégsem ment... Pedig elég sok dolog történt így decemberben, néhányat kiemelnénk.

Advent: Decemberben kezdetét vette az adventi időszak. Ez azzal járt, hogy minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtottunk meg az adventi koszorún. Ez pedig azért volt nagyon remek, mert én fújom el a gyertyát az esti imádság végén, és szeretek sok gyertyát elfújni...;-)























Andi: Andi Anya csoporttársa volt az egyetemen, jó barátnők, sőt, szobatársak is voltak éveken keresztül. Ez a barátság nem szakadt meg az egyetem befejezésével, igaz, hogy nagyon ritkán tudnak találkozni. De most Andi meglátogatott minket, sőt, itt is aludt. Hogy, hogy sem, én egyből a szívmbe zártam őt, és azonnal barátságot kötöttünk. Neeem, nem hiszem, hogy köze volt hozzá annak a doboz kinder csokinak, amit hozott, meg a fürdős békának, és a többinek, áááá...;-P Reggel is, mikor felébredtem, első dolgom volt bevonulni hozzá a nappaliba, és kezébe nyomva egy csokit, felébreszteni, hogy bontsa ki nekem, mert sem Anya, sem Apa nem hajlandó...:-S Andi hajlandó volt. :-)
Aztán együtt vonultunk el megnézni, hogy mit hozott nekem a Mikulás, mert azon az éjjelen itt járt nálunk. Tudtam, hogy jönni fog, mert Anya megpucoltatta velem a csizmámat, és kirakatta az ablakba. Reggelre aztán a Mikulás bácsi telepakolta, meg még azon kívül is hozott nekem sokmindent...









































































Nem örültem neki, hogy Andi elment, sokáig integettem neki a vonat után. (Ja, és akkor láttam először ilyen közelről igazi vonatot:-))

A karácsonyra is készültünk, Anyával takarítottunk, mézeskalácsot sütöttünk.



















































Sok időt töltöttem a Mamáéknál, aludtam is ott éjjel is, napközben is. Egyre jobban szeretek ott lenni.:-)

Persze, a bohóckodásra is maradt idő, így decemberben...;-)






















(Ha valaki nem ismerné fel, ez egy alsógatyó, amit épp próbálok a fejembe húzni...)

Úgy indult, ahogy szokott. Illetve mégsem, ugyanis a művház előtt beleléptem egy hatalmas tócsába.:-S Direkt.;-P És nagyon sokszor vissza akartam menni. Anya meg nem engedett.:-S De mivel nem lett vizes a zoknim, így nem mentünk haza átöltözni.

Aztán tényleg a megszokott módon indult a klub. Mikor mentünk, egy kispajtásom már ott volt, aztán szép sorban érkeztek még. És játszottunk.




















































Apa szerint nagyobb pocakom van, mint neki...:-O





























Ott volt Hanna is, akivel nagyon megértjük egymást. Nézzétek, milyen szép!






















ÉS akkor egyszer csak...






















...először egy kis sütemény, kalács, és kakaó érkezett. Persze, én rávetettem magam, és ettem így:





























...meg így:





























És akkor egyszer csak megérkezett egy piros ruhás valaki, aki állítólag a Mikulás!





























Először mindannyian csak néztük:






















Majd, mivel annyira ajánlgatta, hogy nézzük csak meg közelebbről a zsákját, én biza közelebb merészkedtem.;-)






















ÉS miylen jól tettem!





























Mivel senki nem akart menni, én mentem volna még néhány kört, de már nem kaptam semmit.:-S





























Aztán Hanna megkínált a csokijából (én az enyémet elspájzoltam...;-P)






















Énekeltünk egyet a Mikulásnak (na jó, leginkább az anyukák), és próbáltak rólunk közös képet csinálni... Mindjam, hogy nem nagyon jött össze?;-P

(A Mikulás bácsi nem a fülemet húzza ;-P)



















Aztán mikor elment a Mikulás, mi még játszottunk, ettünk egy jót.








































































Remélem, jön máskor is ez a Mikulás.:-)

