.

Reggel elég sokáig hagytam aludni a családom (legalábbis az utóbbi napokhoz képest), fél nyolckor keltünk. Délelőtt megérkezett a Mama, meg az Öcsi, de csak beugrottak egy kicsit, hoztak nekem egy kis memmét, aztán mentek is. Én meg játszottam tovább. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy megállt előttünk egy busz, a PAPA BUSZA!!! Én már az ablakból integettem, úgy örültem nekik! És nem csak a Papa, meg a Mama, meg a Gizi dédi jött a busszal, hanem Rózsi dédi, és Zoli is! Bejöttek, leültek, ettünk, ittunk, játszottunk, jól éreztük magunkat.
Mikor elmentek, én ebédeltem, majd aludni tértem, és rövid idő múlva Anya is csatlakozott hozzám. :-)
Alvás után összeszedtük magunkat, és mi mentünk el a Mamáékhoz, ahol még ott voltak Rózsi dédiék is. Rettentően szeretek a Mamáéknál, ott nekem mindent szabad...;-P A Papa lehozta a padlásról Öcsi régi hintalovát, úgyhogy hintalovagoltam, de még annál is jobban élveztem, mikor én hintáztathattam a lovat. Szegény ló már egy kicsit megviselt, nincs felszerszámozva, csak úgy, szőrén kell megülni, meg farka sincs, de hát az a bizonyos 20 év...
Nemsokára megérkeztek Atiék is, aki Anya nagybátyja, és hazavitték a Dédiéket. Atiéknak van egy ötéves fiuk, Milán, aki nem akart velem kezet fogni, meg azt sem akarta, hogy puszit adjak neki.:-O Az én puszimat még senki nem utasította vissza...:-S

Az este a szokásos mederben telt, ma már volt játék fürdés közben, jókedv, kacagás, aztán ismét egy hang nélkül tértem nyugovóra.:-)

Szombaton mise után érdekes dolog történt (bár már misén sejteni lehetett, hogy az a nap vaalhogy nem az én napom, mert végig nyafogtam, csak Anya ölében volt jó, vagy ott sem, ááááá), Anya nem szállt ki velünk az autóból, hanem kitolatott, és elhajtott.:-O Na ez nekem olyan rettentően rosszul esett, hogy csak na...:-S Apa alig tudott levetkőztetni, én csak álltam az ajtóban, és kiabáltam, hogy Anya-Anya... De Anya nem volt sehol. Akkor Apa felhívta telefonon, hogy nem bír velem, de Anya nem tudott hazajönni.:-( Így aztán Apa mindent megpróbált, hogy jobb kedvre derítsen, és feledtesse velem, hogy Anya itthagyott, kevés sikerrel. Bizton állíthatom, hogy mindkettőnk legnehezebb két órája volt az a bizonyos két óra, amit fürdésig kellett eltöltenünk. Még jó, hogy közben megérkeztek a Papáék, és velük kicsit gyorsabban telt az idő. Nem arról van szó, hogy nem szeretek Apával lenni, mert nagyon is szeretek, és mostanában sokat is vagyunk együtt, kettesben, de most Anyával akartam lenni.
A fürdés sem volt az igazi, csak ültem, és hagytam, hogy Apa megfürdessen, nem játszottam, mint máskor szoktam. Aztán egy hang nélkül elaludtam, mert végül is jó gyerek vagyok...;-)

Tegnap délutántól ma délelőttig esett a hó! Tegnap szakadt, ma már csak szállingózott! De a lényeg az, hogy megmaradt, és ma kíváncsian szemléltem, hogy mi is lehet az a fehér valami, mert röpke másfél évem alatt még nem nagyon találkoztam vele, legalábbis ekkorával. A tavalyi télen ez valahogy kimaradt.:-S Igaz, hogy vasárnap is esett, de az nem maradt meg ilyen sokáig, és nem nem volt alkalmam szemrevételezni. De most volt! Az egyetlen szépséghiba a dologban, hogy még mindig nincs csizmám...:-S Anya úgy hidalta át ezt a problémát, hogy két pár vastag zoknit adott rám, és a gumicsizmámban mehettem ki. Végül is, nekem jó volt, nem fázott a lábam, mert mikor bejöttünk, Anya ellenőrizte, és melegek voltak a tappancsok.Úgyhogy jó volt! Persze, mire Anya kiért a kesztyűmmel, én már messze jártam...





























