Tegnap délelőtt Anyával kimentünk motorozni. Itt tébláboltunk a ház előtt, maximum a sarokig mentünk, mert nem zártuk be az ajtót. Aztán egyszer csak kijött Réka, a féléves szembeszomszéd, persze nem egyedül, hanem az anyukájával, akivel Anya azonmód beszélgetésbe kezdett. Én meg tettem-vettem, ha autó jött, odaszaladtam Anyához, és szépen megvártam, míg elment, amjd én is mentem dolgomra. Aztán találtam valami rém érdekes, barna dolgot... Meg kellett vizsgálnom közelebbről is... Mindkét kezemmel belenyúltam, mikor is a nózimat valami orrfacsaró bűz csapta meg...:-P Na akkor odaszaladtam Anyához, és mutattam a kezeimet. Mondhatom, Anya nagyon örült.:-S A kerti csapnál lemosta a nagyját, aztán irány a fürdőszoba, és fél órán keresztül csutakolta a mancsomat.:-S Azt hiszem ezentúl messziről kerülöm az ilyet!

Délután felavathattam az új gumicsizmámat és esőkabátomat, Apa elé csöpögő esőben mentünk, és belemehettem az összes tócsába!:-)






















































































Délután még elmentünk Magdi néniékhez, ahol megrágtam Szandra összes nyulának összes orrát, meg nagyokat bírkóztam velük. Igazából kismalacokat szerettem volna nézni, vagyis Apáék szerettek volna kismalacokat mutatni nekem, mert azt még nem láttam, de nagyon esett az eső, így enm mentünk ki. Hanem hazafelé a biciklin tényleg felavatásra került az esőkabát, mert szakadt az eső...:-S Persze esőkabátom csak nekem volt...:-P

Végre ismét elindult a gyerekközi!:-) Jó volt, hogy elmehettünk, igaz, nem volt más ilyen kicsi, csak én. :-( A nagyobbak Hajnival "tanultak", én meg játszottam Anyával, meg Tamással, aki a három gyerkőcét, plusz egy "kölcsöngyereket" hozott a közire. Aztán mikor ők végeztek a komoly résszel, akkor lehetett enni is egy kicsit, na nekem sem kellett több, leültem (akarom mondani fel;-)) egy székre, és hagytam, hogy a nagyok körülugráljanak, és élveztem, hogy azon vitatkoznak, hogy melyikük adjon nekem enni.;-P A végén meg egy kicsit labdáztunk, olyan jó, hogy a nagyok olyan magasra fel tudják dobni a labdát, én is igyekszem, de még enm tökéletes...

Anya ma olvadozott. A következő dolog miatt: ültem a hintában kedves barátaim, a mackók, meg a béka társaságában, kezemben pedig a kulcsom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve eldugtam a kulcsot a hátam mögé, hogy Anya keresse meg. Erre ő:
-Ákos, hol a kulcs?
Én:
-Sicccc! (ezzel azt szándékoztam kifejezni, amit annyiszor hallotam már, hogy "elvitte a cica")
Anya szemmel láthatóan elolvadt, és ezt kérdezte:
-És hova vitte a cica?
Én:
-Oda!
:-)

Néhány friss kép:





































































































.

Tegnap itthon volt Apa!!! Jó volt együtt tölteni a napot, jó volt együtt kezdeni, és befejezni.
Délelőtt az udvaron tevékenykedtünk, én is sokat segítettem...


























































Persze Anya olyankor nem fotózott ám...:-S

Ebéd után aludtam egy nagyot, majd ismét az udvaron-utcán töltöttük az időt, és hamer eljött az idő, hogy elmenjünk segíteni rendbetenni a kálváriát.
Fel is szerelkeztünk mindenféle szerszámmal (különös hangsúlyt fektetve az én gereblyémre és lapátomra), és elindultunk. Ott aztán megkezdődött a szorgos munka, amit én hol jól, hol kevésbé jól viseltem.
Közben pihentünk is:






















Majd mikor kezdett sötétedni, hazaindultunk. Én, szorgos ember lévén egyből megfogtam egy talicska nyelét:






















Fárasztó nap volt...

