Kint szinte egész nap esett ez a fránya eső.:-( Egész délelőtt kis sem mozdultunk Anyával, pedig azért néha esőben is kidugjuk az orrunkat egy kis esőkabátos, gumicsizmás sétára, de ma nem. Főzőcskéztünk, játszottunk, meséltünk egészen alvásig. Aztán aludtam. Nem túl jól, vagy 3x be is kellett jönni hozzám, és cumit tenni a számba, megnyugtatni. :-( Pedig ez nem szokásom.
De azért összejött több, mint 3 óra ma is. Ébredéskor Apa jött értem, úúúgy, de úúúúgy örültem neki. :-) Aztán közös ebéd (nekem uzsonna, de Anya azt mondja, nem tudja, minek rak nekem ilyankor külön tányérba enni, mikor úgyis Apáéból falatozok...;-)), majd Anya lelépett Úszást oktatni. Ilyenkor miénk a délután Apával.:-) Felöltöztünk jó melegen, és kimentünk motorozni, mert elállt az eső. De jó is volt! Belahajtottam egy tócsába, persze totál elázott a cipőm, zoknim, harisnyám, ezért be kellett jönni.:-S De nem volt gond, ittbenn is nagyon klasszul elvoltunk, nagyokat nevettünk, birkóztunk, játszottunk. Csak enni nem akaródzott. :-S
Mikor Anya hazaért, nagy-nagy örömmel szaladtam elé, és másztam rá, nagyon boldog voltam, hogy hazajött. És mivel ő a trükköket is ismeri, amit Apa nem tudott velem megetetni, ő szinte az összeset belémvarázsolta.;-)
Aztán egy gyors fürdésre maradt csak idő, és már mentem is sunyni...

Azzal indult, hogy a szokásos módon kezdtük...;-P Reggeli, mosogatás, porszívózás... Aztán nyeregbe pattantunk, és a borús időjárás ellenére elbicóztunk a postára, feladni a csekkeket, és a nyerő lottószelvényt. Majd a Mamáék felé vettük az irányt, odaérve éppen reggeli közben találtuk a Dédit és a Mamát. Na persze, nekem azonnal részt kellett vennem...;-P Leeszegettem a sajtot a Mama melegszendvicséről. Anya meg addig megjárta a boltot is. Hazajönni nem nagyon akaródzott, de azért eljöttem Anyával, olyasmit mondott, hogy segítenem kell az ebédfőzésben. Alig bírtam aztán kivárni, hogy elkészüljön az ebéd, álmos is, és éhes is voltam már.
Maratoni alvást rendeztem, Anya úgy keltett 3,5 óra után, hogy most már ideje lenne, különben ki tudja, mikor lesz este alvás. Ez volt 4 órakor. Ekkor már Apa is itthon volt. Ezután elmentünk tankolni, meg ide-oda, majd motoroztunk az utcán, Krisztián haverom is kint volt. Aztán rájöttem, hogy ha én sem ülök a motoron, akkor őt sem érdekli, így azt leparkoltam az út közepére, és inkább anélkül játszottam. Krisz meg jött utánam. Úgy tűnik, én vagyok a pédaképe...;-) A tegnapi sláger a fűzfa lehajló ágai alá bebújás volt.
Pont mikor jöttünk volna be, akkor érkeztek meg a Mamáék, és én persze minden gondomat feledve mentem velük.:-)

Anyáék meg közben kitalálták, hogy akkor mi lenne, ha Anya is elmenne focizni. Megbeszélték a Mamával, és elmentek. Persze Anya előbb eljött, és jött értem (pedig maradhatott volna még...), de én nem akartam hazajönni. Végül csak-csak meggyőztek, és eljöttem. Vacsorát, köszöntem, nem kértem.... Fürdés, majd alvás...következett volna, de nem ment. Egész negyed 11-ig nem ment. Többszöri sikertelen próbálkozás után Apának mindig megesett a szíve rajtam, és kihozott a hálóból... Nesze neked, következetesség...:-P Aztán engyed 11-kor utolértek az álommanók.

Arról volt szó, hogy ma kirándulni megyünk a Vértesbe. Már én is teljesen beleéltem magam, ha kimondták előttem, hogy kirándulás, akkor mutogattam a hátamra, hogy hátizsák.:-) Aztán hogy ezzel azt akartam mondani, hogy én is hadd vigyek hátizsákot, vagy azt, hogy engem visznek a hátizsáknak nevezett hordozónkban, azt nem árulom el...;-P

De az időjárás közbeszólt. Ugyanis esettm, nem is kicsit. Így aztán elmaradt a kirándulás, helyette a hittanteremben gyűltünk össze játszani. A nagyok mindenféle, számomra unalmas játékot játszottak, amit pár pillanatig bírtam nézni, de aztán fogtam egy csipszes zacskót, és azzal mászkáltam, és dézsmáltam a tartalmát. :-P Anya persze nem örült...:-O

Szerencsére mindig akadt, aki eljátszott velem, így én sem unatkoztam. Sajnos a kisbarátaim közül nem jött el senki, de azért jó volt. Józsi bácsi Árva kutyusát is gyakran megnéztem, nagyon helyes kis kutyus. ÉS már nem is fél tőlem, meg én sem tőle.:-)

Délben hazajöttünk Anyával, hogy én tudjak aludni, de mihelyst felébredtem, már mentünk is vissza. És egész este 6-ig ott voltunk. Akkor hazajöttünk, játszottunk egyet itthon is, majd vacsiztunk, és aludni tértem.






































































































Természetesen a végén a takarítás az én hathatós közreműködésemmel történt.;-)

Ennyi az éveim száma.;-) Egész jól hangzik, nem? Lássuk, mi mindenben változtam életem nem csekély másfél évében...

