Már megint. Vagy még mindig? A lényeg, hogy nincs tejCici. Az esti szopi után már nem kapok. Ébredtem 10 körül, de gyorsan vissza is aludtam, aztán negyed 5-kor, de szerencsére akkor is gyorsan ideértek az álommanók, csak míg ide nem értek, nagyon rossz volt, mert nagyon akartam volna egy kis tejCicit... Remélem, nem tart már sokáig ez a bekeményítés... :-S

A délutáni alvásomból felébredvén, Anya gyorsan öltöztetett, aztán autóba pakolt, és már indultunk is. Enni is csak útközben majszoltam el egy babapiskótát, aztán mikor beértünk, akkor kaptam igazi kaját is.

Ajándékokat kerestünk, ugyanis Szandrának a héten volt a születésnapja, Gábornak meg vasárnap lesz a keresztelője. Jelentem, mindkét feladat letudva, Szandrának át is adva.:-)

Meg a bébiőrömet vittük vissza, ugyanis elromlott.:-( És nem tudjuk, mi lesz, ha mondjuk olyan sokáig szervízelik, mint a fényképezőt (ami még mindig nincs kész...), mert egy hét múlva megyünk a Bakonyba, és oda nagyon kell. Meg hát itthon is hiányzik! Már Anyáéknak, nem nekem...;-) Anyáék próbáltak kérni csereőrt, de nem adtak. De én tetszettem nekik nagyon.;-) Csak ezzel mi most nem vagyunk kisegítve...

Bizony ám!!!!:-) És egyre több dolgot tudok. Meg is próbálom felsorolni őket, de tuti nem fog minden eszembe jutni...:-P

• mutatom azt, hogy sok. A kezemet vízszintesen mozgatom ide-oda. :-) Apától tanultam:-P
• a legyekre, méhecskékre új megkülönbözetető hangot tanultam: zzzzzzzzzz:-)
• a bocit is utánzom: bú
• művészkedem, azaz rajzolok, ahova csak tudok (ágy, asztal, szőnyeg...):-P
  
• kint is egész ügyesen kezdek járni
• mutatom a meleget, mégpedig úgy, hogy a meleg dolog felé nyújtom felemelt tenyérrel a kezem, és sziszegek hozzá:-)
• tulajdonképpen bármit megmutatok, amit kérnek tőlem:-)
• fogaim száma: 10 egész, 2 fél, és négy dudor a szemfogak helyén...:-S
• mutatom, hogy gyere
• amit lehet, egymásba teszek
• a kocsikulcsot beteszem a zárba, illetve próbálom indítanai az autót:-P
• nagyon jól elvagyok a Mamával, illetve a Papával, meg a Dédivel is, ha nem látom Anyát:-P
• mutatom, hogy nincs. (széttárom a kezeimet)
• Anya jóvoltából már csak este szopizom...:-(

Most ennyi jut az eszembe...:-P

Úgy tűnik, Anya kitartó. :-S De én is! Ha már ilyen csúf dolgot tesz velem, akkor hát nem adom könnyen magam: az éjjel két teljes órán át voltunk ébren!!!;-P De hiába volt minden próbálkozásom, Any amost tényleg nagyon kemény. :-( És nem enged. Este kaptam tejCicit, azóta nem. Hát mi lesz így velem???:-O

Ébrenlétünk fél 1-től fél 3-ig tartott. Anya sokmindennel próbálkozott, de nehezen jött el az álommanó cici nélkül. :-( Aztán valahogy mégis álomba szenderültem, és aludtunk negyed hétig! :-) Ennek már Anya is örült, mert ez tulajdonképpen csak egy ébredés...:-S

Egyébként mostanában az elalvásom sem az igazi. Nem megy a jól bevált módszer, hogy betesznek a kiságyba, aztán alszom. Ilyenkor igyekszem minél hangosabban kiabálni, sőt, ordíííítani, hogy nehogymá' otthagyjanak!:-O De mivel láttam, hogy Anya mennyire kétségbe van esve, hogy ezen jó szokásomat elhagytam, így megmutattam neki tegnap este, hogy tudom én még ezt, és egyedül aludtam el. Csak mostanában valahogy nem érzem jól magam, ha ilyenre kérnek...:-S Szükségem van Anyára, na. :-)

