Ezennel ezen a helyen, és ebben a formában befejezzük a blogolást, és anyukám új helyen, új formában folytatja.:)

Annyit elárulok, hogy ennek az oka Alíz babánk születése, és az, hogy neki is legyenek lejegyezve kicsi életének történései, viszont Anya két blog írásához nem érez elég erőt, ez az egy is nehezen ment, mint látjátok, elég sokkal el vagyunk maradva. :(

Szóval költözünk... mint ahogy valóságban is elköltöztünk. De erről majd Anya ír bővebben. Egyszer. Talán.;)

Aki szeretne olvasni továbbra is mindennapjainkról, az valamilyen módon jelezzen Anyának, küldjön e-mail címet, és megtudja az új elérhetőségünket.:)

Búcsúzóul néhány kép:

Minden szombat reggel kezdődött. Óriási, lázas készülődés, pakolás, kis csomag, nagy csomag, közepes csomag, és még ez, meg még az... Szóval rendesen megtelt a kombi autó a cuccainkkal.:-P

Érkezés után szinte azonnal nekiláttak Apáék felépíteni a tábort, ami kb 12 sátorból, konyhából, "étkezőből", illemhelyekből áll, és tartozik hozzá röplabdapálya és tűzrakóhely is. Nagyon pofás kis tábort varázsoltak a rétre a nap végére. Én is segítettem, alaposan el is fáradtam, este egy mukk nélkül aludtam el. Ja, de el ne felejtsem, fürdés... A nagyok ilyenkor a pataknál fürdenek, én pedig elkísértem őket, és gumicsizmában csámborogtam a bokáig érő vízben. Anya többször figyelmeztetett, hogy óvatos legyek, el ne essek, mert nagyon hideg a víz. Persze én óvatos is voltam, de azért... a végén, már éppen kilépni készültem a vízből, mikor megcsúsztam, és háttal beleestem a patakba. :-OO Brrrr, de hideg volt a víz...:-SSS Apa este hazament, így Anyával, és a "többiekkel" maradtam. (Állandóan ezt a szót használtam rájuk: többiek-tiszta LOST, nem?:-D)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap reggel kilencig aludtam.:-) Ez a nap lustálkodással, pihenéssel telt. Meg persze játszótereztünk, és vártuk Józsi bácsiék érkezését.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A többi napunk nagyjából egyforma volt: reggel nyolckor énekszóra ébredtünk, majd reggeliztünk, aztán egy kis ejtőzés, konyhában segítés, vízhordás után (a kb 500 méterre lévő forrástól hozzuk ilyenkor a vizet) a Többiek bicózni indultak, mi pedig Anyával rendszerint a játszótérre. Rövid játszózás után visszamentünk a táborba, ebédeltünk, én aludtam, és mire felébredtem, már meg is érkeztek a bicósok. Akkor aztán játék következett, megvártuk, hogy egy kicsit enyhüljön a hőség, és gyalogtúrára indultunk. Na, ez számomra változó volt: volt, hogy az elejét nagyon jól bírtam, sétáltam, gyalogoltam, virágot szedtem, kavicsot gyűjtöttem, a végén pedig Dani hátán utaztam, aztán volt, hogy az elején nem volt kedvem gyalogolni, és a végére lett gyalogolhatnékom, de olyan is volt, hogy az egész túrát végigsétáltam.:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint a képeken is látszik, Anyát nagyon kímélték a többiek, helyette cipeltek, sokat foglalkoztak velem, az utolsó három este már Orsi fürdetett, szóval tényleg pihenés volt ez az egy hét a Bakonyban.

Voltunk egyik este egy lámpás túrán is, én világítottam a fejemre szerelt lámpával. Élveztem nagyon. Ja, és minden este felmehettem a tábortűzhöz, ott Anyáék beszélgetni szoktak, én meg renitenskedni, de mindig elaludtam a végére, Anya ölben cipelt le a sátorba.