Tegnap este a szokásos módon játszottunk a nappaliban, szét volt szórva minden, a szőnyegen fetrengtünk. Egyszer csak megbotlottam valamiben (talán a saját lábamban?:-O) és akkorát estem...:-S Ráadásul pont neki a tévéállvány szélének. Anyáék szerint nagyot csattant a fejem, ők nagyon meg is ijedtek. Én meg rettentően elkezdtem sírni. Anya ugrott fel, és ért oda elsőnek, fel is vett, és szorított magához, én meg csak sírtam, sírtam.:-( Nagyon fájt. És vérzett. Apa és Anya nagyon meg is ijedtek, gyorsan lemosták-már amennyire hagytam, mert iszonyúan fájt, ha hozzáértek. :-( Aztán akkor látták, hogy nincs olyan nagy baj, csak a bőr van egy pici darabon felrepedve.



















































De nekem azért nagyon fáj...:-S

A délelőtt a szokásos módon telt, azt leszámítva, hogy Apa itthon volt-egy darabig. Ja, és el ne felejtsem a reggelt, mikor is fél 6-kor keltem, és azt éreztem, hogy nagyon éhes vagyok.:-S Ezért aztán kiköveteltem magamnak egy kis memmét, de mivel nem tetszett, amit Anya adni próbált, ezért egy nagy ívben kihajítottam az etetőszékből.:-S Anyának meg ez nem tetszett, így aztán éhesen visszavitt az ágyikómba, és azt mondta, tanuljam meg, hogy nem dobálom az ételt. :-O Drasztikus...:-S Egy darabig ordítottam, toporzékoltam, de aztán, mivel senki nem mozdult, lefeküdtem. :-S Már majdnem sikerült elaludnom, mikor Anya felkelt, hogy betakarjon. Ja, ha ébren vagy, akkor akár enni is adhatnál, nem? Így aztán megint memmét követelve ordítottam. ÉS végre nekem is tetsző, majonézes.margarinos kenyeret kaptam.:-) Aztán még mindig visszamentünk, Anya szerint még mindig éjszaka volt. Na de engem nem lehet átverni, a reggel 6 óra már nem számít éjszakának, nem????;-P Így aztán már nem hagytam aludni kicsiny családomat.

Aztán a délelőtt folyt a szokásos mederben, egészen alvásig. Mikor felébredtem, itt volt Márti néni, Anya barátnője. Hozott nekem valamit, de azt mondta, csak egy puszi ellenében kapom meg. Hogy én hogy útálom az ilyet...:-S NAgy nehezen adtam neki egy puszit, és akkor megkaptam, egy kindertojás volt. Igaz, nekem foggggalmam sem volt, mi az a kindertojás, de zörgött, és volt benne csoki.;-)  A felét be is pusztítottam.:-P
Játszottunk, én produkáltam magam, ők beszélgettek, meg engem kergettek.:-P
Volt egy mindenkinek tetsző szituáció is: Márti néni elindult wc-re, Apa meg utána szólt, hogy zárja be maga után az ajtót, mert én hajlamos vagyok rányitni. Én meg felemeltem az egyik játszós kulcsomat, és mondtam, hogy ezzel. Mondanom sem kell, mindenki dőlt a röhögéstől.:-DDD

Mikor elment, leszedtük a sütőtököt a kertben, kiszállítottuk Mamáékhoz, én egy kicsit ott is maradhattam.:-) Aztán Anya jött értem, megvártuk a Papát, egy kicsit vele is játszottam, majd hazajöttünk. Itthon is történt egy jó sztori: elkezdtem puszilgatni a saját kezemet. Anya szólt, hogy ne pazaroljam a puszikat, inkább adjam neki. Én meg odatartottam az addig puszilgatott kezem a szájához, és cuppantottam egyet. :-D Tessék egy puszi...;-D

Este folyamán még sikerült megégetnem a kezem. :-( Anya hiába szólt, hogy a lábos meleg, amiben a vacsimat készítette, én nem hittem el. De megbizonyosodtam róla, hogy igaza volt.:-S

Anya még a hajamat is megmosta, pedig tudja jól, hogy mennyire úúúúútálom. :-S

Ez a fránya takony cska gyűlik, csak gyűlik a nózimban, és olyan nehezen kapok tőle levegőt, hogy csak na! :-S Ezért aztán az elmúlt napokban gyakran kellett szipákolni a nózim, volt, hogy 5 percenként is.:-O

Ma, mikor hazaértünk Győrből, és elkezdtem játszani, Anya meg ebédet készíteni, Anya észrevette, hogy lütyög a nózi.:-S Szólt, hogy mindjárt jön, és kiszipkázzuk. Én azonban nbem vártam meg, berohantam a hálóba, összeszereltem az orrszívót, bekapcsoltam a porszívót, aztán kiszívtam az anyagot a nózimból.:-) Mikor végeztem, kikapcsoltam a porszívót, és kivittem a fürdőbe az orrszívót, hogy Anya majd ki tudja mosni...;-P De ha felérném a mosdót, tuti azt is megcsináltam volna...;-)

A Mama megkérte Anyát, hogy vigyük be őt ma Győrbe, mert megy orvoshoz, és a buszon nem tud jegyet kérni, mert hangszálgyulladás miatt nincs hangja...:-P Mi meg bevittük. És egy füst alatt elintéztünk Anya egyik kedves fórumos ismerősének valamit. Egy jót sétáltunk, utóreggeliztem egy túrós batyut, de ha tudtuk volna, hogy ilyen hideg van reggel, akkor elvittük volna a tegnap kapott kesztyűmet, és felhúztuk volna. :-S Az utcai hőmérő 5 fokot mutatott!!!!:-O Mindezt reggel 9 órakor!