Szombaton este a közis gyertyagyújtás után ismét elmentünk az élményfürdőbe, ezúttal Apa közis csoportjával. Most elég sokan voltunk, vagy huszan is, és sok gyerek volt. Én megint nagyon jól éreztem magam, úszkáltam, pancsiztam. Már egyedül is tudok úszni a karúszómmal.:-) Ha Apáék elengednek, akkor mindig mondják, hogy emeljem fel a fejem, én meg olyan magasra emelem, hogy csak na. :-D És így viszonylag kevés vizet hoztam haza a pocakomban...:-P De a leges-legjobb dolog az egész élményfürdőben a csúzda.:-) Rettentően élvezem. Alighogy leérünk, már mutaogatok is felfelé, és mondom, hogy oda. Tehát, hogy menjünk fel, és csússzunk le megint. Mivel Anya is szeret csúzdázni, ezért nem nagyon tiltakozik. De ha nem szeretne, nekem akkor sem tudna ellenállni, és akkor is jönne velem.:-P

Bementünk a kisgyerekeknek való vízbe is, hááát... Körülbelül 10 percig bírtam ott elmaradni, aztán jobbnak láttam, ha inkább megyünk csúszni.;-P Ott játsszanak azok, akik nem mernek a nagy csúzdán lecsúszni. Én lemerek...

Most Anyával mi jöttünk haza, és Apa ment pizzázni. Én meg elaludtam hazafelé, és meg sem moccantam, mikor hazaértünk, és Anya kivett az autóból, levetkőztett, és berakott az ágyikómba aludni.

Hát még egy ilyen hosszú délelőttöt, mint ez a mai...:-S Mondjuk elég korán kezdődött, tündér gyermek fél 6-kor ébresztett, mert szerinte eljött a virradat. Bár nem tudom, honnan szedte, hiszen még jócskán sötét volt.:-S Próbáltam, hogy odaveszem magam mellé, hátha... Aha, persze...:-S Na jó, 6 óra után hajlandó voltam felkelni, de be kell vallanom, hogy Ákos akkor már rég fenn volt, hogy mit csinált egyedül a konyhában-nappaliban, fogalmam sincs. (Pirulós szmájli...;-)) Akkor felkeltem, kitántorogtam, csináltam reggelit a memmét követelő magzatomnak, főztem kávét, hátha... Gyermekem sem ette meg az elé tálalt reggelit, és én sem lettem éberebb a kávétól. De legalább Ákos leöntötte magát a kakaójával. Jupijé. Na de sebaj, lóduljunk neki a napnak.
Amíg én kis- és nagydolgaimat intéztem, Ákos tett-vett. Kijövén a csöpp helyiségből, nagy csöndre lettem figyelmes. :-O Megyek be a hálóba, és mit látok???? :-O Drága egyszem kölköm a szudokrémet keni két kézzel az ágyunkba...:-S Pedig már annyiszor tudatosítottam magamban, hogy ne a pelenkázó szélére tegyem, ahol eléri... Remek. Végül is egy ágynemű-mosás már aktuális volt, hát most már nem lehetett elodázni.
Lehúztam az ágyneműt, elindítottam a mosógépet, bementem a hálóba, elintézni a paplanokat, párnákat. Egyszer csak megint túl nagy lett a csönd...:-O Jövök ki, édes kicsi bogaram a Nesquick kakaós öntetet csorgatja a konyhában, és örömmel tapicskol benne, keni magára a barna krémet.:-S Appám, és még 8 óra sincs...:-O Először próbáltam szépen feltörölni a csokit, félreállítva Ákost. Persze, ő tipikusan az a gyerek, akit ahova leteszek, ott marad.;-P Szóval én törlöm nagy elánnal a csokit, ő meg jön, ezerrel tapossa, és menne be a hálóba...:-O NA jó, akkor először Ákost tisztítom meg. Ruha le, zuhanyzóba be, zuhany. Először nem tetszik neki, de aztán egyre jobban belejön. Már élvezi is. De most nem a nagy fürdések ideje van, gyorsan kiveszem. Alighogy kiveszem, már tátja is nagyra a száját, mert fürdés után fogmosás jön.:-) Kis drága.
Ezek után nekiállok a már kissé megszáradt csoki feltörlésének. Miután ez is megvan, tesszük tovább a dolgunkat. Ákos kicsit nyafkább, mint szokott, kicsit bújósabb, és nem kicsit elevenebb. Azért már nem is szóltam, hogy kipakolta az edényeket a konyhaszekrényből, meg a fakanalakat a fiókból, és azokkal zörgött, vagy a fedőkkel cintányérozott, mert legalább tudtam főzni. Valamit valamiért...;-)
Mikor tetőfokára hágott a nyafkaság, és minden apróságért hisztizett, akkor kezdtem gondolkodni, hogy mi legyen a megoldás. Tegyem le aludni, vagy inkább menjünk ki egy kicsit megfagyni, és befagyasztani a hisztit. Ez utóbbi mellett döntöttem, hiszen az alváshoz még korán volt, ráadásul délután úszást oktatok, így Csabival kettesben lesznek. Szóltam Ákosnak, hogy készüljön, mert megyünk ki. Rögtön elkezdte mutogatni, hogy hova tegyük a sapkát, meg hova a sálat...:-) Mikor azonban elkezdtem volan öltöztetni, meglépett. Elszaladt, be egyenesen a nappaliba, fel a fotelba, annak is a háttámlájára, és onnan egy nagyot bucskázott előre. Ekkor már utolértem, de elkapni nem tudtam.:-S Totál megijedtem, hogy nehogy valami baja legyen, de szerencsére egyből sírt, és mutogatta a fejét, hogy megütötte...:-( A homlokán kicsit le is jött a bőr, de ez legyen a legnagyobb probléma, hiszen rosszabbul is eshetett volna.
Végül azért csak kijutottunk, ahol is első a motor.:-) Előszedi, és már ül is rá, iszkolva kifelé, mert az udvaron nem tud, csak rövid szakaszt menni vele, és ki szoktunk menni az utcára. Megtehetjük, hála Istennek, mert nagyon klassz kis utcában lakunk, nincs nagy forgalom. És már tudja Ákos, ha jön egy autó, akkor le kell húzódni.:-) Szóval indultunk kifelé, Ákos nyitni akarta a kisajtót, de elakadt. Elég régi már a kisajtónk, és úgy tűnik, a hidegtől megereszkedett, és elakad a járdában. :-S Csodás. Ez aztán Ákosnál megint betette a kaput, mert ő szereti nyitogatni, csukogatni, kulccsal bíbelődni, és mindezt most nem lehetett, hiszen még nekem is nehéz volt kinyitni. Egy darabig hisztizett, de aztán látta, hogy valóban nem tudok mit csinálni, és elment felfedezőkörútra az udvaron. Közben én beszélgettem szomszédasszonnyal, Ákos remekül el is volt. Biztos a 8 hónapos Réka előtt nem mert hisztizni...;-) Szomszédasszony pár perc után elment kutyát behajtani, mi meg elindultunk befelé Ákossal. Azaz csak én, mert ő inkább beletúrt még egy jó sáros kis vakondtúrásba...:-S Örültem nagyon.
Nagy nehezen bejöttünk, kimostam a sárból, megebédeltettem, és most alszik. Remélem, jó sokáig...;-)