Nem nagyon tudtam jobb címet kitalálni a bejegyzésnek, mert nem történt semmi érdekes. Délelőtt a szokásos tevékenységeket végeztük: 8-kor keltünk (mondjuk ez nem szokásos, de Anya nem bánná, ha az lenne;-)), aztán reggeliztünk, öltöztünk (régebben az öltözés megelőzte a reggelizést, de mostanában valahogy nem bírom kivárni, hogy Anya felöltöztessen, sőt, már azt sem, hogy kikászálódjon az ágyból, én memmét kiabálva rohanok a konyhába...:-P), porszívóztunk (ez is egyre jobban zajlik, mert ki-bekapcsolgatom a porszippantyút, vagy feltekerem a madzagot:-P, így ez is elég hosszú idő, mire végzünk...), majd elmentünk boltba. Ott nagyon szeretnek engem, csak úgy hívnak, hogy "kis memmi". Vajon miért???:-O Na mindegy, aztán hazajöttünk, ebédet főztünk, játszottunk, aztán ebédeltünk, majd én aludtam egy jót. Ilyenkor közel 3 órát szunyálok, de van, hogy akár többet is. :-) Ébredés után már itthon volt Apa is, pótebédeltem (ez nekem ugye már az uzsi lenne, de mivel Apa és Anya ilyenkor ebédel, én is azt akarok enni, amit ők...), majd kimentünk. Elmentünk egyet bicózni, megkerestük a kenyeres autót, amit én szintén "memme" felkiáltással üdvözöltem.:-) Hazajöttünk, aztán Apának segítettünk az udvaron tenni-venni. Aztán megláttuk, hogy Krisztián haverom kint van az utcán, hát mi is csatlakoztunk hozzájuk. Anya mindig rámszól, hogy az egyik motoromat engedjem át neki, én úgysem tudok egy fenékkel két lovat megülni:-S Na, ez nincs ínyemre, mostanában kicsit féltem a játékaimat. Meg mostanában Krisz is kicsit nyomulós lett, állandóan jönne hozzám, simogatva karmolva, meg harapna, és ezt nem igazán csipázom...:-S Anya szerint majd kinövi ezt, és rövid időn belül nagyon jó barátok leszünk. Hát majd meglátjuk... Mindenesetre nekem semmi bajom nincs vele, amíg nem jön túl közel, vagy nem nyúl a dolgaimhoz.:-P Mondjuk mikor az ő bicaját kihozták, az aztán angyon bejött nekem, és ő megengedte, hogy kipróbáljam... Na jó, lehet, hogy én sem leszek vele ilyen irigy.:-)
Aztán még segítettünk Apának a kertben, ettünk egy kis szőlőt, majd bejöttünk. Egy nagyot játszottunk, aztán pancsi, és irány az ágy!!!!





























Így olvastunk Apával...

Már éppen itt volt az ideje. Régóta mutattam már, hogy hosszú a hajam, le kellene vágni, de hiába húzogattam a kezem a hajamon, és berregtem hozzá, Anyáék jókat mosolyogtak, örüéltek, hogy ilyen okos gyermekük van, de nem vágták le a hajam.

Tegnap aztán végre megtört a jég! :-) Elmentünk egyet bicajozni (amit én egy egetrengető hisztivel fejeztem be, a templomtól hazáig visítottam a biciklin:-P), aztán Anya este kitalálta, hogy vágják le a hajam. OK!! Mutattam is, hogy hol, meg hogyan, Apa meg vágta. Közben aztán meguntam, mert olyan nagyon sokáig tart...:-S De végül elkészült a nagy mű, igaz, itt-ott vannak benne hosszabb szálak, de Apa azt mondja, majd ha ő borotválkozik, akkor levágja. Nekem aztán mindegy, csak a csajok észre ne vegyék!!!;-)



























































Na, hát ilyen szép lettem, kérem szépen.:-)

Ma ismét a klubban voltunk. Egész jól elvagyok, amíg el nem fáradok. Aztán fáradtságommal egyenes arányban nő a rosszaságom, és a hisztim is...:-S