Aztán ismerkedtem...






















...elmélázva gyalogoltam...;-)





























Anya próbált hóembert is építeni, nagyon jól tapad a hó, viszont darabokra hullik, mikor már nagyobbra görgeti. És nem csak amiatt, mert én szétbombázom!;-)

Remélem, lesz még hó az idén, Anya szerint az lenne az igazi, ha fehér karácsonyunk lenne. Felőlem...;-)

Reggel megint elég korán keltem, negyed 7-kor kinyíltak a csipáim, és nem is akartak visszacsukódni...:-P Pedig Anya kérlelt, de én kemény férfi vagyok, amit egyszer elhatározok, azt véghezviszem.:-P
A szokásos dolgok után autóba ültünk, és útnak indultunk. Ez tetszett.:-) Sőt, egyre jobban élvezem, merthogy most már olyan nagy vagyok, hogy oldalra is kilátok az autóból, ami eddig nem ment. ÉS kommentálom az út közben látott dolgokat.:-) Mondjuk ma azt egy kissé nehezményeztem, hogy mikor kértem Anyát, hogy adja nekem oda a va-vat (ami mellettem hevert a hátsó ülésen, de nem értem el), nem adta, mert ő sem érte el. De aztán hamar megbékéltem, és mikor Győrbe értünk, már lelkesen mutogattam a lámpákat. Piros, piros-sárga, zöld, sárga, piros. Már tudom ám!;-)
Az autóból kiszállva babakocsiba kerültem, és úgy indultunk dolgunkra. A hó is elkezdett esni, de olyan vegyesen az esővel, szóval nem volt az igazi. A babakocsira meg már nem tudjuk rátenni a lábzsákot, mert úgy már kicsi a kocsi.:-P De végül is nem volt gond.
Elintéztük dolgainkat, én közben elnyammogtam reggelim maradékát is, amit Anya elcsomagolt, hátha... Mikor vásároltunk, azt már kezdtem egyre kevésbé bírni, aztán mikor visszaértünk a kocsihoz, na ott robbantam.:-S Anya nem adta oda a slusszkulcsot!!!:-O Azt kérdezgette, hogy ha odaadja, akkor mivel indítja el az autót? Hát nekem mindegy, csak adja oda a kulcsot! De nem adta...:-S Képes volt az ordító, visító, magát megfeszítő, csapkodó gyerekét bekötni az ülésbe, és elindulni az ordító, visító.....gyerekével. :-O Hát Anya az ilyen? Én persze egyre jobban belelovalltam magam, és ezen nem segített a dugó sem, amibe belekerültünk, csak visítottam, és visítottam, fél Győrön keresztül.:-S Hátha valaki kintről megszán, és szól Anyának.;-P De hatástalan, hiábavaló volt a próbálkozásom.:-S Aztán jöttek a lámpák, én kezdtem megnyugodni, olyannyira, hogy mikor elfogytak a lámpák, én szép lassan elaludtam. És aludtam egész hazáig, csak itthon ébredtem fel, mikor Anya nem túl finoman kiemelt az autóból.:-S (Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ébredjek fel, mert az alvásidő még odébb van...:-S)
Itthon nekiálltunk ebédet főzni, én persze az egyzsemélyes kóstolóbizottságot képviseltem, és már nyersen megkóstoltam a pogácsát, majd, hogy szó ne érje a ház elejét, a tepsibe is segítettem bepakolni.:-) Meg a mackóbarátommal, és békakomámmal is játszottam.
Kiadós ebéd után Anya lerakott aludni, igazából nem tiltakoztam, egy kicsit düdörögtem az ágyikómban, majd elaludtam.:-)