Volt még egy izgalmas "fürdésem", Anyáék szintén fürödtek a pataknál, mi már előbb leértünk, mint a többiek, és már épp készen voltunk, mikor ők leértek. Niki merítette a vizet a patakból, mi Anyával vártuk, hogy átkelhessünk. Anya éppen rámszólt, hogy lépjünk félre, nehogy Niki leöntsön, de még a mondatot sem tudta befejezni, már borult is a nyakamba egy lavór hideg víz, brrrrr....:-S Hát ez sem volt épp kellemes...

Én egyébként a táborban fürödtem, meleg vízben, kádban.:-P

Röviden és tömören ennyi a táborozásunk elős felvonása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folyt. köv. a jövő héten...

...néhány kép:

NAgyon büszke voltam a gyermekemre, mert eddig az elalvás minden gond nélkül történt. Két hetes kora óta egyedül alszik el, nem kellett soha ringatni, dédelgetni, hozzá bújni...
Kicsit féltem az átmenettől a kiságy és a rendes, korlátok nélküli ágy között, de zökkenőmentesen alakult, pikk-pakk ellaudt, nem volt kimászkálás, nem volt sírás, nyüsszögés. :-)

Mostanáig... Ugyanis pár napja drága kicsi fiam elkezdett kimászkálni, lassan már napi program az összeveszés az alvás miatt.:-( És nem vagyunk ehhez hozzászokva, nem tudom igazából kezelni a helyzetet. Kijön, én meg kegyetlen vagyok, és szigorú, és gonosz, de visszatessékelem, mert úgy gondolom, fontos a következetesség. És megint kijön. "Nanna kicsit kijön..." A szívem szakad meg érte, olyan kis édes, de valamikor keménynek is kell lenni. Viszont ha azt kéri, hogy "Anya kicsit hozzámbújni...", na annak nem tudok ellenállni, és odabújok hozzá, és élvezem, ahogy átölel azokkal a csöpp karokkal, és húz magához, és szeret...:-)))
Na de ez még mindig nem megoldás, mert ugye így nem nagyon tud elaludni. Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy Anyának dolga van, kimegy egy kicsit, de majd visszajön, és betakargat. Vagy, hogy Anyának még le kell zuhanyoznia, mert még koszos és büdös. Erre mi a válasza??? "Anya bittos bekakált...":-DDDDDDD Aha, bittttos......;-P

Aztán, ha még ez sem megy, akkor jön a fenyegetés, hogy belerakom a kiságyba. Ez eddig hatásos volt, most már nem. Ami még néha be szokott jönni, a kúppal való "fenyegetés". Tudom, hogy nem feltétlen jó ötlet ezzel fenyegetni, de... Van, hogy bejön.

Egyébként pedig türelem, türelem, türelem.......:-))))

Tegnap délután még felment a lázmérő higanyszála 38,3-ig, akkor még kaptam is egy adag Nurofent, de azóta láztalan vagyok. :-) Igaz, a hasmenés még tart, de az sem veszélyes, tegnap például dél óta nem is volt semmi ilyesmi a bugyorban, igaz, hogy ma hajnali ötkör azzal keltem.:-S És mivel fényes napsütés volt, ezért nem igazán akartam elhinni drága szüleimnek, hogy még nincs reggel.;-P Jó másfél órás "küzdelem" után fél hétkor aludtam vissza, egész fél kilencig.:-)

Péntek este meglátogattuk a DoktorNénit. Nem nagyon volt ínyemre ez a látogatás, valahogy nem szeretek oda menni, mert a DoktorNéni mindig meghallgatja a szívemet, ami ugyan nem fáj, de én roppantul úúúúútálom.:-SS Most is, mikor megláttam, hogy közeledik felém, már el is kezdtem sírni, és csak azt mondogattam, hogy "haza menni-haza menni". De GaládAnya és GaládApa nem vittek haza, hanem hagyták, hogy a GaládDoktorNéni meghallgassa a szívemet, megnyomkodja a pocakomat, belenézzen a számba (mondjuk ezt a részt okosan engedem, jóóó nagyra nyitom a szám), sőt, még a fülembe is belelessen.:-S Na ez a kínzás már sok is volt nekem, így mikor végeztünk, jobbnak láttam Orsival lelépni a tett helyszínéről, és inkább kimentünk cicákat nézni.;-P (Ja, hozzá kell tennem, hogy péntek délben már 39 fok fölött volt a lázam, délután pedig 38,5...)
Anyák pedig még beszélgettek a DoktorNénivel, aki elmondta, hogy valószínű valami vírusos fertőzést szedtem össze, diétázzak, Anyáék csillapítsák a lázam, de egyelőre még nem ír antibiotikumot. MAjd meglátjuk.