Először ismét egyedül voltunk Anyával, gyorsan szétpakoltunk, és élveztük, hogy minden játék a miénk, nem kell osztozni rajuk. Aztán megérkezett Hanna, egy gyönyörű szőke kislány. Jól elvoltunk, szépen játszottunk. Közben nekem esedékes lett egy peluscsere, mert érdekes illatok terjengtek a gatyómból...:-S Ez valahogy menetrendszerinti, minden alkalommal eljátszom. Pedig előtte már itthon is termeltem...:-P 
Aztán megérkezett Eszter és Áron. Eszter is nagyon helyes kislány, ám a bátyjával nem vagyok jóban.:-( Minden játékot kivesz a kezemből, csak azért, mert ő a nagyobb, és erősebb.:-O ÉS ő nem ad oda semmit. Egyszer-egyszer a mécses is eltörött, de Anya szerint nem kell foglakozni vele, keresni kell másik játékot. ÉS meg kell szokni, hogy vanank ilyen gyerekek is, mert az óvódában is lesznek, sőt az iskolában, sőőőt, állítólag még a nagybetűs, felnőtt ÉLETben is vannak ilyenek. Hát ez szomorú...:-(
Megérkezett még Liliána is, és jókat játszottunk, harcoltunk, felfaltuk Lili ropiját, Anyával összetűzésbe kerültünk, mert nem értette meg, hogy én AKKOR IS a szekrényajtót akarom csapkodni. :-S Kit érdekel, hogy üvegből van az ajtaja (megjegyzem, miért tesznek ilyet abba a helyiségbe, ahol kisgyerekek vannak?:-O), és hogy el fog törni????:-S

NA de sebaj, azért élvezzük.:-)

Csak hogy ne érje szó a ház elejét...;-)

Az a szokás, hogy Anyáék közije azzal veszi kezdetét szeptember elején, hogy Józsi bácsi levetíti az általa diára vett fotókat, és akkor mindent megbeszélnek. Hát ez volt tegnap este.
A mise után a hittanteremben gyülekeztünk, és rövid várakozás után elkezdődött a képnézegetés. Én előtte még meg is vacsoráztam, Anyáék bíztak benne, hogy el is alszom, mivel ugye 3/4 1-kor sikerült felébrednem, és elvileg fáradtnak kellett volna lennem. De nem voltam.:-P A képek meg csak az első két kép erejéig kötöttek le, meg néha integettem magamnak, de semmi extra. :-P
Viszont elég rendesen felpörögtem, nagyon jól éreztem magam, állandóan mentem, nevetgéltem, beálltam a vetítőgép elé, stb. Apáék nem győztek futkozni utánam.:-P
Mikor vége lett, még mindig nem aludtam, viszont a babakocsiba bekerülvén rövid idő alatt utolértek az álommanók. Észre sem vettem, hogy hazaértünk, Anya áttett az ágyikómba, és aludtam reggelig. (Természetesen vasárnap lévén 6 előtt keltem, és keltettem kiscsaládomat is...;-P)

Ébredés után gyors reggeli következett, majd Anya összeporszívózott, és már itt is volt értünk Kriszti, Anya barátnője, Máté és Gábor barátom anyukája. Balfékeskedtek egy kicsit az ülésemmel, alig tudták bekötni, de azért csak elindultunk.:-)

Egy olyan helyre mentünk, ahol sok néni és bácsi volt, na meg sok gyerek, és minden asztalon egy csomó ruha volt. Tetszett ám nekem, fóleg, hogy voltak klassz játékok is...;-) Persze Anya nem nagyon akart venni nekem játékot, mondván, hogy az van elég. :-S De azért én tettem róla, megrágtam egy mackónak az orrát, muszáj volt megvenni.;-P Egy másikat pedig ajándékba kaptam.:-)

KAptam klassz ruhákat, de nem érdekelnek túlzottan.;-P Anya szerint majd értékelem őket, mikor rajtam lesznek, és nem fog fázni a hátsó felem...:-) Kaptam: egy átmeneti kabátot, egy bélelt nadrágot, három hosszú ujjú bodyt, egy sapit, egy cipőt, amit állítólag szétrúghatok, meg két itthoni nadrágot. Meg a már említett mackókat.:-)