És ez nem jó. Legalábbis nekem. Bár szerintem olyan igazából neki sem lehet jó, de mindegy. Azt mondja, a szíve szakad meg, de én azzal nem vagyok kisegítve... Nekem tejCici kell!!! De Anya nem ad. Legalábbis éjjel. Azt mondja, nagyfiú vagyok én már ahhoz, hogy éjjel még 4-5x lakmározzak, úgyhogy tejCici megvonva...:-O Meg hogy igazából csak megszoktam, éhes nem vagyok. Jó, lehet, hogy igaza van, de akkor mi van? Miért nem volt jó úgy, ahogy volt? Nekem tökéletesen megfelelt.

Na de a tények: Apát kirakta a szobából néhány éjjelre, hogy ne zavarjam, és nyugodtan tudjon keményíteni. (Ennek meg is lett az eredménye, Apa elaludt, mert nem keltettem...:-P)
Viszont felkészült kakaóval, vízzel, hátha... Mondanom sem kell, hogy nem kellett a kakaó, a vízből néhány korty lement. Aztán várta az első ébredést. Ez be is következett nem sokkal éjfél előtt. Akkor még nem igazán aludt, így gyorsan mellettem termett, kivett az ágyból, és próbálkozott. Én meg sírtam. És nem értettem, miért nincs tejCici. :-O Na de nem sírtam sokáig, rájöttem, hogy Anya most aztán tényleg bekeményített, és nem lesz itt tejci, ha a fejem tetejére állok, akkor sem. De akkor én is bekeményítettem, és negyed kettőig nem is aludtunk.:-P Akkor aztán nem bírtam tovább, és kidőltem. :-S De csak egy órácskára, mert negyed 3-kor megint riadót fújtam. Bepróbálkoztam, hátha... de nem. Jó, akkor aludjunk. És aludtam. Fél 6-ig. Na akkor aztán valami csoda folytán kaptam tejcit, és aludtunk még 7-ig.

Állítólag néhány nap alatt el kellene jutni oda, hogy nem ébredek éjjel. Nem hiszem, de majd meglátom...;-)

...ottan annyira szép és jó!:) Ez a mai délutánunk összefoglalója. Szóval élveztem.

Az egész úgy kezdődött, hogy Anya felébresztett, pedig nem nagyon szokott ilyet csinálni, de most azt mondta, időben oda kell érnünk egy helyre. Jól van, én tudomásul vettem, gyorsan ebédeltem, aztán útra is keltünk. Felszedtük Apát a munkahelyén, aztán irány a bank. Ott Anyáék beszélgettek egy nénivel, én meg mászkáltam az asztalok alatt, Apa lábával játszottam, meg a néniével is akartam, de Anya nem engedte.:-S

Innen aztán elindultunk, és bementünk egy hatalmas épületbe, csak azt az egyet nem értettem, hogy Apa minek cipeli a hóna alatt a medencés mackómat, amibe bele tudok ülni. :-O

Mikor beértünk, Anya egy érdekes, színes pelust adott rám, meg ők is nekivetkőztek. Aztán irány. Na, ekkor kezdett felcsillanni a szemem, mert hatalmas nagy pancsihelyeket láttam!!! Annyi víz, apám...:-O Láttam már ennyi vizet, de azokba nem volt szabad belemennem.:-S Ebbe viszont Anyáék bevittek. Kellemes meleg volt, lágyan simogatta sportos, izmos testemet :-P, és jó volt. Aztán értelmet nyert a mackó is, kiderült, hogy úszóguminak hívják, és arra való, hogy az ilyen kisgyerekek, mint én, be tudjanak menni vele a vízbe, és ne süllyedjenek el. Tetszett. NAgyokat játszottunk, Apáék löködtek ide-oda, ismerkedtem nénikkel, bácsikkal, és még egy kislánnyal is. Volt olyan hely, ahol a víz érdekesen bugyborékolt, Apának nagyon tetszett, számomra nem volt olyan izgi.