Aztán megláttuk. Egész hétvégén küzdöttünk a lázzal, ha felment, akkor ennyire bújós tudtam lenni:



















































Mikor nem volt lázam, akkor olyan voltam, mint egyébként: virgonc, jókedvű, csacsogó, eleven.:-P
Egyébként a láz mellé társult a hasmenés is, nagyon gyakran kell cserélni a pelust, és elég híg a tartalma.:-S Ennek megfelelően a popeszom nagyon csúnya, rettentően ki van csípve, pedig Anya gondosan kenegeti, és a pelust is igyekszik azonnal kivenni. Sőt, még Apa is tisztába tett, mikor Anya távollétében sikerült alkotnom.;-P

Vasárnap délután aztán ismét a DoktorNéniék felé vettük az irányt, és ismét következtek az előbb már ismertetett kínzási módok, és DoktorNéni felírta az antibigyót.:-S Mondta, hogy váltsuk ki, de hétfőn még beszéljen vele Anya, mielőtt elkezdené adni.

Ma reggel alig 37 fokos hővel ébredtem, Anya már kezdett is örülni, hogy na talán... El is mentünk a Mamáékhoz, hogy segítsünk nekik eperlekvárt főzni, és ott szép lassan kúszott fel a hőm... 37,5...38,3... Anya beszélt a DoktorNénivel, aki mondta, hogy akkor kezdjük el az antimicsodát...:-S Most már az első adag bennem is van, én pedig az igazak álmát alszom...;-P

Tegnap a délutáni alvásból ébredve már nem kértem uzsonnára semmit. Mondjuk ez elő szokott néha fordulni, de azért mégis. Aztán Magdikáéknál (Apa keresztanyja) megettem egy fél, na jó, háromnegyed banánt. Majd a Bercelen (a helyi "szőlőhegy";-P) kb 5 szem cseresznyét. Ezután a Mamáékhoz mentünk, és én ott is maradtam, kértem tojásrántottát. Abból azonban már csak egy villányit ettem, aztán inkább haza akartam jönni Anyához. Mamának már ez furcsa volt, hiszen nem nagyon van ilyen...:-O Tegnap azonban amint hazaértünk, már bújtam is Anyához, el sem engedtem. Aztán egyszer csak bummmmm... teljesen beterítettem Anyát, magamat...:-OO ÉS mindenhova máshova is jutott belőle...:-S
Estére pedig a lázam is felment, bár nem mértük, de elég meleg voltam...:-S És még az egyébként nagyon szeretett Nurofent sem kértem. Az éjszakánk is siralmas volt, hányással, lázzal, nemalvással, szenvedéssel.:-( Reggel aztán Anya megmérte a lázam, 38,5 volt. Telefonáltunk a DoktorNéninek, este megyünk hozzá, de szerinte valami vírust sikerült benyelnem. Remek.:-S Addig is diéta, lázcsillapítás.
Most ébredtem a déli alvásomból (röpke másfél óra a szokásos 3-4 helyett...), és elég meleg vagyok... És nyafka...