Hazafelé elaludtam az autóban, aminek Anya nem nagyon örült, de mindegy.:-)

Apa szerint műszakban fogok dolgozni járni, és már most edzek rá... ;-) Anya reméli, hogy nem.
Ami tény: valóban éjszakázom. VAgyis nem, én reggelezem, arról meg nem tehetek, hogy az óra szerint még éjszaka van.:-P Az éjjel keltem fél kettőkor, és csak Anya mellett, illetve félig rajta voltam hajlandó visszaaludni. Aztán keltem négy óra körül, akkor aztán memmét kiabálva mentem a konyhába. Anya szerint az éjszak nem dőszölésre való, így csak egy szelet bagettet kaptam, ráadásul teljes sötétben. NA szép.:-O ÉS leültünk. Én meg csak fogtam a memmét, a számban a cumival, és ha Anya megpróbálta elvenni a memmémet, vagy kivenni a cumit a számból, akkor elég hangosan nemtetszésemet nyilvánítottam.;-S Aztán végül is megettem, és Anyával aludni tértünk. Egy sor visítással kellett tudtára adnom, hogy én márpedig nem fogok már a kiságyban aludni, mikor ő egyedül terpeszkedik a nagy ágyon, így aztán odavett maga mellé, és aludtunk majdnem 9-ig.:-)

Esik. Nagyon. És folyamatosan. Egy kicsit sem áll meg. :-((((( És ráadásul még hideg is van. És nem jó egész nap itthon ülni. Jó a rosszban, hogy legalább Apa itthon van, és így ketten terelgetnek engem, és én kettőjük idegeivel játszadozhatom.;-P
Mit lehet csinálni ilyen időben? Leginkább semmit. Nálunk legalábbis. Itt a faluban nincs semmi, Győrről meg Anya még nem igazán tájékozódott. De azt mondja, majd igyekszik. Nem készültünk arra, hogy átmenet nélkül lesz tél.:-S
Szóval marad az itthonlét, mondjuk most a Mamáék elvittek magukhoz, ennek örülök is. :-)

Képekben:
















































































































































.

Anya nagyon örülhet, hogy én vagyok neki, nem tudom, mi lenne vele nélkülem...;-) MA is, mikor nekiállt letörölgetni a port a bútorokról, elfelejtette kihozni a fürdőből a bútorápolót. Hogy ez micsoda dolog!! :-O Én azonban ott voltam, és gyorsan felpattantam, beszaladtam a fürdőbe, fogtam a bútorápolót, és vittem Anyának, mutatva neki, hogy fújja csak a szekrényre, hiszen úgy lesz igazán szép és fényes...:-) Anya nagyon büszke volt rám, el is hiszem!:-P

A segítség-Anya szemszögéből

Ma nekiálltam letörölgetni a szekrényeket, de mivel a bútorápoló elfogyott, és még nem vettünk másikat, csak a portörlő rongyommal felszerelkezve tettem mindezt. Ákos egyszer csak eltűnt a fürdőben, majd megjelent a hajlakkommal. Mert azt eléri, és mert hasonló dobozban van, mint a bútorápoló. Legalábbis mindegyiket meg kell nyomni, és sziszeg.:-) A szín nem egészenb stimmel, de ilyen apróságokkal ki foglalkozik, nem igaz? És nyújtotta felém, mutogatva, hogy fújjam a szekrényre, és úgy töröljem. Persze elkezdtem nevetni, megdícsértem, és nagyon összepuszilgattam, hogy ilyen okos, ügyes nagyfiam van! ÉS segítőkész!:-)

Na, ez nem én vagyok! :-) Csak ma véletlenül sikerült 9-ig aludnom, Anya legnagyobb örömére. Igaz, ez úgy jött össze, hogy előtte 5-kor felébredtem, és úgy tűnt, már nem is fogok aludni, de aztán pár falat éltető bagett után még álomba szenderültem, és ez a fent említett módon kiválóan sikerült...:-)

Néhány kép tegnapról:









































































































































































































.