Apa bement valami gyógyvízbe is, mi addig Anyával elmentünk felfedezni a többi medencét. Volt egy, ahova nagyon magasról folyt be a víz. Ki szerelte olyan magasra azt a csapot? :-O ÉS hogy nyitják meg?:-O Na mindegy.

Megnéztük a gyerekpancsolót is, az is jó volt, de a víz nagyon kicsi volt, a csúszda egész tűrhető, és a legjobb az egészben a vízben fellelhető traktor volt, no meg a tekebábuk. Innen hamar tovább is álltunk, és mentünk csúszdázni. A nagycsúszdára! Én is! :) Nem mondom, hogy ez lesz álmaim netovábbja mostanában, de nem volt rossz. Legalábbis a kisebbik nagy. Mert a nagy-nagy, na az nem jött be. Túl sokáig csúsztunk, túl gyorsan, és túl nagyot csobbantunk a végén. :-S

Kipróbáltuk még a vízkeringetőt, amit Anyáék szerint akkor élveztem volna igazán (meg ők is), ha beleülök a mackómba, és hagyjuk, hogy sodorjon a víz, de addigra már meguntam a mackót, és jobban éreztem magam Anya vagy Apa ölében.

Aztán nagyon fáradt lettem, meg az idő is későre járt, így összeszedtük a cókmókunkat, és elindultunk hazafelé. Még egy  újdonság azért belefért a mai napunkba, ugyanis elég éhes voltam, de már nem volt nálunk ennivaló, a boltok meg már bezártak. Így aztán bementünk a Mekibe. Kaptam egy kis sültkrumplit, de dobálózni jobban esett vele, mint megenni...:-P Mindegy, tüzet oltani jó volt, aztán hazafelé bementünk a teszkóba, és vettünk kicsit táplálóbb étket. Abból ettem egy keveset, majd- miután Apának meg kellett állnia, mert a cumim a csomagtartóban levő táskában maradt- a hazaúton elaludtam.

Aludtam is jó darabig, aztán valahogy befészkelte magát álmaimba, hogy valami nem stimmel. Hát persze, nem volt esti tejci! Gyorsan szóltam is Anyának, aki már jött is, mert hol van még a 15 hónap...:)

Múlt héten Máté jött hozzánk, most mi mentünk el hozzájuk. Nemrég költöztek be az új házukba, csodaszép lett! Vasárnap lesz a kistestvérének, Gábornak (vagy ahogy ők hívják, Döncikének) a keresztelője, illetve a házszentelőjük. Ott leszünk, ezt megígérjük!!

Na de ne ugorjunk ennyire előre az időben, maradjunk a mánál. Máté nagyon örült nekünk, ő nyitott ajtót. Aztán építettünk garázst a sok autónak, helikopternek, targoncának. Labdáztunk is, meg ettünk.:) És összekentem magam, meg Anyát, meg egy kicsit az ülőgarnitúrát is csokival...:-P Az Anya által elkészített, full egészséges gyümölcsös zabpehely persze nem kellett...:-P

Reméljük, ők is eljönnek valamikor.

Ha hétfő, akkor BMK. Mondjuk ez már jó régen nem így van, mert vagy én, vagy Anya náthás, és Anya nem szeretne vírusgazda lenni, így olyankor inkább hanyagoljuk.
De ma szerencsére összejött, el tudtunk menni. De jó is volt!!:) Voltunk egy páran, kisfiúk többségében, és egy kislány, Eszter. Eszter még nagyon kicsi, de már régóta tud mászni, ülni, nagyon ügyes!:) A testvére, Áron egy kicsit irigy, az ő játékaival én nem játszahattam (meg senki), de én azért szívesen adtam neki az enyémet. :) Anya meg is dícsért.