Szerencsére negyed 7-kor keltettem ma Anyát, így aztán volt időnk még indulás előtt porszívózni is, ezért hazajöttünk után csak ebédet kellett készíteni. Persze az én hathatós segítségemmel.;-) Már be is burkoltam egy nagy tányér borsó levest, és egy palacsintát, és most az igazak álmát alszom. A délután Apás buli lesz!;-) Anya meg pakolhat...;-P

Tegnap mindenki egyszerre akart látni. :-) Kimentünk délután motorozni, és kijött krisz is. Motorozgattunk, aztán úgy döntöttünk, hogy az udvarunk érdekesebb, így hát mindketten beszaladtunk, és apát nyaggattuk, hogy dobálja nekünk magasra a labdát. Ő meg dobálta. Aztán fociztunk. Anyáék meg pletyóztak.:-) Ja, és kaptam Kriszéktől egy nagyon klassz kesztyűt is!! Szerencsére ötujjas, így nem zavar, ha a kezemen van, meg aztán legalább olyan, mint Apának, mikor autót szerel.:-P 

Éppen focizgattunk, mikor megérkezett Apa keresztanyja, Magdi néni. Hozott fincsi süteményt is. Mindannyian bevonultunk hozzánk, iszogattunk, beszélgettek a nagyok, én a nappaliban játszottam, Krisz pedig anyukája lábai alatt. Mikor Magdi néni elment, mi tovább játszottunk. Egyszer csak megérkezett a Mama, meg a Dédi. Az volt ám csak a móka!!! Szeretek a Mamával játszani, azt már kevésbé szeretem, ha a Mama a Krisztiánnal is játszik.:-S Persze, mikor mentek haza, nélkülem nem tudtak elmenni, engem is vinni kellett.:-P De vacsira és fürdésre hazaértem.:-)

Mi, két évvel ezelőtt...;-)

Ezt a hétvégét itthon töltöttük, lévén, hogy Apa szombaton dolgozott, így akkor mi is idehaza tevékenykedtünk Anyával. Délután kocsikáztunk, elmentünk Orsiért, mert este közijük volt, és ha már arra jártunk, megspóroltunk egy utat a szüleinek.;-) Ez nekem is jó volt, mert nagyon szeretem Orsit, jó vele játszani. Olvastunk, formabedobóztunk együtt, amíg Anya készülődött, Apa meg még közire készült. Orsi öltöztett, és vele indultam misére.
Ott minden gondolatomat a gyertya kötötte le, nagyon szerettem volna elfújni. Anya nem engedte. :-S Akkor nekiálltam porszívózni is a sekrestyében, de Anya szerint az is túl hangos volt, pedig csak a porszívó feje volt a kezemben, a gép nem is.:-S Aztán önállósítottam magam, és benyitottam a templomba. Persze, ez sem tetszett neki...:-O Végül Norbi vett fel, és akkor aztán meg sem mertem mukkanni.;-) Természetesen mise végén elfújhattam a gyertyákat.:-)

Anyát otthagyva Apával a Mamáékhoz mentünk, mert Apa még nem végzett a készüléssel, és úgy gondolta, hogy mellettem nem is fog...:-O Vajon mire gondolhatott????;-P

Fürdésidő előtt a Mamáék hazavittek, ettem vacsorát, a Mama megfürdetett, majd aludni tértem. Apa távozott, a Mama pedig felügyelte az álmom. Sok dolga akadt, ugyanis kb félóránként ébredtem.:-S Éreztem, hogy nincsenek Anyáék... Mikor hazaértek, onnatól szuperul aludtam, egész fél 6-ig. Persze, ezzel sem arattam tapsvihart, de én már kipihentem magam. :-P

Vasárnap Apa az udvaron, Anya idebenn tevékenykedett, engem meg elvittek a Mamáék. nagyon örültem, sőőőt, itthon sem tudtak volna hagyni...:-P

Ebédelni, és aludni jöttünk haza, és egy hatalmas alvás után óriási játékba kezdtünk. Benn is, kinn is játszottunk, és még a Mamáékhoz is elmentünk estefelé.

Azt elfelejtettem elmesélni, hogy a hűtőre és az állószekrényre egy titokzatos fehér valami került, amitől nem tudom kinyitni az ajtaját...:-S Galádság. Pedig már nagyon önkiszolgáló voltam.:-P Mostanában ettől dührohamot tudok kapni, mert tudom, hogy ott van a memme.:-S Anya azt mondja, nincs elzárva előlem, csak nem szereti, hogy állandóan pakolni kell utánam. Meg hogy semmi keresnivalóm a hűtőben, vagy a pudingok között.:-S ki érti ezt? :-O

A kerek szám ellenére ez nem egy ünnepi, hanem egy csapongó bejegyzés lesz, mert már rég írtam, és sok minden történt a héten. Ezt próbálom belesüríteni egy bejegyzésbe.

Először is, hétfőn babamamklubban voltunk. Jó volt, sőt mi több, nagyon jó. Azt hiszem, kezdem felfedezni a mások mellett játszás örömét, kezdem felfedezni azt, hogy egy játékkal akár ketten is játszhatunk. Na persze jobb egyedül, de azért néha...;-) Kergettem legyeket az ablakban, ettem, bukfenceztem, barátkoztam.