Néhány kép az elmúlt napokból:

Anyának van egy kedvenc parfümje, még az esküvőjükre vette, és különleges alkalmakra tartogatta. (De akkor miért nem olyan helyen tartogatja, ahol én nem érem el...:-O) Ma aztán szépen bementem a fürdőbe, levettem a szekrény polcáról, és hoppppp...kicsúszott a kezemből. :-O A fránya parfüm.:-S Persze, mondanom sem kell, ugye, hogy ripityára tört?? Szerencsére nem vágta el az üveg a kezemet, de az az átható parfümszag, ami az egész házban terjeng...:-S Szörnyűűűű. Nem is értem, hogy szereti Anya ennyire ezt a parfümöt.:-P Azaz szerette...;-P Hiába minden szellőztetés, huzat, felmosás, légfrissítő, illatos virág, a szag nem múlik...:-S

Íme:


Ugye, milyen ügyes vagyok???;-P

Esténként ezt szoktuk imádkozni Apával és Anyával:

Én Istenem, jó Istenem,

lecsukódik már a szemem,

de a tiéd nyitva Atyám,

amíg alszom, vigyázz reám!

                     Ámen

 

Ma is ezt imádkoztuk (mint már elég régóta), és Anya szeretné, ha lassan megtanulnám a szövegét, és velük imádkoznék. Ezért elkezdte mondani, és kérte, hogy én fejezzem be a sorokat...

Anya: -Én...

Én: -Én...?

A: -Én Istenem...

É: -Én Ittenem...

A: -Jó...

É: -Jóbácsi.......

        

Apa és Anya életében az is hagyomány, hogy Pünkösd-hétfőn kirándulni mennek a barátaikkal. Akárcsak idén. :-)

Reggal arra ébredtem, hogy nagy a sürgés-forgás idehaza. Egy csomag szendvics ide, egy rakat ruha oda, és már kész is voltunk. Épp csak én rohangáltam fel, s alá, mikor Józsi bácsi megérkezett értünk. (A mi autónk hosszabb utakra még mindig képtelen...:-S) Először a templomhoz mentünk, ott mindenkit megvártunk, majd szép hosszú sorban elindultunk. A Börzsöny volt az úticélunk.

Meg sem álltunk egész a Dunáig, Szobnál keltünk át rajta, komppal. Engem már a víz is nagyon vonzott, és lenyűgözött...

...hát még a komp!!!

Amíg várakoztunk, kavicsot dobáltunk, fényképezkedtünk.

Na és aztán a hajózás... Nagyon élveztem!!! Ültem már hajón, bár azt inkább kisebb ladiknak nevezném, vagy motorcsónaknak.
Ezen pedig még az autók is elfértek!!! Képek a hajózásról:

Miután átértünk a túlsó partra, visszaültünk az autókba, és folytattuk az utunkat. Meg sem álltunk Kemencéig. Ott aztán mindenki hátára vette zsákját, és már indultunk is. :-) Még jó, hogy Anyáék ismerték a terepet, és hoztak nekem gumicsizmát, ugyanis utunk során csak odafelé vagy tizenötször keltünk át a patakon.:-))

A túrázásnak több módját is kipróbáltam tegnap:

...és be kell valljam, a legjobban most az Apa_nyakában_ülős változat jött be. ;-P Vagyis jó néhányszor szerettem volna a saját lábamon közlekedni, de akkor olyan sok minden elvonta a figyelmemet: kavicsok, faágak, tócsák, patak, hogy Apa inkább cipelt. Egész nap...:-D

Nagyon gyönyörű helyekre jutottunk el, szép vidék ez a Börzsöny.:-)

Életem első kullancsával is "randiztam"...

(Szerencsére nem ez a termetes példány mászott belém, ezt Apa a saját kezén találta...)

Visszafelé már nagyon fáradt voltam, megágyaztam magamnak, és elaludtam Apa nyakában:

Hogy ne zsibbadjunk el teljesen Apával, Anya Apa hátára kötözött:

 

 

 

 

 

(Ha a képek nem nyílnak meg, akkor többször meg kell próbálni megnyitni az oldalt, előbb-utóbb megnyílnak....:-DDDDDDDDD)

 

 

Ugye, milyen ügyes vagyok??;-)