Ma reggel ébredés után Anya gyorsan nekiállt ebédet készíteni, nem volt nehéz dolga, mert Apa darás tésztát rendelt, amit könnyű megcsinálni. :-P Így Anya csak tésztát gyúrt, kifőzte, darát pirított, és már kész is volt az ebéd. Reggel nyolcra. Na ehhez persze az kellett, hogy én már fél 7-kor ébresztőt fújjak, neámmá' ellustuljunk!;-P

Aztán babamamaklubba indultunk, de zárt ajtókat találtunk. Megkerestük a kúltúrigazgató nénit, és megkérdeztük, hogy mi a helyzet. Mondta, hogy nem lesz ma BMK, mert nem tudták helyreállítani a termet a hétvégi falunap után. Így aztán csalódottan hazaindultunk, bár én még tettem egy próbát az ajtóval, hátha...:-) De nem...:-S

Útközben összetalálkoztunk Anya volt majdnemszomszédjával, és annak kisfiával, így velük elmentünk a Mamáékhoz, mert ő kérte, hogy Anya segítsen neki barackot befőzni. Amíg Anya segített, és a Dédivel játszottam, szórakoztam. Az a baj, hogy ő most nem tud felvenni, mert nem emelhet, ugyanis két hete műtötték a szemét. :-S De kukuccsolni, fogócskázni remekül tud!;-)

A Mama elkísért minket haza, és még itthon is nagypon jót játszottunk, annyira, hogy nem is akartam hazaengedni, illetve nem akartam aludni térni. De Anya elővette megint a galád mivoltát, és lerakott.:-S Na persze akkor már nem tiltakoztam, hanem egyből elaludtam.:-)

Hétvégén rekordot döntöttem a szülő nélkül való létezés kategóriájában. Már pénteken kezdődött, mikor Anya délután meglépett kozmetikushoz, majd haza sem jött, mert templomot diszítettek, takarítottak, és próbáltak a másnapi esküvőre. Így aztán egy darabig Apával voltam, majd a Mamáék jöttek értem, és elvittek, csak fürdeni hoztak haza. És Anya még mindig sehol. De ezt csak úgy írom, mert igazából nem zavart, a Mama is klasszul megfürdetett, majd lefeküdtem aludni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy éjjel azért pótoltam anyahiányomat, éjféltől fél 3-ig ébren voltam...:-P)

Szombaton aztán Anyával elmentünk felrakni a maradék díszeket is a templomba, majd onnan mentünk a Mamához, mert Anya fodrászhoz ment. A délutáni alvásomat is ott ejtettem meg, Anya nagyon örül, hogy ilyen jól elvagyok ott is, és minden gond nélkül elalszom.:-)

Mikor felébredtem, jöttek értem a szüleim, hogy egy rövid időre hazavigyenek. Otthon is voltam kb 2 órát, aztán irány vissza a Mamáékhoz, Anyáék pedig elmentek esküvőre, lakodalomba. (Azt mondják, igen jól érezték magukat, megható, csodaszép esküvő után egy fergeteges lagzi következett)

Vasárnap olyan 11 felé jöttek értem, de akkor már nagyon álmos voltam, annyira, hogy azon a rövidke úton hazáig el is aludtam.:-) Mikor felébredtem, ismét a Mamáékhoz indultunk, mert ott ebédeltünk. Még egy jót játszottunk ott, aztán hazamentünk, és játszottunk. Estig. Akkor aztán már otthon fürödtem, és aludtam.