Ma délelőtt ismét VédőNéninél jártunk. CSak azért mentünk, hogy az oltásom számát be tudja írni, ezt kb 2 perc alatt elintéztük, de előtte várnunk kellett egy csomót. Nem is ezzel van a baj, mert végül is bárhol feltalálom magam, csak nagyon éhes voltam, Anya meg persze most nem csomagolt semmi elemózsiát, azt gondolván, pikk-pakk megfordulunk. Hát nem így lett.:-S
Ráadásul az eső is elkezdett esni, mi meg biciklivel voltunk. Így a tervezett Dédihezmenésből semmi sem lett.:-(
De azért helyreállt a mai nap rendje is, ebéd is lett, és én is tudtam aludni.:-)

Na, nem sikerült megúsznom...:-( Gondoltam, hogy Anya nem hagyja ennyiben a dolgot. Hétfőn kora este indultunk útnak. Pedig én nem akartam, de Anya csellel rávett. Mondta, hogy autóval megyünk! Azt pedig nagyon szeretem, így aztán hagytam magam bepalizni...:-S Odafelé Anya már mondogatta, hogy DoktorNéni majd megvizsgál, aztán egy kicsit megszúrja a kezem, de legyek ügyes, meg ilyenek. Ennek aztán meglett a hatása, ugyanis mikor Anya elkezdett vetkőztetni, már nem is tetszett a dolog... Hát még mikor a DoktorNéni a hallagatójával közeledett felém, ááááá.... :-S Aztán Anya ölébe kellett ülnöm, jól megfogtak, és DoktorNéni belémdöfött egy tűt!!!!:-O:-O:-S Na, sírtam ám egy kicsit, de aztán hamar elmúlt a rosszkedvem, és a végén még bemutatót is tartottam tudományaimból. DoktorNéni megjegyezte, hogy nagy zsivány lehetek... Ezt meg miből gondolja??:-P ÉS azt is mondta, hogy nagyon értelmes, figyelmes kisfiú vagyok. Na, ez igaz. :-) Meg okos. Meg szép. Meg ügyes.;-P

Hazaérvén aztán Anyáék kezdtek gyanakodni, hogy a DoktorNéni valami rossz szurit adott be nekem, mert nagyon felpörögtem. Azt gondolták, hogy netán valami élénkítő szert kaptam.;-) A kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy kb ezerrel rohangáltam körbe-körbe Anya körül.:-P ÉS vártam, hogy Apa elkapjon. Aztán ugrálni kezdtem, meg felmászni mindenre, mindezt óriási fordulatszámon. De azért simán ment az elalvás.:-)

Ma a szokásos babamamaklubba mentünk. Rajtunk kívül csak Liliék voltak ott, akivel hol remekül elvoltam, hol kevésbé.












































De a lényeg ma nem ez volt, hanem az, hogy bezártak bennünket.:-S Mikor vége lett, nem tudtunk kijönni. Anyáék össze-vissza telefonáltak, de végül az iskolások mentettek meg minket,mert jöttek tesizni. Így aztán kijutottunk, de volt izgalom rendesen.

Szombat reggel viszonylag sokáig (fél 8) hagytam aludni a családot, majd ébredés után jót játszottunk, hancúroztunk az ágyban. Reggeli, és a szokásos itthoni teendők után útnak indultunk bevásárolni, meg a Dédihez Anyának valamiért. Közben megérkeztek a Mamáék is, így Anya nélkülem ment bevásárolni, én meg a Papáékkal jöttem haza. Akkor aztán kint maradtam segíteni Apának, mégiscsak férfiasabb dolog autót szerelni, mint főzni...;-) (Na, azért főzni is szeretek ám!) Ebéd után alvás, majd ébredés után rövid játék, és már indultunk is gyerekközire. Megfogyatkozott létszámban vettünk részt, de azért jó volt. Játszottam egyedül, játszottam Anyával, játszottam Mátéval és Zsomborral, gyorsan eltelt az az egy óra. Onnan egyből misére mentünk, ahol is elég eleven voltam, és Anya szerint ez a kisfejezés még nem tükrözi a valóságot.:-P Benyitottam a templomba, miközben Józsi bácsi beszélt, hangoskodtam, hisztiztem, ha valami nem tetszett. De mint mindennek, a misének is vége lett egyszer, megérkezett Orsi, és mikor kimondta, hogy "gyere Ákos, elfújjuk a gyertyákat", már röppentem is hozzá. És elfújtam a gyertyákat.
Mise után Apával kimentünk a Mamáékhoz, ott voltam fürdésig. Fürdésre hazamentünk, a Mama és a Papa megfürdetett, és lefektetett aludni. Aludtam is, és fel sem tűnt, hogy nincsenek Anyáék. CSak akkor ébredtem, mikor Anya már hazaért.;-P