Később jött még egy kislány, csak hogy javítson a nemek arányán.;-) Volt sok érdekes játék, de természetesen nekem a legjobban a kulcs jött be, illetve a táskánk kipakolása.:-P

A végére toltam egy adagot a pelusba, így amíg a többi anyuka a szanaszétszórt játékokat pakolta, addig Anya azzal foglalatoskodott, hogy engem tiszta bugyorba bugyoláljon. Mit ne mondjak, eléggé megnehezítettem a dolgát.;-P

Remélem, most egy darabig elkerüli a betegség kicsiny házunk táját, és tudunk menni rendszeresen.

Mert sokan vannak. Legalábbis Apa szerint. Nekem meg mindegy, én nem tudom, mi az az élményfürdő, így ha nem megyünk, hát nem megyünk. Anya azért sajnálta, ő szívesen áztatta volna magát az izzadság helyett egy kis vízben is, de végül is jó lesz az kedden is.;-)

Helyette nyeregbe bicóra pattantunk, és hatalmasat kerekeztünk. Pontosabban csak Apa meg Anya, mert én csak a tempót adtam, Anya hátának az ütögetésével. Meg a nadrágját próbáltam lehúzni...;-) ÉS igazándiból az sem tetszett, hogy Anya ült! Hát milyen dolog ez, kérem? És akkor én hova tegyem a kezecskéimet??:-O

Elindultunk egy irányba, láttunk sok-sok repülőt, mert a repülőtér mellett tekertünk. NAgyon tetszenek nekem ezek a szerkezetek, érdekes, hogy fenn vannak a levegőben. Egyébként is jó sokat látunk, mert itt a falunkban van a repülőtér, és sokat repülnek. Vannak sárkányrepülők, vitorlásrepülők, kismotoros repülők, nagyobbacska utasszállító repülők, szóval forgalom az van rendesen. ÉS nekem tetszenek.:)

A levegő után a vízi dolgok következtek, körbebicóztuk a halastavat. Dobáltunk kavicsot, én szívesen be is másztam volna a vízbe, de Anyáék nem engedték...:-O Meg láttunk vagy ezer kacsát is, állítólag most telepítették őket ide. MEgmutattam nekik, hogy én eszek, aztán intettem nekik pápát. ;-)

Végül igyekeztünk haza, mert Apa Forma1-et akart nézni, mi meg Anyával még elmentünk a Mamáékhoz.

Mozgalmas nap volt, elfáradtam.

Apák/Papák napjára.

Mert őt is szeretem.

Mert ma Apák napja van.

És mert szeretem.

Jól sikerült kis nap volt ez.:) Kivételesen kétszer is aludtam a nap folyamán, először elaludtam a hintában, akkor Anya kitett a járgányomban Apához a kertbe, a barackfa árnyékába. Jót aludtam, és jókedvűen ébredtem. Anya annak örült, hogy így gyorsan tudott haladni a dolgával. Hát nem értem, nem jó az, hogy én segítek????:-O

Ébredés után játszottam, pakoltam, sétálgattam, rajzoltam (ez az egyik új hobbim, és azóta Anyának is új hobbija van: szőnyeget, illetve bútorokat sikálni:-P), enni nem sokmindent ettem, ebben a dögmelegben...

Aztán délután is aludtam egyet, akkor a biciklin értek utol az álommanók.:) Igaz, hogy csak röpke egy órásra sikerült, de nem baj, így is rendkívül élénk voltam egész délután. Főleg, hogy elmentünk a Mamáékhoz, és megnéztük közelről a repülőket, meg a Papa buszát. És még fagyizni is elmentünk, busszal, hogy én örüljek, és mindenki beférjen.:-) Fagyiztunk, néztünk egy kisbabát, aztán meg a Mamáék jöttek el hozzánk. Rövid idő után indultak haza, és én mentem velük. Hiába, szeretek ott lenni, ott majdnem mindent szabad.;-) Mama próbált megetetni egy kis tejbepapival, de én inkább egy kis kolbászt kértem... Tejbepapit egyenek a dedósok!;-P
Fürdésidőre hazahoztak, de én még akkor is vissza akartam menni velük. Nem vittek...:(

A tegnapi délutánt megint Apával töltöttük, míg Anya okított néhány gyerkőt az úszás rejtelmeire. Elmentünk bicózni, és az a szerény véleményem, hogy Apával sokkal jobb bicózni, mint Anyával, mert nagyon érdekes helyekre visz el, nem csak itt a faluban tekergünk. Tegnap is körbebicóztuk a halastavat, dobáltunk kavicsokat, és nem aludtam el a biciklin. Pedig Anya mondta is Apának, hogy nem baj, ha nem megyünk tekerni, mert akkor lehet elalszom, este meg ficánkolok...