A mai napot reggel fél hatkor kívántam indítani. Anya persze nem kívánta. De muszáj volt, mert memmét kiabálva rohantam ki a konyhába...:-) A reggeli után aztán Anya úgy döntött, hogy nagyon korán van még, aludjunk egyet, szépen kettesben. Aludtunk is egy órácskát, és 8 után kezdtük a napot. Porszívózás, mosogatás, pakolászás (én elő, Anya el;-)), aztán Anya állt volna neki ebédet főzni. Igen ám, csakhogy amit kigondolt, ahhoz nem volt itthon szinte semmi, így irány  abolt. Mivel szakadt az eső, autóval mentünk (nem szoktunk, mert kb 3-400 m tőlünk a bolt, de esőben ez nagy távolság;-)), de azért Anya előrelátóan rámadta a gumicsizmát. ÉS milyen jól tette. :-) A bolt előtt álló hatalmas tócsába azonmód belevetettem magam.:-P Aztán bementünk a boltba, ahol engem nagyon szeretnek, és ha elkiáltom magam, hogy memme (és miért ne tenném?:-P), akkor valaki rögtön ott terem valami ehetővel. Anya meg ég, mert szerinte azt hiszik, hogy itthon engem éheztetnek...Úgyhogy egy fél kiflivel, és egy csokival gazdagabban indultunk haza, meg persze az ebédhezvalókat is beszereztük. Kint aztán irány a tócsa!!! Anya meg utánam! Én meg a nagy lendülettől akkorát estem, csurom víz lett mindenem!:-S Kocsiba be, ruha le, irány haza.
Otthon aztán nagyot játszottam, míg készült az ebéd, szinte egy szavam sem volt. A gumicsizmámba pakolgattam bele a kulcsaimat, meg Anya telefonját. Meg előszedtem rég elfelejtett kúszótudományomat, és bemutatót tartottam Anyának. Sajnos a Superman technika már a múlté, de kúszni még tudok!;-)
Mivel egész nap esett, így a délutánt is a házban töltöttük, mi hárman. Nagyon jó volt, Apával nagyokat hancúroztunk.
De azért nem bánnám, ha inkább nem esne.

Ez a kép tegnap készült, így vártam Anyáékat reggel:





























Ez pedig ma, így grimaszolok mostanság:





























Vááááá:-D

Végre ismét el tudtunk menni. Reggel elég korán fújtam ébresztőt, Anya azt mondta, még tudott volna aludni. De mit csináljak, ha én már negyed 7-kor teljesen kipihent voltam?;-P

Reggeli után Apa egy jó hírrel hívta Anyát, igaz, ahhoz, hogy valóban jó hír legyen, még kell néhány dolog. Anyával el is kezdtünk ennek utánajárni, reméljük, minden ok lesz!

Szóval jártunk itt-ott, mielőtt elmentünk a klubba. Ott még nem volt senki, mikor megérkeztünk, de nem bántam, mert egy jót játszottam egyedül is. Aztán megérkezett a védőnéni is, amjd szép lassan még két kislány jött, akiknek lehetett udvarolni.;-)

Játszottunk jókat, labdáztunk, szaladgáltam, ettem, autóztunk, babáztunk, sátraztunk, formabedobóztunk. Aztán nagyon elfáradtam, álmos lettem. Haza is jöttünk, a bicón is majdnem elaludtam, Anya különféle trükkökkkel próbált ébren tartani. Végül is sikerült, csak itthon aludtam el az etetőszékben.;-P

Szüleim mostanában el vannak lustulva fotózás terén, alig készül egy-két kép (az utóbbi napokban egy sem), így azt sajnos nem tudok mutatni.:-(

És szuperjó volt! Anya ugyan kicsit aggódott, mint tegnap is írtam, de felesleges volt, hiszen én már olyan okos, ügyes nagyfiú vagyok, hogy nem jelent gondot, ha egy-egy éjjel nem Anyával alszom.

Este a Mama mellett aludtam el, olyan háromnegyed 9 tájban. Aztán beraktak az ágyikómba. Éjfél körül ébredtem, magamhoz vettem egy kis vizet, majd aludtam tovább egész 3-ig. Na akkor aztán azt hittem, reggel van, játszani, és enni kívántam. Meg táncolni. A Mama adott egy kis kekszet, aztán gondolták, elalszom. Hát nem. ;-) De ez nem azért volt, mert nem itthon aludtam, néha itthon is van ilyen, hogy szerintem éjjel van nappal. Vagyis éjjel is nappal van, és játékidő. Még a szobából is majdnem kimentem. :-) De azért olyan 5 óra körül sikerült visszaaludnom, és aludtam negyed nyolcig. Akkor aztán tényleg reggel volt, indulhatott a játék, a móka.

Apa és Anya mise után jöttek értem. Örültünk egymásnak. :-)
Azt mondták, hogy ezt jövő héten is megismételjük, mert akkor ők esküvőre és lagziba mennek.