Kedden nem történt semmi különös, Apával töltöttük szinte az egész délutánt, mert Anya melegváltásban elhúzott, mikor Apa hazaért. De igazából nem bántam, mert Apával is nagyon jól elvoltunk, a helyzet az, hogy ő több dolgot megenged nekem. Például az egész szobát szétpakolhatom...;-)






















Na, ezt Anya nem hagyja...:-S

Szerdán aztán rossz dolog történt: Anya már éjjel is gyanakodott, hogy valami nem stimmel, mert csúnyán, ugatva kezdtem köhögni. Délelőtt aztán felhívtuk a doktornénit, hogy mi a helyzet, mondta, hogy este nyugodtan átmehetünk, ha Anya úgy gondolja. De előtte délelőtt még elmentünk Győrbe, a Mamát vittük bevásárolni. Jó kisfiú módjára ültem végig az egészet egy autós bevásárlókocsiban, és brümmögtem.:-)
A délutáni alvásomból viszont már nagyon csúnyán fulladva ébredtem. Anya nagyon meg volt ijedve, de én is, csak kapaszkodtam Anyába, nem akartam, hogy letegyen. Azt meg végképp nem, hogy kúpot adjon.:-S De kaptam, és pár perc alatt jobban lettem. Anya ekkor döntötte el, hogy mindenképpen megyünk doktornénihez, meg egyébként is, kúpot kell iratni.
Az éjszaka aztán jól telt, nyugodtan, köhögés és fulladás nélkül aludtam, hála a kúpnak, és a hidegpárásítónak. Hajnalban arra ébredtem, hogy Anya betakargat.:-S Kérdem én, minek zaklat, ha végre alszom? :-O Ha nem alszom, reklamál, ha meg alszom, felkelt???:-O
Na akkor aztán már Apa kelt, indult dolgozni, de akkor már nekem is ki kellett jönnöm, ha meg már kint voltam, ennem kellett. Aztán Anyával visszamásztunk az ágyikóinkba, és aludtunk reggelig. :-)
Tegnap délelőtt tettünk-vettünk Anyával, a déli hatalmas alvás után pedig megérkezett Apa, aztán megint kettesben maradtunk, megint felforgattuk az egész házat, és megint jól szórakoztunk.
Az éjszakát végigaludtam, reggel 6 előtt keltem, és keltettem Anyát is, mégpedig úgy, hogy kinyúltam a kiságy rácsain, és megsimogattam a karját.:-) Ezért aztán haragudni sem tudott a korai ébresztő miatt... Gyorsan enni kértem, majd abban a reményben, hogy még alszom egy kicsit, lefeküdtünk. Aludni nem aludtam, de fél 7-ig csöndben voltam, legalább Anya hadd pihenjen egy KICSIT.;-P
Délelőtt elvégeztük az elvégeznivalót, elmentünk boltba, majd egy jót játszottam, vau-vauzva, és dájdájozva, most pedig az álommanók világát járom. ...öööö, azazhogy itt blogolok....;-)





















Pont.

Vasárnap délután Anyának mehetnékje támadt, és rávette Apát, hogy menjünk el bicózni, és keressük meg Józsi bácsit, aki a kishittanosokkal együtt kirándul a falu környékén.
Akció sikeres volt, bicóra is pattantunk, és útra keltünk. Egy kis telefonos segítséget követően meg is találtuk őket, éppen homokoztak egy úton, ami jó mélyen homokos volt. Gyönyörű homokvárak készültek, mi is beálltunk. Persze, én inkább romboltam, mint építettem, így aztán a remekművek közelébe sem engedtek...:-(



















































Ezután átvergődve magunkat egy kukoricaföldön,












































egy kis erdőbe mentünk, ahol a "nagyok" kunyhókat építettek. Mi meg megnéztük őket.
Hazafelé megálltunk a réten, és birkózni kezdtünk. Én Apát bírkóztam le:

































































És ilyen szép naplementét láttunk:











Még egy villámlátogatásra beugrottunk a mamáékhoz, aztán hazamentünk. Nagyon fáradt voltam, gyorsan eleludtam.

Szombat reggel az a kivételes helyzet állt elő, hogy Anya és Apa előbb ébredtek, mint én. Na jó, nem sokkal, mert valami kényes radarnak köszönhetően kisasoltam valamit, és nem akartam kimaradni semmiből. Nem is maradtam. Gyors reggeli, pakolás, egy kis fejetlenség, és nagy rendetlenség magunk mögött hagyásával autóba ültünk, és elindultunk. Felszedtük Orsit, aztán meg sem álltunk Pestig. Azaz de, Bábolnán bevártuk egymást, mivel többen mentünk.
Az út nagyon jól telt, Orsival szórakoztattuk egymást, nem is aludtam egy szemhunyást sem, aminek Anya nagyon örült.

Megérkezvén Sashalomra, kipakoltuk magunkat az autóból, köszöntünk az összegyűlteknek, majd nemsokára megkezdődött a mise. Remekül éreztem magam, játszottam Zsomborral






















majd mikor ezt meguntam, elkezdtem szaladgálni a templomban. Jöttem-mentem, Anya hagyott is volna, sőt, hagyott is egész addig, míg észre nem vettem az oltáron a gyertyákat. Na akkor aztán beindultam, és mentem, hogy elfújjam azokat. :-) Anya meg elkapott, és hátracipelt. De egy óvatlan pillanatban ismét elszaladtam, és befutottam a sekrestyébe. :-P Ott meg porszívózni szerettem volna.:-)
Anya egyszer csak megelégelte renitenskedésemet, és kivitt. Kint is pörögtem ezerrel, szaladgáltam, jöttem-mentem. Aztán Anya adott egy szendvicset, és visszamentünk a misére.





