Nem aludtam, de este így is nehezen ment az elalvás. Meg sokszor keltem. És nehezen aludtam vissza. És sírtam. Nagyon. Anyát meg is ijesztettem, mert annyira sírtam, hogy levegőt is alig kaptam. De valahogy el kell érnem a célom, nem?;-) NA jó, ez nem ám csak afééle hisztis sírás, mert oka is van: jön a fogam. A szemfogak.:-( De nekem nem kellenek, ha ez ennyire fáj, úgyhogy kedves fogtündér néni, akár el is viheted!:-S

Napközben is szenvedtem az elalvással, Anya próbálkozott, ahogy máskor, hogy betesz a kiságyba, és otthagy. Máskor ilyenkor még szépen elmagyarázok a kutyusomnak, vagy csendben elalszom. Most azonban nem megy. :-( Pedig akarom, becsszó! De az a nyavalyás fog...

Anya aztán próbált segíteni, kaptam egy kúpot (szép kis segítség, mondhatom, tovább kínozni amúgy is agyongyötört testemet...), meg kivett, és próbálkoztunk sokmindennel.

Együtt a nagyágyon, ordítás.

Anya kezében, ordítás.

Vissza a kiságyba, ordítás.

Egyedül a nagyágyon, ordítás.

Végül kijöttünk a szobából, és játszottam. De nem volt igazán jó, mert fájt a fogam. És sírtam, betömtem a kezem a számba, hátha segít, de nem segített. És folyik a nyálam, brrr, mint egy csecsemőnek...;-P

Végül Anya nekiállt vasalni, engem betett a hintába, és ott értek utol az álommanók...

Egy nem túl fényes éjszaka után reggel 6-kor keltem, és keltettem Anyát is.:-P Így aztán már elég hamar elfáradtam, és aludni kívántam. El is sunytam a hintámban olyan háromnegyed 9 körül, Anya meg kitett a babakocsiban aludni, addig ő meg csinálta a dolgát. Aludtam 10-ig. És mivel Anya így mindennel végzett, meg az a veszély sem állt fenn, hogy fél 12-kor kidőlök, elhoztuk Mátét. Ő kismotorral jött, mi meg bicóztunk mellette. És egyszer csak elkezdette esni az eső!:-O De annyira, hogy nagyon megáztunk volna, ha nem megyünk be a boltba. Persze nem vettünk semmit, mert nem vittünk pénzt, nem így készültünk. Azért nem távoztunk ám üres kézzel, mi Mátéval kaptunk egy-egy csokit, meg én lenyúltam egy zsemlyét is.;-) Anya azért észrevette, és megígérte a boltos néniknek, hogy majd visszamegy kifizetni. Csak egy kicsitt égett...:)

Aztán Mátéval jót játszottunjk, pontosabban ő játszott, én meg figyeltem, és mindig azt akartam játszani, amit ő.;) Eleinte nagyon nem tetszett, hogy beleült a hintámba, de aztán mikor Anya megmutatta, hogy tudom löködni, már egész jó móka lett.Sok időnk nem volt játszani, mert neki alvásidő közelgett, de hogy jól érezte magát, azt mutatta, hogy nem akart hazamenni.;-) Persze neki is galádanyuja van, aki csakazéris elvitte...;-) És ha már elmentek, én is aludni tértem, persze nem így direkte, hanem a boltból hazafelé a biciklin. És most hazaért Apa, én meg felébredtem...:-S