Tegnap reggel Józsi bácsi jött értünk, akit én nemes egyszerűséggel vagy Jóbácsinak, vagy Tiszinek hívok (Anyáék is Tiszinek hívják), bekötötték az ülésemet az autóba, elköszöntem Apától, és már indultunk is. Dunaalmásra mentünk, egy hétvégi házikóba a szőlőhegyen, amit a tulajdonos néni mindig nagyon szívesen ad nekünk néhány napra, így mi most nagyon szívesen segítettünk rendbe tenni az udvart. Nem volt sok munka, füvet kellett nyírni, kaszálni, letört ágat eltakarítani, ilyesmik. Józsi bácsi, Skrapó, Anya és én keltünk útra, és kb egy órás kocsikázás alatt meg is érkeztünk. Mikor nem aludtam, akkor állandóan kommentáltam, hogy mit látok, milyen autók jönnek, hasonlók.

A háztól nagyon szép kilátás nyílik a Dunára, és szemben Szlovákiára.

Hamar feltaláltam, és jól éreztem magam:

Miután kipihentük az út fáradalmait, egy üdítőzés, gyümölcsevés után elkezdtünk dolgozni. Mi Anyával a letört faágat takarítottuk el az udvarból. Én ebben munkában rettentően elfáradtam, és odaúton való alvás ide vagy oda, biza cumit, párnát követeltem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben fotózgattam is egy keveset, leginkább a fákat:

Aztán mikor végeztünk a munkával, megebédeltünk:

Majd egy rövidke pihenő után hazaindultunk. Nagyon jó idő volt, szépen sütött a nap, öröm volt kint lenni.:-)

Hazaúton ismét aludtam egy rövidet, majd ecseteltem a látottakat. Kedvencem a "sájda hapci" (=repce), és a "pijos autó".:-)

Mikor hazaértünk, még elmentünk kvadozni egyet, dobáltunk kavicsot az érbe:

Megmutattam, hogy máshogy is lehet ülni a kvadon (csak hogy a csajomat is fel tudjam ültetni magam mögé)...

És nagyon jókat mulattam közben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉS mivel még mindig nem fáradtam el, még bicózni is kimentünk Anyával.:-) A kistriciklimet már egyedül is tudom hajtani, Anya szerint lassan próbálkozhatom a rendes bringámmal is, juppijjééééé!

 

Kis falunkban újabb lehetőség adódott, hogy eljárjunk valami programra, ami itt van helyben, ahol korombeli gyerekekkel lehetek, és jól érezhetem magam: a zeneterápia. Egy nagyon kedves néni tartja, aki nem sokat cicózott, rögtön énekelni kezdett. Mondjuk én jobban díjaztam volna a bazsarózsa helyett a "Nád a házam teteje..." című éneket, de végül is mindegy volt. Aztán ami nagyon lekötött, az természetesen a rádió volt, alig vártam, hogy a néni betegye a cd-jét, és elindítsa.:-) Kisbarátaim is ott voltak, Dani, Petra, Lili, Szabolcs, és játszottunk is, amíg a néni énekelt. :-) Valóban jól éreztem magam, bár elég sokan zsúfolódtunk össze egy kis helyiségben, de legközelebb már két csoportra leszünk bontva.:-)

Hétfőn délelőtt Anyának és a pocakban lakó Testvéremnek jelenése volt a kórházban a 19 hetes ultrahangon. Engem is magukkal vittek, mondván, a múltkori uh-t is mennyire élveztem, és milyen jól elvoltam. Na, ez most nem így volt.:-S Először is óriási tömeg volt!!!:-O Másodszor: rengeteget kellett várni. :-S Harmadszor: semmit nem szabadott... Apa már nagyon dühös volt, mikor két és fél óra várakozás után még mindig ott ücsörögtünk (illetve szaladgáltak utánam), és már asztalt akart borítani...:-O

Na de végül csak bejutottunk, és megláthattuk a Babát! Egy doktorbácsi valami érdekes szerkezetet mozgatott Anya pocakján, és a tévében meg megjelent a BABA! Nekem nagyon tetszett, egyből mondtam is, hogy "dottónéni kiveszi babát...":-) Anyáék megjegyezték, hogy jobb lenne, ha még egy darabig nem venné ki a dottónéni (aki egyébként dottóbácsi) a babát, mert neki még jobb odabent. Pedig én már úgy tologatnám a babakocsiban, meg játszanék vele...:-)