Nemsokára vége is lett, akkor aztán kisközösségi megbeszélést tartottak. Anya és Apa más-más csoportba került, de egymáshoz közel voltak a csoportoka  közösségi ház udvarán, így aztán nagyon jókedvűen szaladgáltam köztük, pedig akkor már jelentős ideje voltam ébren. ÉS az álmosság legcsekélyebb jelét sem mutattam, de természetresen Jóanyámat nem tudtam átverni.:-S Beletett a babakocsiba, és kimentünk a templomudvarból, alig jutottunk el a templom szomszédságában álló kollégiumig (ahol Anya lakott egy évig), már le is csukódtak a szemeim.:-S Aludtam jó sokat, átaludtam egy képmeditációt, és már csak a játszótéren ébredtem fel, ahol Anya métázott a többiekkel, Apa pedig felügyelte az álmomat.:-)
Nemsokára hazaindultunk, útközben megálltunk vásárolni, majd nagyon jó hangulatban autóztunk hazafelé négyesben- Apa, Anya, Orsi és én.
Ja, és még a Papát is láttuk a busszal az autópályán.:-)

Apa még a születésem előtt kijelentette Anyának, hogy egy dolgot nem fog megtenni: tisztába csomagolni a szexi popómat.:-O ÉS tartotta is magát keményen ehhez, még a pelust is csak úgy volt hajlandó megfogni, hogy két ujjal felcsippentette a szélénél, és magától távol tartva vitte a szemétbe...:-D

Aztán, mint írtam, valamelyik este megtört a jég, és levette rólam fürdés előtt a pisis pelust, de úgy, hogy csak kicsatolta, hagyta, hogy leessen, aztán otthagyta.:-D

Tegnap Anya elment úszást oktatni, és mivel már két csoportnál is oktat, ezért elég korán el kell mennie, már 4 körül, és csak 8 előtt ér haza. Viszont tegnap egész nap nem sikerült nagydolgot produkálnom. Mondogatta is Anya, ha jót akarok, akkor addig erőlködjek, míg itthon van, mert ha elmegy, leshetem... De hát, mint tudjuk, ez nem megy parancsszóra...:-P
Apának meg azt mondta, mielőtt elment, hogy azért találja fel magát, ha netán közben jönne az ihletem. Gondolhatjátok, Apa milyen boldog volt...:-S

Állítólag van valami Mörfi nevű emberke, és vannak neki klassz törvényei, hát aszerint végeztem dolgomat én is azután, hogy Anya elment.:-D Egy kis nyögés, egy kis erőlködés, és már kész is volt a szeretetcsomag, ezúttal Apának. Na, Apa törte ám a fejét, hogy akkor most mi is legyen, kinek szóljon, de aztán erőt vett magán. Én meg úgy meglepődtem, hogy ficeregni is elfelejtettem. Meg persze beleszámoltam azt is, hogy Apa 0 gyakorlattal rendelkezik.:-)

Miután sikeresen megtörtént a peluscsere, már nagyon jól elvoltunk, szedtünk sütőtököt, és megsütöttük, hogy Anya örüljön.
Elmentünk bicózni is, jól meghajtottam Apát, közel egy órát tekertünk.

Gyorsan eltelt az idő, és már jött is Anya. Még egy jót játszottunk, aztán irány a fürdőszoba, majd az ágyikóm.

Ősztől tavaszig Apa szerda esténként focizni jár. Amíg én nem voltam, és éppen nem Pesten volt, Anya is járt. Ma aztán családilag indultunk el, és az volt a megállapodás, hogy ha én nem bírom, akkor hazajövünk Anyával.

Mikor odaértünk, nagyon megörültem neki, hogy mekkora térben vagyunk, és van labda, lehet rugdalni, meg csak úgy futkosni is. Egyből beszaladtam a pálya közepére, Anya még csak pakolta le a cókmókot, amikor az egyik kisfiú belerúgott a labdába. Apukája próbálta elérni, de nem sikerült neki, így aztán engem talált el. Telibe.:-O Az arcomat. De annyira, hogy akkorát estem...:-S Anya szerint olyan volt, mint a filmekben, már csak lassítani kellett volna. De mivel én még nem láttam iylen filmet, ezért nekem csak a fájdalmas érzés maradt, mert bizony nagyon fájt! Szerencsére az összes fogam megmaradt.:-) És Anya ölében viszonylag gyorsan meg is nyugodtam.

Mikor már semmim nem fájt, akkor aztán visszamentem focizni, meg bordásfalra másztam, sőőőt, kötélre is!:-)

Hiába, a sportot nem lehet elég korán kezdeni...;-)

A helyzet az, hogy megint ellustultam. De nem várom meg, míg valaki a körmömre koppint (bár szerencsére nem nekem, hanem Anyának szoktak szólni...;-)), így aztán írok egy kicsit.