Végre-végre lett csizmám!:-) Már nagyon aktuális volt, hó is volt jópárszor, meg hideg is, én meg még mindig kondicipőben koptattam az utakat. :-S NA de tegnap! Bementünk egy boltba, amiről Anya már sok jót hallott, de még nem volt hozzá szerencséje, és egyből megláttuk a kiszemeltet. Mondjuk akadt egy kis vitánk Anyával, mert ami neki tetszett, az nekem nem. És olyannyira nem, hogy nem is engedtem felhúzni a lábamra. :-P Anya próbálkozott, próbálkozott, én meg csak ültem, és feszítettem a lábam, nehogy véletlenül is belemenjen.;-P ÉS nem is ment. Na akkor Anya kinézett egy másikat. Igaz, ő sem volt róla teljesen meggyőződve, hogy nekem világos drapp színű csizmát kellene vennie, de azért aranyos volt. Volt rajta egy mackó, az tetszett is, de aztán rájöttem, hogy kell a fenének ilyen dedós, amckós csizma, nekem ugyan nem! Anya felhúzta a lábamra, én meg mutogattam, hogy vegye le, és sírtam hozzá. (Ja, el ne felejtsem, hogy az eladó néniket teljesen elbolondítottam;-)) Akkor inkább már az előző! Meg is próbáltuk még egyszer, és láss csodát, simán belement a lábam...;-) Aztán én még széznéztem, és találtam egyet, ami még jobban tetszett, de az nem csizma volt, hanem bakancs. És Anya most elsősorban csizmát akart nekem, de megígérte, hogy majd visszajövünk, és veszünk egy baakncsot is.:-)
Úgyhogy kifizettük a csizmát, és távoztunk. Persze én már le sem akartam vetni, és büszkén mutogattam, hogy milyen szép csizmám van.:-)
Elmentünk még egy bútorboltba, ahol én az összes ágyat kipróbáltam, bújkáltam egy aléagúton, és megrágtam a dísznek kitett nagy mackót.:-P Meg csapkodtam az ajtókat. Szóval jófiú voltam...;-P

Csak hogy senkit ne hagyjunk kétségek között, elárulom, hogy köszönöm, jobban vagyok. Úgy tűnik, a krupp múlóban, bár még az éjjel egy kúppal tértem nyugovóra...:-X Hogy én azt mennyire útálom! Apával nagyot játszunk, kacagunk a pelenkázón, és akkor jön Anya a kúppal... Jááájjjj.