Ám legyen.:-)

Ma a Mamáéknál alszom. Életemben először fordul elő, hogy nem Anyával együtt vagyok éjjel. Sok helyen aludtam már, de mindig vele. Anya kicsit aggódik, kicsit szomorkás. De én már nagyon nagy fiú vagyok, és szerintem menni fog ez a külön alvás dolog nekem. Bízunk benne.:-)

Majd holnap beszámolok róla, hogy hogy ment.;-)

... a következő újdonságaim vannak, a teljesség igénye nélkül:

-Ha bogarat látok mászni a földön, mondom, hogy zzzzz, és rálépek...:-P
-Ha legyet, vagy bármilyen repülő állatot látok, akkor is mondom, hogy zzz, meg hess, és vagy összehajtok egy újágot, vagy felkapom a dédi légycsapóját, és csapkodok...:-)
-Szavaimat megpróbálom összeszedni:

• hinnnya
• anya
• ott
• odas
• itt is, ott is
• nem
• hess
• memme
• brrrrr (ezt ragozni is tudom, brrrrvel:-))
  
• va-va (ezt mondom a legtöbb állatra, illetve még a lábra is;-))
• kkkkk (=béka)
• bú

• a pipire, a telefonra, a nem tudomra, a nincsre leírhatatlan kifejezéseim vannak;-)

-Nem szopizom :-(
-Általában egyedül eszem-több-kevesebb sikerrel:-)
-Nagyjából átalszom az éjszakát, de általában nagyon korán kelek
-Egyedül szeretnék fogat mosni
-Megmutatom a testrészeimet, sőt azt is tudom, hogy szokta Apa levágni a hajam (húzkodom a kezem a hajamon, és berregek hozzá...:-))
-Öltözésnél együttműködöm
-A kulcsot semmi pénzért ki nem adnám a kezemből, még fürdeni, és aludni is azzal szeretnék...:-P
-Tudok hisztizni...;-P
-Puszit úgy adok, hogy csak a számat illesztem az archoz, nem cuppan
-Újabban, ha éhes, vagy szomjas vagyok, a számra mutogatok:-)
-Súlyom 11,4 kg, és 85 cm hosszú vagyok
-Ha beülök az autóba, első dolgom bekapcsolni a rádiót:-)
-Ismerem a meleg kifejezését, sziszegek, ha valami meleget látok
-Mosakodásnál szappant nyomatok a kezembe, és dörzsölöm
-A mikrót is kezelem (elérem, és állandóan csapkodom az ajtaját, illetve eltekerem a gombot, az meg elindul...;-))
-Anyának segítek teregetni:-)
-Ha azt mondják, üljek okosan, akkor úgy ülök, hogy a lábaimat előre nyújtom, egyébként még mindig szeretek a sarkamon ülni
-Tudom, hogy Öcsi melyik zsebében hordja a slusszkulcsot:-)
-A saját kulcsommal én nyitom az autót (azt nem értem, ha nélkülem mennek valahova, akkor hogy nyílik ki az autó...:-O)


Na, ennyi jutott az eszembe. MAjd még hozzáírok, ha van valami...;-)

Már egy ideje esedékes lett volna a 15 hónapos szuri, hiszen már a 16 hónapos kort is elértem. De azért annyira nem bántam, hogy nem böködtek...
Azonban itt is elért az "ami késik, nem múlik" aranyigazsága, és magkaptam a szurit is. PEdig nem akartam, nagyon nem. Valahogy ha meglátom a Doktornénit, akkor már sejtek valami rosszat, mert egyből elkezdek sírni. Hát még ha előkerül a füléből kiinduló, hosszú valami is, amivel a mellkasomat és a hátamat nyomkodja. Meg a "csodálatos" nyelvlenyomkodó pálca, fújjjj! ÉS még csak ezután jött a lényeg, a védőnéni lefogott, Anya simizte a kezemet, a Doktornéni pedig döfött...:-S Aztán meg jópofiskodott, és kaptam tőle ajándékot. De nekem aztán mindegy volt, csak menjünk már innen! Állítólag várhatók valami mellékhatások is, hát, remélem, hogy engem elkerülnek...:-S

Ez a tábor minden évben megrendezésre kerül a ministránsoknak. Anya ugyan soha nem volt ministráns, én meg majd szeretnék, de még nem vagyok, de azért mindig meghívást kapunk Józsi bácsitól, és el is megyünk. Úgy terveztük, hogy aludni hazajárunk, de Apa mondta, hogy nem bánná, ha nem tennénk, mert akkor le tudná járólapozni az előszobát. Így aztán ottaludtunk. Annyi különbséggel, hogy mi nem a templomban, mint a többiek, hanem a plébánián kaptunk egy szobát.