Vasárnap is aludtunk fél nyolcig, aztán reggeliztünk, és gyorsan összekészülődtünk, mert Győrbe mentünk. Először Apa ügyleteit intéztük el, majd elmentünk az Árkádba, ahol sok-sok mozgólépcső van.:-) Engem legalábbis ez érdekelt a legjobban. Anyáék meg vásároltak, és kivételesen én semmit nem kaptam. Na jó, egy kindertojást a Mamától.:-P Ebben a vásárlásban mindannyian jól elfáradtunk, én hazafelé már meg is kezdtem déli pihenőmet. Egy pillanatra felébredtem, mikor Anya itthon kivett az autóból, de amint bekerültem az ágyikómba, már aludtam is tovább.:-)
Ébredés után még elmentünk a Mamáékhoz, én buszoztam a Papával, meg játszottam mindenkivel.
Este még itthon is játszottunk egy maratonit, majd fürdés, és alvás következett.

Ennyi a fogaim száma. Ez Anyáéknak is csak tegnap este derült ki, mikor fogmosáskor kicsit jobban engedtem benézni a számba.;-) Meg is lepődtek rendesen, de hát örüljenek neki. Már csak kettőt kell kinövesztenem, és pár évre letudtam ezt a fogdolgot.:-) Ja, és hogy mióta lehet kint, az rejtély, én meg nem árulom el.:-P

A ma délelőtti programunk a Dédi szállítmányozása volt Győrbe. Itthon gyorsan elvégeztük a teendőket, aztán Győrbe érve kihasználtuk az alkalmat egy sétálós-motorozós csavargásra, úgyis ritkán van ilyen alkalom. Most volt két szabad óránk, azt csináltunk, amit akartunk. El is indultunk a belváros felé, és amint beértünk, én megpillantottam a Lipóti pékség egyik üzletét, és már kértem is a megérdemelt memmémet.:-) A Baross úton aztán szépen kényelmesen el is fogyasztottam, majd kiszálltam a babakocsiból, és motorozni kezdtem.






















Anya alig bírt követni, olyan helyekre is bementem, hogy Anya csak lesett. Meg mondogatta, hogy "oda ne menj be, kisfiam, mert nem fogsz tudni kijönni!". De én ki tudtam.;-P A legjobb móka pedig a galambok kergetése volt! :-) Aztán az összes közlekedési lámpát megnéztük, az összes busznak integettünk, és megvártunk egy-két vonatot is. Anya pénzt is költött (hámermérne', végül is nőből van...;-)), vett nekem 3 pár kesztyűt. De csizmám még mindig nincs, mert mire látott volna olyat, ami tetszett neki, én elaludtam, így nem tudtam felpróbálni.:-P Aztán az eső is elkezdett esni, de én ebből semmit nem vettem észre, mert aludtam.:-) Mikor be akart tenni a kocsiba, akkor aztán felébredtem, és még most sem szeretnék aludni, pedig Anya szeretné...:-P