A Testvéremmel egyébként minden rendben, szépen dobog a kis szíve, ép a gerince és a koponyája, épek a vesék, telített gyomor és hólyag. Jelenleg a buksijának az átmérője 43 mm, a combjának hossza pedig 28 mm. (Anya már most megkezdte az összehasonlítgatást:-P, és rájött, hogy napra pontosan ugyanennyi idősen volt velem is ezen az uh-n, és én valamivel nagyobb méretekkel rendelkeztem...)

A nemét nem szeretnénk tudni, de Anya kislányt érez, Apa kisfiút...

Vasárnap volt Győrben a baba-expo. Anyukám úgy döntött, hogy márpedig oda nekünk el kell mennünk, egy csomó dologra szükségünk van. El is mentünk, jó hosszú sor fogadott minket. Aztán bent a tömeg, számomra az unalom, egy idő után Apa is kezdte únni az egészet, így aztán nem sok mindent sikerült vennünk. Anya megfogadta, legközelebb egyedül megy. Azzal viszont az a baj, hogy nélkülem nem nagyon mer venni nekem semmit.

Ma azért gazdagabbak lettünk négy rövidgatyóval, két új, rövidujjú bodyval, és egy sapival.

Délután Erzsiék érkeztek hozzánk, aki Anya nagynénje (és gyűlöli ezt a kifejezést). Az ő pocijában is van egy baba, mint Anyáéban, csak egy kicsit nagyobb. Anya szerint tök fura, hogy a Dédimnek két hónap különbséggel lesz még egy unokája és egy dédunokája.

Anya és Erzsi, mint két pocakos Dzsémszbond-lány...:

Szombaton Apa elvitt magával lottót feladni, és ha már ott voltunk, kaptam egy fagyit is. Hogy milyet?? Hát persze, hogy csokisat...

Hát kérem, így néztem ki, mikor hazaértünk:

 

Múlt héten pénteken Anyával megejtettünk egy látogatást a DoktorNéninél. Anya már jó előre elmondta, hogy mi fog történni, hogy a DoktorNéni meghallgatja a szívemet, meg a tüdőmet, és egy szurit is kapok.:-S Útnak is indultunk, be is mentünk a DoktorNénihez, Orsi nekilátott levetkőztetni engem, aztán... a DoktorNéni elindult felém azzal a csúnya akármivel, amivel meghallgatja a szívemet.:-O Na, nekem sem kellett több, rettentő sírásban törtem ki, és kapaszkodtam Anyába, hogy vigen már el onnan...:-S Nem vitt.:-S DoktorNéni meghallgatta a szívemet, tüdőmet, mindent rendben talált, kérdezgetett Anyától dolgokat, megkértek, hogy sétáljak (csakazértis bicegtem...), aztán jött a feketeleves... Anya és Orsi lefogtak, a DoktorNéni pedig belémdöfte a szurit... Sírtam, de aztán a DoktorNéni mondta, hogy csak egy szúnyog megcsípett, és azt a nyavalyás szúnyogot ő jól lecsapta. Akkor aztán felöltöztem, és amíg Anya megbeszélt néhány nagyon fontos dolgot vele, addig én Orsival kimentem az udvarra. Ott már semmi bajom sem volt.:-)

A státuszalpomra pedig a következő dolgok kerültek:

Testsúly: 13, 48 kg

Hossz: 91 cm

Fejkörfogat: 48,5 cm

Mellkaskörfogat: 51 cm

Fogak száma: 20

Egyébként minden rendben velem, teljesen egészséges vagyok.

Apa és Anya már évek óta Ágtalálkozón ünneplik a május elsejét. (Az Ágtalálkozó egy keresztény ifjúsági csoport találkozója, ahol Pér-Töltéstava-Pázmándfalu, Tata, Mosonmagyaróvár és Sashalom csoportjai találkoznak egymással) Nem volt ez máshogy most sem, Tata mellé, Tarján községbe indultunk autókkal. Hosszú, tömött sorokban autóztunk...