Tehát a hiper-szuper-megaklassz hétvége után jött egy legalább ennyira klassz hétfő, mikor is Apa még itthon volt. Meg is adtuk a módját a dolgoknak, mert reggel 8-ig aludtunk.:-) Persze ez nekem köszönhető.;-)

Ébredés után elmentünk babamamaklubba, ahol nagyokat játszottunk, ettünk, estem is egy hatalmasat, mert Áronnak persze ugyanaz a játék kellett, mint nekem... De túléltem.










































































Itthon aztán egy ebéd után nyugovóra tértem. Ébredés után elmentünk a Mamáékhoz, szemrevételeztük az új ablakokat, bár engem annyira nem érdekelt. Mikro onnan hazajöttünk, kimentünk Krisszel játszani, de Anya nem érti meg, hogy nekem ez a Krisz haver annyira mostanában nem jön be...:-( MAjd talán pár év múlva...

Tegnap itthon voltunk, délelőtt Anya szerint extra nyűgös voltam, valahogy semmi nem volt jó. ÉS a szekrényből is állandóan kipakoltam, és mikor Anya már kb tizedszer szólt, és ötödször pakolt vissza, én meg még mindig kipakoltam, Anya ráhúzott egyet a popeszomra.:-O NA ezt nem tudtam hova tenni, és bár nem fájt, sírni kezdtem. Anya meg elmondta, hogy ezt most nem azért kaptam, mert nem szeret, hanem mert már nem bírtam magammal...:-O Ééééééén????? Inkább ő. Most miért nem volt úgy jó, ahogy én kipakoltam a szekrényből? ÉS különben is, miért rakta oda a tarhonyát, ahol elérem, és ki is tudom borítani? ÉS ha már kiborítottam, miért nem játszhatok vele?:-P :-O

Na így aztán korán mentem aludni, de szerencsére mire felébredtem, elfelejtettem mindent, jó kedvem volt. Kisétáltunk Apa elé a buszra, én is végig sétáltam, igaz, hogy a máskor 5 perces utat most 40 perc alatt teljesítettük.;-P Dobáltunk kavicsokat is a patakba. Hazafelé aztán már hozattam magam Apával.:-P

Kicsit kimentünk még motorozni is Anyával, aztán ő készülődni kezdett, és elment úszást oktatni, mi meg kettesben maradtunk Apával. Nem estünk kétségbe, elmentünk bicózni, meg nagyot játszottunk. Jól elvoltunk, míg meg nem jött Anya. Akkor aztán kis Anya-szerelem, gyors fürdés, alvás.
Azt azért még elmesélném, hogy tegnap olyan dolog történt, ami még eddig nem: Anya a lakás legkisebb helyiségében tartózkodott este, mikor fürdéshez készülődtünk, mert nem érezte jól magát. Apa vetkőztetett, ez még önmagában nem furcsa, mert levetkőztet néha-pelusig. Azzal aztán mindig megvárjuk Anyát, hogy levegye. Tegnap azonban Apa levette rólam.:-O Igaz, hogy úgy, hogy kicsatolta a tépőzárat, aztán hagyta, hogy leessen.:-D Még jó, hogy nem volt benne komoly cuccos...;-P

Gyorsan eltelt. De jó volt.

Szombaton egy nagyon pörgős, jó kis napunk volt, délelőtt Anya sütkérezett, főzögetett, takarítgatott, én meg hol Apával játszottam, hol segítettem neki.:-) Aztán alvás után elmentünk gyerekközire, ahol ismét jó volt, autóztunk a barátaimmal, ettünk, szaladgáltunk, szóval elvoltunk. Anyáék meg közben jót beszélgettek.

Miután hazaértünk, gyors evés, öltözés, pakolás, aztán indultunk is misére. Ott is jól elvoltam, még imádkoztam is, mikor láttam, hogy Anya keze össze van kulcsolva.:-)

Onnan aztán Apával a Mamáékhoz mentünk, és Apa otthagyott engem, mondván, ott fogok aludni. Hát jó. Szuper is volt, szeretek a Mamáéknál, már csak azért is, mert ott jó nagy kádban tudok fürdeni!:-) Aztán aludtam. Nem volt semmi gond, néhányszor felébredtem, akkor megbizonyosodtam róla, hogy nem hagytak egyedül, aztán cumival a számban aludtam tovább. Egész hajnali 5-ig. :-P Akkor aztán már egy szemhunyást sem bírtam többet. Szórakoztattam a nagyszüleimet, míg Anyáék értem nem jöttek. Akkor meg elaludtam hazafelé a biciklin, így aztán elég koránra tevődött a délutáni alvásom, 10-től fél egyig húztam a lóbőrt. Azalatt elkészült az ebéd, és Anyáék eldöntötték, hogy átmegyünk Pannonhalmára kirándulni, ha már egyszer a fórumos találkára nem mentünk.

Így is tettünk, jó nagyot kirándultunk.












































































































Megnéztük a kilátót, ahova fellépcsőztem Apával,

































































majd lefelé indultunk az apátság alatt, és egy nagyot kerültünk.



























































































































Szinte végig gyalogoltam, csak egy helyen vettek fel, ahol nekem állítólag veszélyes lett volna egyedül mennem. Pedig én azért megpróbáltam volna.:-P















































































Mikor visszaértünk a parkolóhoz, elfogyasztottuk az uzsonnánkat,



















































































































aztán az arborétumba indultunk. Itt is végig gyalogoltam, pedig sokat-sokat mentünk.
 






























































































































































































































Hazaérkezésünk után még elmentünk Józsi bácsihoz, mert a Weisz család hozott nekem egy csomó ruhát (köszönjük!!), és oda kellett menni érte, meg a Papáékhoz. Persze ott nem maradhatott ki a buszozás, az evés...;-P

Este nem kellett altató...:-)

Azt mondják a magukat nagyon okosnak gondoló szüleim, hogy hisztis vagyok. Pedig szerintem nem. Csak az akaratomat próbálom érvényesíteni...;-P Azt kell mondjam, nem egyszerű.:-S