Reggel gyors készülődés és rendrakás után elindultunk babamamaklubba. Én motorral mentem, de csak egy darabig, mert Anya nem bírta a tempót, és átültetett a bicóra.:-S Mikor odaértünk, nem találtunk ott senkit, de nem ijedtünk meg, bementünk, és játszani kezdtünk. Mondókáztunk, labdáztunk, szóval mint itthon. Aztán megérkezett Petra az anyukájával, és nem sokkal később Hanna is. Jól éreztem magam, csajoztam ezerrel, játszottam, autóztam, traktoroztam, formabedobóztam, labdáztam, szaladgáltam, kulcsoztam, megéheztem, ettem, megetettem a csajokat is;-). Egyszer csak a nemek kiegyenlítésére megérkezett Szabolcs is, de szerencsére nem jelentett veszélyt rám nézve, mert még elég kezdetleges mozgási fázisban van, amit úgy neveznek, kúszás. ÉS még a csajok sem érdeklik, csak a szájba vehető/nemvehetődemégisszájbavevő játékok.:-P Úgyhogy én voltam a domináns hím...;-P Na, egyszer aztán rém megharagudtam Hannára, mert elkezdtem játszani egy labdával, amit aztán elvett tőlem. Sírtam, de Anya nem engedte, hogy visszavegyem.:-X Aztán elkezdtem játszani az autós kártyáimmal, amik véletlenül maradtak a táskában, mert Anya nem szereti, ha játékot viszek, pont azért, mert van ott elég, és ne irigykedjek a sajátomra. De most Hanna elszedte a kártyáimat.:-O Nem értettem, hát ő kislány, minek kell neki az én autós kártyám???? Anya szerint nem vitte volna haza, csak megnézi. Na persze... Biztos, ami biztos alapon inkább elszedtem tőle. Akkor meg elkezdett Anyával játszani.:-O Na jó, ezt végül is nem bántam, ha az általam kiszemelt, vagy tulajdonomban lévő játékot nem bántja, felőlem játszhat az Anyukámmal.:-) Na de ami ezután történt, az már több volt a soknál! Kinézte magának a kulcsomat!!!!!!!:-O Igaz, hogy volt nálunk két nyakbaakasztós kulcscsomó is, de én mind a kettőt magamnak akartam.:-P Ő meg az egyiket magának.:-S Itt aztán eltörött a mécses, és kis békéltetés után Anya úgy látta jónak, ha hazajövünk. :-S Bár az időnk is lejárt, ezért mindenki csomagolni, pakolni kezdett, és mindannyian hazatértünk. Ebéd után pedig megkezdtem a délutáni sziesztámat.:-)

Tegnap este elmentünk Anya közis csoportjával élményfürdeni. Összesen, velem, és Apával együtt tizenegyen voltunk. Józsi bácsival mentem be a vízbe, háááát, először nem is jött be annyira, mint azt Anyáék várták és megszokták. Gyorsan át is kéredzkedtem Anyához, és szinte az egész estét ott töltöttem.:-S Hiába próbálkozott többször is Józsi bácsi, meg Orsi, nem mentem. Anyával megnéztük a gyerekpancsolót, az nagyon bejött, nekem való víz, játékok, kis csúszda.:-) De Anyának valahogy sikerült rábeszélnie, hogy csússzunk le a nagycsúszdán, és milyen jól tette!!! Nagyon-nagyon élveztem a csúszásokat!:-D Úgy csúsztunk, hogy Apa mindig várt a csúszda végénél, és elkapott, hogy én ne csobbanjak bele a vízbe, mert azt nem szeretem.:-S (Józsi bácsi a végén mesélte Anyának, hogy egy néni és egy bácsi nemtetszően csóválgatták a fejüket, hogy ezt tán nem kéne... De ha én ezt szeretem, és Anyáék majd eldöntik, mit kéne és mit nem...:-X) Minden csúszás végén mutogattam a csúszdát, hogy menjünk még.:-) És mentünk. Jó sokat csúsztunk, nagyon élveztem. A vacsorámat is a fürdőben ejtettük meg.
Sajnos hamar eltelt az idő, és indulni kellett hazafelé. Zuhany, öltözés (egy hatalmas eséssel megspékelve:-O), majd beültem az autóba, és mutogattam Anyának, hogy hova üljön. Azonban ő galád módon egy másik autóba ült be. :-O Kettesben maradtunk Apával, és hazajöttünk. Mondjuk ebből nem emlékszem másra, csak hogy hazaértünk, mert a hazaúton forgatókönyv szerint elaludtam. Ám a forgatókönyv szerint aludnom kellett volna hazáig, itthon Apa kicsempész a kocsiból, levetkőztet, és becsempész az ágyikómba. Mivel én még nem tudok olvasni, és nem olvastam el a forgatókönyvet, így ezt nem tudhattam, fel is ébredtem, mikor hazaértünk. Akkor kezdődött Apának csak igazán a móka.;-P Amíg Anya a finom pizzát eszegette a többiekkel, Apa itthon küzdött velem, hogy aludni kellene. Én azonban inkább játszottam volna. Persze Apa is tud galád lenni, ha nem is annyira, mint Anya, mert ő legalább néha kivesz az ágyikómból, de a vége mégis az lett, hogy aludtam. Reggel fél nyolcig. :-) Akkor meg az volt a gond, hogy kapkodni kellett, hogy időben odaérjünk misére... :-O Ki érti ezeket a felnőtteket???????:-S