Én reggeliztem...

Apa vezetett...

Anya pedig fotózott. Na nem sokáig, mert ahogy megérkeztünk, el is felejtette, hogy fényképezőgépet is vittünk, és nem készültek képek. Igaz, hogy az utánam való szaladgálásban nem is lett volna idejük fotózgatni... A misét nem sokáig bírtam, a prédikáció közepén Anya úgy gondolta, hogy na most már elég, és angolosan kivonultunk a templomból... Kint aztán Zsombor és Simi barátommal jól éreztem magam, szaladgáltunk, ettünk.

Mise után kisközösségi megbeszélés kezdődött, nekem pedig a rabság. Ugyanis szerintem rémesen jó móka kiszaladni az útra, Anya szerint viszont rémesen életveszélyes, így aztán bekötött a babakocsiba. Na, ha már ott voltam, gyorsan egy óra alatt letudtam a déli alvásomat, aztán teljes lendülettel vetettem bele magam a nap hátralevő részébe.

Szerintetek mennyire hasonlítunk??? Anya szerint félelmetes a hasonlóság...

Ebéd után túrázni indultunk a környező hegyekbe. Kedves szüleim meglepődtek, hogy milyen jól bírom a gyaloglást, ugyanis a kb 2- 2,5 órás túrának a felét saját lábamon tettem meg.  

Nézzétek, milyen szép helyeken jártunk, milyen jól éreztük magunkat:

Megmásztunk néhány magaslest is:

Aztán jött a "legjobb" rész, egy óvatlan pillanatban beleléptem egy nagy, és mély pocsolyába... Nagyon sáros, vizes, és büdös lett a cipőm, zoknim, és lábam... Innentől kezdve aztán mezítláb, Apa nyakában túráztam... Az is jó volt. Szépen lassan visszaértünk a "bázisra", és hazaindultunk. Eléggé elfáradtunk mindannyian, nem kellett altatódal este, csak a szokásos esti mese...

 

Eddig a kiságyamban aludtam. Voltak kisebb-nagyobb problémák, például úgy egy hónapja úgy gondoltam, kiugrom belőle. Akkor Apa megszerelte a kiságyat, és annyival lejjebb került a matrac, hogy ne tudjak kifejelni belőle. Azonban már méretileg is kezdem kinőni, meg egyébként is, két éves lettem, hát nem ciki még kiságyban aludni??

Aztán egyik nap elaludtam a nappali közepén, miközben Anya vasalt, így:

És akkor Anya úgy döntött, hogy nem emel be engem a kiságyba, inkább a matracomat teszi le a földre, és arra fektet (az új ágyam még a Mamáéknál várja az összeszerelést, és egy csavart).

Hát így kezdődött az egész. Azóta az esti, és délutáni alvásom is a matracon történik. Néha kijövök a szobából, de ha Anya vagy Apa rámszól, akkor visszamegyek, és lefekszem. Főleg ha meg is fenyegetnek, hogy beraknak a kiságyba...

Megígértem, hogy néha adok hírt a tesómról is, aki Anya pocijában nődögél. Már 18 hetes, kezd látszani Anya hasa, én pedig nagyon szeretem simogatni, puszit adni neki. Anya tegnap volt doktorbácsinál, aki mindent rendben talált, és nagyon elégedett volt Anyával. Hallották már a baba szívverését is!:-)
Nem tudjuk, hogy öcsém, vagy húgom lesz, és nem is szeretnénk megtudni a születéséig, egy a fontos: egészséges legyen! A nevekkel hadilábon állunk, Apának olyan nevek tetszenek, amiken Anya jókat nevet, a tipikus vicc-béli nevek...:-D De végül is van még időnk.

Sajnos valamiért nem engedi egybe feltenni...:-(

Motorral direkt elesős:






















Imádott Mamás:






















Nézős:






















Anyás:






















Jófiús:





























Pitypang-fújós:


























































Krisztiános:






















Gyakorlós:





























.