Szokás szerint nagyon jól éreztem magam. Hétfőn délután elindultunk egy sétára, és közben elkezdett esni az eső. Nem kicsit. :-O Rettentően el is áztunk volna, de szerencsére közel jártunk Máté barátomék házához, így aztán bementünk. Ott aztán eltöltöttünk egy kis időt a padláson, merthogy a kulcsuk a templomban maradt...:-S De aztán kerítettek egy kulcsot, épp időben, ugyanis már kezdtem éhen halni...:-S Bementünk hozzájuk, és gyorsan kunyeráltam is két kiflit.:-P Na és közben akkora, de akkor vihar kerekedett...:-O Csak úgy szóródtak azok a villámok, meg a mennydörgés... De én bátor nagyfiú vagyok, és mivel tudom, hogy Anya fél, hát én nem félhetek, mert meg kell őt védenem...:-) Aztán mikor már jó hosszú ideje ott voltunk, és az eső nem csillapodott, Józsi bácsi mondta, hogy elindulunk esőben, mert ez egy darabig nem fog elállni. Így aztán az esővédőnk esőkabátként funkcionált, és rohantunk a templomba, ami nem volt messze.

Evésnél rendszeresen kikéredzkedtem Anya öléből, valahogy jobban esett a falat, ha Orsival ehettem. :-P Anya csodálkozott, és örült is egyszerre. Orsi egyébként is sokat játszott velem, nagyon sok időt töltöttem vele, és nem volt ellenemre.:-) Józsi bácsival is jól elvoltam, az első órák visszafogottsága után már hozzá is állandóan kéredzkedtem.

Mikor végeztem az evéssel, akkor pedig sétáltam fel, s alá a többiek mellett, és mindenkivel incselkedtem, játszottam. Anya büszke volt rám...

Sajnos nem csináltunk sok fotót, meg ami készült, azok közül is egy csomó homályos, így csak néhányat tudok mutatni:






























































































Anya azt mondja, néhány év múlva én is lehetek ministráns, de addig is remélem, a következő táborba is meghívást kapunk.

..., sőt, mi több, felháborító!!! Hát milyen világot élünk mi? Mi az, hogy nem az van, amit ÉN szeretnék????:-O MA délelőtt annyira, de annyira szerettem volna kimenni játszani, miután hazaértünk miséről, persze a misére menős ruhámban.

De hogy ez miért probléma? Mi van, ha "kicsit" koszos lesz??? Ez nekem marhára nem érthető, és így aztán egy kicsit a hangerőgombomon tekertem, és bemutattam, mit is tudok...






















Mondjuk már misén is  volt egy kis sehogyannemleszezígyjó fíling, valahogy nem találtam a helyem... És Anya csak ilyeneket mondott, hogy csendben kell lenni, mert hiába vagyunk a sekrestyében, nyitva az ajtó, és behallatszik a hangom, meg alszik a Gábor, meg hasonlók. De engem ez nem érdekelt. Annál inkább, hogy megnézzem közelről a hangszórót...;-)

Ja, és még reggel is volt galádság, nem értem, minek vonulnak el a szüleim napjában többször egy ajtó mögé, ahova én nem mehetek be (azt mondják, majd egy év múlva...), és tartózkodnak ott hosszabb-rövidebb ideig...:-S Na ma reggel Apa sűrűn tűnt el emögött az ajtó mögött, még misére sem jött velünk... És én menni akartam vele!!!! Nem mehettem!!!:-(

Anya azt mondja, hogy nem kellene reggel 6-kor kelni, és alig reggelizni, és akkor talán nem lennék ilyen. Aha...;-)