Tegnap elmotoroztam az érig. Visszafelé persze már cipeltettem magam...;-P

Anya csinált róla egy videót is...

Sajnos nekünk egyelőre csak így megy a megmutatás...

.

Tegnap óta ilyen színben pompázik csodás sérülésem a halántékomon. :-S Anya szerint lassan sárga lesz, ajjjjjajjjj.:-O De legalább nem fáj!!!;-)

Ma mindenszentek napja van, holnap pedig halottak napja. Én ugyan nem nagyon tudom, mit jelentenek ezek az ünnepek, de ennek alkalmából útra keltünk, néhány koszorúval és mécsessel felszerelkezve. Ja, és el ne felejtsem, hogy az imádott Mamám is velünk jött!!!:-) Első utunk a Nagymamihoz vezetett, aki Anya szerint a Mennyből figyel engem. Kár, hogy nincs itt velünk, hogy nem ismerhetem, biztos vele is jól kijönnék... Elhelyeztünk a sírján pár koszorút, meg mécsest, én elfújhattam a gyufákat, Anyáék imádkoztak, majd tovább folytattuk utunkat.

Az autóban Mamával szórakoztattuk egymást, nagyon jó kedvem volt. Igaz, mire Óvárra értünk, már eléggé fáradt voltam, de kibírtam alvás nélkül.:-P

Ott első utunk szintén a temetőbe vezetett, ahol nagyon sokan voltak.:-O Itt a Dédipapa sírját látogattuk meg. Ő akkor költözött a Mennybe, mikor én Anya pocakjában laktam. Anya szerint nagy kár, hogy nem ismerhetem, mert csuda jókedvű, mókás öreg volt... De tudjuk, hogy Ő is figyel minket, és engem is lát onnan Föntről, és vigyáz rám.:-) Itt is elhelyeztük megemlékezésünk jelképeit, ima, majd tovább is álltunk. Elmentünk az óvári Dédimhez, aki már nagyon várt minket. A Mama behozott nekem egy csomó játékot, amik Anya unokatesójáé voltak, és egy nagyot játszottam velük. A dédi által főzött ebédből is ettem egy keveset, majd alvásra lettem ítélve...:-S Anya bejött velem a szobába, ahol a földön készítettek nekem kis kuckót, hogy ott aludjak. Persze én állandóan felálltam, mentem volna inkább kifelé, de GaládAnya nem engedett. Ehelyett felvett a kezébe, hogy majd ringatva elaltat...:-O Engeeeeeemmmmm???????:-O Na, ez nem nagyon jött be, két ringatós szobakör után mutogattam, és mondogattam, hogy oda-oda. Már hogy tegyen csak le a kis kuckóra, és majd én ott elalszom. Letett, ő is odafeküdt mellém, én pedig rövid kis önaltatási ceremónia után álomba szenderültem. Sikerült is aludnom majd' 2 órát, ez végül is idegen helyen annyira nem rossz.