Tegnap is, elmentünk Anyával biciklizni, mert én nagyon mutogattam a biciklire. Jó is volt, Anya tekert, én nézelődtem, ez ám a munkamegosztás.:-) Megálltunk a pacókáknál, akiket én mindig etetni akarok, most is mutogattam Anyának, hogy szedjen nekik füvet, nehogy éhen maradjanak.:-) Megetettük őket, aztán továbbálltunk. Irányba vettük az otthonunkat. Igen ám, csakhogy én úgy éreztem, mintha mázsás súly nehezedett volna a szemhéjamra, és igen nehezemre esett nyitva tartani a szemem. Mikor hazaértünk, Anya nem vette észre, hogy bóbiskolok, és felébredtem a zökkenésre, hogy bementünk (pedig ezt egyébként szeretem). Aztán Anya ki akart venni az ülésből, nekem pedig eszem ágában nem volt kiszállni. De galádAnya nem hagyta. Na és akkor jöttem én, hogy márpedig de igen, és mit képzel Anya, és én igenis még biciklizni AKAROK!!!!! Persze mindezt nem így szóban adtam a tudtukra, hanem sírva, mit sírva, ordítva, és toporzékolva. Anya becipelt (ami ilyenkor nem könnyű, meg megfeszítem magam, és elég nehéz fogást találni rajtam...), én meg csak visítottam, mint egy szopós malac.:-S Anya lespriccelt egy kis vízzel, de nem zavartattam magam. Apa kivitt az udvarra, majd letett, és otthagyott, de szinte előbb beértem, mint ő.:-P Végül Anyához bújva nagy nehezen megnyugodtam, de nem volt könnyű. 1-0 oda. :-(

Délután kint tettünk-vettünk az udvaron, Anyáék takarítgattak, én meg homokozgattam. Meg persze Anyától elszedve a söprűt, söprögettem, Apával diót pucoltattam, szóval jól éreztem magam. Aztán ki is mentünk Krisztián haveromhoz (aki már tud menni), megérkezett Réka barátnőm is, és jót játszottunk. Persze engem a legjobben egy cica kötött le, követtem, simogatni szerettem volna, és még lábbal is próbálkoztam...;-P Ja, és nem értem, miért nem jött oda hozzám, mikor én mondtam neki, hogy "scc"...

Kissé eltelt az idő, így aztán bejöttünk. Persze Apa közben kitalálta, hogy letakarja a homokozómat, nehogy az ilyan sccc-félék "megtiszteljék". Na, akkor én is megyek! Nem engedtem Apának letakarni, visítottam, és húztam le a tetejét. Na jó, pár percet még maradhattam. 1-1. :-)

Homokoztam, várat építettem Apa segítségével, de az idő csak ment, és Anyáék úgy gondolták, ideje bemenni. Csakhogy én még mindig nem úgy gondoltam... De most már nem volt kegyelem, muszáj volt bemenni. Én ugyan tiltakoztam, visítottam, ordítottam, kiabáltam, de semmi. Nem is foglalkoztak velem. Anya bevitt, letett a szőnyegre, és otthagyott. Persze felpattantam, és futottam utána. Valamiért nem akart felvenni...:-O Végül nagy nehezen megint sikerült megnyugodnom, akkor már Anya felvett, és megszeretgetett, és elmondta, hogy jobb lenne, ha nem hisztiznék mindenért... Aha...;-P

Jól megnézem...




























A legnagyobbakkal is előfordul néha...;-P






















Dobom!





























Ebből biza kötény lesz!;-)






















Elfutok...





























Bedobás:





























Vagy inkább röpizzek?





























Oda feldobom!





























Sportolás után megpihentünk:-)






















Hát így telt a délelőttünk. :-)

Ma babamamaklubban voltunk. Jó volt, mert régi-új pajtásaim is jöttek, mondjuk sok vizet nem zavartak, mert mindannyian leginkább magunkban játszottunk. Én a felénél nagyon elfáradtam, kértem is a cumimat, és bújtam egy kicsit Anyához. Aztán voltak jobb pillanataim is, mikor újra játszani kezdtem, vagy éppen ettem egy kis ropit, és a többieknek is adtam. Persze mértékkel, mindenki csak egyet-egyet kaphatott, míg én marokszámra vettem magamnak.:-P

Apa közben kint tevékenykedett a kertben, és mikor hazajöttünk, én is segítettem neki. Gazoltunk, meg hasonlók. A sütőtök közül téptük ki a nagyra nőtt gazokat. És a kezembe ment egy csúnya nagy szálka. Persze hiába mutogattam a kezem Apának, nem látta, hogy miről van szó, egyrészt, mert nem tudhatta, hogy mit mutogatok, másrészt meg nem is látszott a kosztól. Anya vette észre, mikor kezet mostunk. Apa meg kiszedte. Még jó, mert Anya nem merné... Először csendben figyeltem, ahogy Apa a tűvel böködte a kezem, majd mikor elkezdett fájni, akkor én meg elkezdtem sírni. És mikor kikerült a szálka, Anyával gyógypuszikat adattam a tenyeremre.:-)

Tegnap reggel misével kezdtük a napot, ahogy szoktuk vasárnap. Ez azonban nem nagyon jött be nekem ma, valahogy nem találtam fel magam. A sekrestyében sötét volt, csak pici babák voltak, akikkel nem lehetett játszani, ráadásul aludtak is, úgyhogy csendeben is kellett -volna- lennem. Aha...:-P Én kulcsoztam, bekopogtam a templomba, és hasonló rosszaságokat műveltem. Anya szerint. Szerintem meg megpróbáltam a lehető legjobban elütni az időt.