Na szóval krupp múlóban, de még náthás vagyok. Folyik a nózim állandóan, és most valahogy az az orrszívás sem akar menni. Elkezdeni elkezdem, de aztán vigyék tőlem jó messzira azt a masinát.:-P Viszont Anya, mint tudjuk galádAnya, és nem hagyja, hogy kiszívatlan maradjon a trutymó az orromból, és lefog.:-S Én meg kapálózok, visítok, de egyelőre még Anya az erősebb. Mondom, egyelőre...;-)

Tegnap egyébként klassz napom volt, nagy játékkal, sok nevetéssel. Délelőtt csak egy keveset voltunk kint, de délután hatalmasat, kihasználva, hogy nagyon enyhe, jó idő volt.
Este Anya megint kettesben hagyott minket Apával, de nem bánom, a lényeg, hogy hazajöjjön. ;-) ÉS hazajött. Akkor mi Apával már jólesően vacsoráztunk, majd Anya megfürdetett, és egy hang nélkül tértem aludni.:-)

Óhhhh, és el ne felejtsük, hogy Apa fejlődik tisztábatétel ügyben. Mondjuk, ha nem akarja szagolni...;-P

Tegnap már sokat folyt a nózim, így aztán sejthető volt, hogy ez lesz belőle. Azért Anya bízott benne, hogy talán megússzuk egy sima náthával, de sajnos nem. Az éjjel alig kaptam levegőt, de akkor még csak az eldugult nózim miatt. Anya oda is tett maguk közé az ágyba, ennek aztán az lett a következménye, hogy alig aludt valamit. Mert én nem egyenesen alszom, rendes irányban az ágyban, hanem keresztben. :-P Mert nekem az úgy jó. De legalább végig nyomon követhette, hogy be vagyok-e takarózva, nem fulladok-e, nem izzadok-e túlzottan, nem lázasodom-e be. Aztán reggel már az ugatós köhögés is társult a tüneteim közé, meg a húzó levegővétel, szóval Anya biztos volt benne, hogy igen, ez már megint a krupp. Állítólag majd ki fogom nőni, hát már jó lenne. :-S Kaptam is egy kúpot (morrrr), és hamar jobban lettem. Aztán nagyon szépen játszottam délelőtt, Anyával állatoskönyvet nézegettünk, és ragasztottunk, mert valaki széttépdeste darabokra....:-P :-D

Délután megint Apás nap lesz, Anya megy úszni. Ebben megint az a jó, hogy akkorákat mókázni, mint Apával, senkivel nem lehet!!!!;-P

Ja, és ma 19 hónapos is lettem. Ez mindig egy csomó bónuszpuszival jár (nem, mintha kérném, vagy ha egyébként nem kapnék egy csomót...:-P), és összegzéssel. Megpróbálom összeszedni a legfontosabb dolgokat...

-16-ból 18 fogúvá léptem elő.
-Súlyom valahol a 12 és fél kiló környékén lehet, magasságom kb 87 cm.
-Néhány új "szó": dá-dá (= ez kár-kár akar lenni, és a csókát jelenti:-D), öf-öf (=röf-röf), háp-háp (vagy ez már ment a múlt hónapban is??:-P), erre, arra.
-Bármit megértek, és ha úgy tartja kedvem, teljesítek is.
-Szeretem a házimunkát, szívesen porszívózok, felmosok (ha valami kiborul, én már megyek is a felmosóért:-D), port törölgetek, főzök, sütök;-P, mosok, teregetek, ruhát leszedek, udvart söprögetek..-)
-Tudok imádkozni, az esti imát szó nélkül végigülöm, összekulcsolt kezekkel. A végén keresztet vetek, bár még csak az Atya-Fiú megy, utána már össze is kulcsolom a kezem.:-D A végén természetesen én fújom el a gyertyát.;-P
-Szép, okos, ügyes nagyfiú vagyok.:-D


Ja, és egy kicsit akaratos, és hisztis. ;-)