Ébredés után uzsonna, majd indultunk haza. VAgyis először megnéztük a nyuszikat, meg a tengerimalacokat, megetettem őket, majd hazafelé még benéztünk Anya nagybátyjáékhoz, ahol is kész állatkert van, kéremszépen. Kutyus, cica, madárkák, sőt még valami általam ismeretlen állat (degu-a szerk.) is leledzik náluk. :-) Ez ám a Kánaán számomra...:-D

Mikor hazaértünk, bementünk a Papáékhoz, Anyáék meg nélkülem mentek ki a helyi temetőbe a dédipapáimhoz, és Apa barátjához.

Este meg nagyot játszottunk, Anya sütit sütött, ettünk, fürödtünk, és aludni tértem egy fárasztó nap után.








































.

Azaz sikerült kivuduznom, hogy ne kapjak ma szurit!!!:-D Azt nem tudom, hogy csináltam, de a vége az lett, hogy elmaradt. Na, az úgy volt, hogy a DoktorNéniék elutaztak ma valahova, és Orsi megígérte, hogy telefonál, ha hazaérnek. És ez a telefon elmaradt. Azt nem tudom, hogy el lettünk-e felejtve, vagy nem értek haza időben, a lényeg, hogy nem böktek meg!!!:-) De ahogy Anyát ismerem, ez még nem az utolsó fejezet ezzel az oltással kapcsolatban...:-S

Voltunk ma Védőnéninél. Elég sokat kellett várni, mire bejutottunk, de nem bántam, addig is csajoztam, két ici-pici, rózsaszínbe bugyolált kislány volt ott.

Mikor bejutottunk, csellel rávettek, hogy üljek rá a mérlegre, amit egyébként úúúútálok!!! Az a kisbabáknak való, én istthon szívesen ráállok a fürdőszoba mérlegre, de Anya szerint az nem elég. Meg nem is pontos... (Apa szerint igen...;-DD) Na és a mérleg azt mutatta, hogy valahol a 12,14 és 12,18 között vagyok, mert persze annyira nem maradtam nyugton, hogy meg is álljon a mérleg, így aztán átlagot számoltak, és bekerült a kiskönyvembe, hogy 12,16 kg. Az már szép súly, nemdebár???:-)

Itthon Anyával berakattam egy mosást, mert egyedül képes szemet hunyni afölött, hogy a szennyestartóból kifolyik a ruha.:-O De én nem hagytam, addig mutogattam a mosógépet, és addig nyitogattam a mosószer adagolót, amíg be nem pakolt a gépbe. :-P Hánehogymán...;-)

Este állítólag meg fognak szúrni, jájjjjj..-S Valamit addig még ki kell találnom...:-P

...máris egy újabb seb diszíti csinos fejecskémet.:-S Tegnap este megint sikerült egy akkorát esnem...:-O Apa szerint azért van, mert mindig, mindenhova rohanok, soha nem érek rá szépen lassan sétálni (mellesleg megjegyezném, azt is mondja, hogy Anyától örököltem ezeket a rohanós géneket...:-P). Szerintem meg egyszerűen azért, mert megcsúsztam a kanyarban.:-S És fejjel neki a falnak, annak is a sarkának. Most a halántékomat dekoráltam ki egy gyönyörű, színváltós sebbel. Most még lila, Anya szerint majd fog más színekben is pompázni, jajj nekem...:-S















































































Hát ilyen... :-( Ezzel most hogy csajozzak????;-P

Neeem, nem Mikulásnak készülök, félreértés ne essék. Csak ma ez az új tudományom.:-)
Anyával este mutogatós mondókáztunk, és többnek volt az a vége, hogy ugrani kellett. Hát én ugrottam. Olyan nagyot, hogy csak na. ;-) De tényleg, főleg, mikor Anya felemelt. És mondta, hogy hóóóó-hoppppp. Én meg utána: hóóóóó. :-) Aztán utána folyamatosan kértem, hogy dobáljon: hóóóóó!!!