Mise után volt Lukács keresztelője. Engem azonban jobban lekötött a sok-sok lámpa a templomban, a ventillátor, a képek, és igyekeztem mindezt megmutatni Anyának és Apának, és néha kicsit fel kellett emelnem a hangomat, különben nem figyeltek volna rám.:-P

Mikor hazajöttünk, tettünk-vettünk, ebédet főztünk, porszívóztunk, majd ebéd után én aludni tértem. Ébredés után egy kicsit játszoittunk itthon, majd uzsonna után bcózni indultunk. Jó nagyot tekertünk, közben szerencsére találtunk egy klassz homokos utat, ahol leszállhattam játszani. :-)



















































Hazafelé a Mamáék felé vettük az irányt, mert Apa valami almás-mákos rétesben reménykedett... Persze nem volt. Anyának kellett nekiállnia almát pucolni, reszelni, hogy a Mama süssön rétest. De azért sütött.:-) Én addig a Dédivel játszottam, kimentünk a kertbe, meg sétálni az utcára, és jókat bolondoztunk.






















Ez Anya tegnapi kedvenc képe.:-)

Bizony, már ennyi eltelt az életemből... :-) Gyorsan megy az idő, nemde? Ezalatt a 17 hónap alatt rengeteg mindent megtanultam, lassan már fel sem tudom sorolni. Azt hiszem, a megszokott formában már nem is próbálkozom vele...
Inkább elmondom, hogy milyen "szavakat" használok:

• va-va
• sicc
• bú
• csip-csip
• zzzz
• otííííííííííííj (ez a kukurikú akar lenni...:-D)
• ott, itt
  
• itt is, ott is
• oda
• anya
• hinnnnya
• mama
• memme

• nem

• tik-tak
• csitt-csatt
• hess
• brrrrrrr
  

Tegnapelőtt adtam először cuppanós puszit Anyának, meg adtam Apának is, és tegnap is osztogattam a nagycsaládnak, de elég rendesen könyörgőre kell venni a figurát, ha ilyet szeretnének...;-)

Súlyomat, magasságomat nem tudjuk, mert nem szoktunk mérecccckedni. (szerencsére, mert én nagyon úúútálom:-P)

Most 86-os ruhákat hordok, de van amiből jó már a 92 is (pl body). Lábméretem 21-es.

Egyre önállóbb vagyok, jól elvagyok egyedül, enni is tudok (más kérdés, hogy Anya utána takaríthat...;-P), a legtöbb feladatot megoldom.

Kilincsre csukom az ajtókat, kinyitni természetesen már régóta tudom.;-) Anya és Apa kulcscsomóján is kiválasztom a sok kulcs közül a lakáskulcsot.:-)

Válogatós vagyok, csak azt eszem meg, ami kedvemre való.

Este fél 9-től reggel kb fél 7-ig alszom (na jó, általában azért inni felkelek), illetve nappal is alszom még nagyjából 3 órát.

Nem félek senkitől, viszont Anya szerint kicsit irigy vagyok, és nem kedvelem túlzottan, ha a játékaimmal játszanak (de meggyőzhető vagyok, és lassan, de tanulom a szabályokat!)






























Ez a kép ugyan tegnapi, de ma még nem fotóztunk...

A tegnap délutánunk nagyon jóra sikerült. Alig megérkezett Apa, és elfogyasztottuk az ebédet, meg játszottunk egy kicsit, jött egy néni egy kilánnyal, akit Rékának hívnak. Anya csodálkozó arcot vágott, mikor a kiasszony a saját lábán érkezett, pedig még csak 9 hónapos...:-O Én is csodálkoztam, de hamar megbarátkoztunk, főleg, hogy az anyukája sok finomságot hozott nekem, amiből egy tábla csokinak neki is estem, és több, mint a felét benyakaltam...:-O Rékával pedig játszottunk. Nem néztem ugyan túl jó szemmel, hogy az én játékaimat piszkálja, de miután én is emgpiszkálhattam az övét, így már teljes volt a béke. Réka elég nyughatatlan típus (mert én nem...;-P), nem bírt elnyugodni a hátsó felén. Anya azon örömének is hangot adott, hogy nem csak engem nehéz pelenkázni. Nem értem...:-O Sokszor megpattantunk Rékával, és a hálószobában játszottunk, szülők nélkül...;-) Itt elmagyaráztam Rékának, hogy nem szabad kipakolni a szekrényt, és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, oda is álltam a szekrény elé, és nem engedtem oda. :-)

Mikor elmentek, mi gyorsan elmentünk a Papához, meg kellett húzni a fülét, mert tegnap volt a szülinapja!!!!!!! Isten éltessen sokáig, Papa!:-)

Vacsira értünk haza, na nem mintha sokat ettem volna... Gyors fürdés (aha, csak közben Anya meg Apa beszélgettek, és nem vették észre, hogy totál kihűlt a vizem, én meg nem szóltam...:-P), majd a szokásos módon ágyba kerültem. És innen nem szokásos rész következett, ugyanis nem tudtam elaludni, bárhogy is próbáltam. Fél 11-ig ébren voltam, pörögtem ezerrel, akkor is csak Anyáék mellett tudtam ellaudni. és éjjel is sokszor felkeltem, és nagyon rosszul éreztem magam, sírtam is. :-( Apa azt mondja, szerinte a sok csokitól, és hogy soha többet nem kapok...:-O