...töltöttem az éjszakát, mint azt tegnap írtam is. Mama olyannira jól teljesítette az óravisszaállításos feladatot, hogy csak fél 10 után kellett fürdenem, és elég későn kerültem ágyba. Aludtam is hajnalig, az időkkel bajban vagyok, de azt hiszem, addigra már vissza kellett állítani az órákat, mire ébredtem, és a Mama odatett maguk közé, ahol is aludtam még 5-ig! Az ugyan tegnap még 6 óra lett volna, de eben-guba.:-S Nem ment tovább, hát mit csináljak? Mamáéknál valahogy mindig ilyen korán ébredek... A fenébe ezzel az óraállítgatással!:-X

...azt mondják. :-O Pedig tegnap még nagyon tetszett nekik, ahogy viselkedtem, ma meg...:-S Na de kezdjük az elején: este elég nehezen akaródzott menni az ellavás. Sőt, már a vacsora is elég nehezen csúszott. Hiába, ha a Mamáéknál vagyok este, akkor ott sokfélét eszem, de nem annyit, hogy egész éjjelre kitartson. Viszont annyit, hogy a vacsora ne akarjon lecsúszni.:-S Anya csinált egy kis tejbepapit, de köszöntem szépen a fáradozást, nem kértem. Próbálkozott egy kis sonkás szendviccsel, na abból pár falat lement, szigorúan kecsöppel.:-P Aztán fürdés, alvás... Csakhogy rájöttem, hogy én még tulajdonképpen ennék. Akkor megdézsmáltam Apa esti joghurtját, és nyugovóra tértem. Remekül aludtam-egész 1 óráig. Akkor aztán felketem, és nem aludtam egy szemhunyást sem fél 5-ig. Pedig Anya mindennel próbálkozott, még enni is kaptam az éjszaka közepén; megmutatta, hogy minden kisbarátom alszik, de nekem valahogy nem ment. Nagyon meleg is volt, még szellőztettünk is. Aztán fél ötkor, mikor Apa kelt, és ment dolgozni, én ellaudtam...:-P Apa boldog volt...
Na de akkor aztán aludtam 3/4 9-ig.:-O Anya meg úgy döntött, hogy mivel az éjjel úgyis kapunk egy órát, akkor mi már aszerint éljük a napunkat, így a délutáni alvásomat is csak egykor kezdtem meg, meg mondta a Mamának (mivel ma ottalszom), hogy csak 9-kor fürdessenek, mintha már vissza lenne állítva az óra...

Ez lennék én. Ma. Eddig.:-)Valóban, meg kell hagyni, erőn felül teljesítek ma jóság tekintetében. Már az is nagy dolog, hogy 8 óra után keltünk. Este fél 9-től egy mukkanás nélkül aludtam eddig. Az barátok közt is 11,5 óra.:-) Ennyit még azt hiszem, nem is aludtam egyben...

Aztán nagyon szépen reggeliztem, kultúráltan megettem az elém tálalt májkrémes kenyeret. Anya kapucsínóját sem öntöttem ki...;-P Aztán szépen hagytam, hogy Anya felöltöztessen, igaz, mostanában már nem kell kergetni a pelussal vagy a ruhával, elfekszem amíg Anya elvégzi a pelenkázás műveletét. A ruháknál néha már elfogy a türelmem, de hát nem mehet minden egyszerre, nem?;-)

Aztán angy segítség voltam természetesen a porszívózásban is, és a főzésben is. MAjd egy sor benti játék után Anya úgy gondolta, menjünk ki motorozni. Ám legyen. Kimentünk, és egy nagyot motoroztunk, de úgy ám, ahogy azt kell. Nem mentem össze-vissza, hanem szépen egyenesen haladtam előre, Anya meg is volt lepődve. Mikor elfáradtam, és megúntam, akkor leszálltam, Anya kezébe adtam a motort, amjd nyúltam a másik kezéért, és megfogtam. ÉS ilyen szépen, jófiú módjára ballagtam haza vele. Nem akartam százfelé menni, nem álltam meg minden fűszálnál, és nem túrtam fel minden vakondtúrást.:-)

Itthon aztán jófiú módjára elfogyasztottam ebédemet, majd aludni tértem. :-) Anya kíváncsian várja a folytatást...




















































.