Kutya meleg volt ma is! Nem is nagyon bírtam, nyafiztam, állandóan ittam, de hát melegem volt, no. :-S

Szerencsére Anya kitalálta, hogy ha már ilyan meleg van, akkor pancsizzunk a medencében. Határozottan támogattam az ötletet, alig tudtam kivárni, míg Apa tesz bele friss vizet. De amíg folyt a víz, már bele is mehettem, és nagyon élveztem.:) Aztán Anya is belejött, sőt, még Apa is! Ilyen még nem is volt, hogy hárman együtt pancsiztunk volna. De jó volt!:-) Nevettünk, pancsoltunk, vizet locsoltunk mindenfelé, ugráltam, és mindenféle klassz dolgot műveltem.

Ha holnap is jó idő lesz, megint ráveszem az őseimet, hogy hűtsük le magunkat...:-P

Reggel lepasszolódtam a Mamáéknak, mert Anya két másik barátnőjével meglátogatott egy harmadikat, és megbeszélték, hogy ez gyerekmentes program lesz.:-O Apa meg autót szerelt. Nem bántam túlzottan, rettentően jól elvoltam. A mama telefonjával játszottam, meg minden egyébbel, mert ott mindent szabad.;-)
Anya mondta a mamának, hogy nem lenne baj, ha nem aludnék el, mert ott tuti nem alszom olyan nagyot, mint otthon szoktam. De olyan soká' jött, hogy nem bírtam. A mama ölében ülve, zenét hallgatva, táncolva elaludtam... És tettem ezt úgy, hogy több, mint 3 órán át fel sem ébredtem.:-O Anya volt a legjobban meglepődve, de örült neki. Akkor ezentúl már alvásidőben is mehetek a mamáékhoz!:)

Este megint a mama vigyázott rám, meg a dédi, de immár otthon. Akkor is nagyot játszottunk, vacsoráztam, nevettem, az az igazság, hogy amíg nem látom Anyát, nem is hiányolom. (De ezt azért meg ne mondjátok neki!!!;-))

Aztán persze jött, én meg örültem neki. NAgyon. :)

Az a helyzet, hogy ha Anyáék elmennek valahova, akkor általában visznek engem is, lévén, hogy senki nem tud vigyázni rám olyankor. A Mama, akivel pedig jól elvagyok, nincs itthon hétköznap, így ez a lehetőség ugrott. A Dédik szívesen vigyáznának rám, de mivel nem nagyon tudnak futni utánam (mivel kilométerigényem kielégíthetetlen...;)), Anya nem nagyon engedi, hogy hosszabb ideig kettesben maradjunk. Orsi, aki szintén szívesen vigyázna rám, sajnos Pesten van, meg aztán, mivel elég ritkán látom, általában nem megyek oda hozzá...:-S Viszont ha mégis, Anyáék igyekeznek kettesben hagyni minket, hogy minél jobban összebarátkozhassunk. Ilyenkor jól elvagyunk!:) De Anyáék azért a közelben vannak...
Heni is szívesen van velem, szokott is vigyázni rám, ha Anyáéknak közijük van, és a Mama nem ér rá. Olyankor ő szokta felügyelni édes álmom, de azért ez mégsem ugyanaz, mintha ébren lennék...

Szóval ma sem akadt senki, akivel én maradhattam volna, így aztán Anyáék engem is magukkal vittek egy körútra.:-P Elmentünk ide-oda, nem is lett volna semmi baj, csak ne kellene mindig a babakocsiban ülnöm...:-P Jó, persze, Anya azért megkegyelmezett nekem néha, és kivett. Meg leültünk ebédelni a Rába-partra, akkor néztünk kacsákat, madarakat, sétálgattam, nézelődtem, örültem. Persze, hiszen addigra kialudtam magam, és jó kedvem volt.

Az utolsó állomás a teszkó volt, ahol én külön kocsit kapok, olyan autósat, amibe bele tudok ülni, és én kormányozok. Eyg darabig jó is, de aztán jobban szeretnék kintről kormányozni, nem értem, Anya miért nem engedi...:-O Tegnap aztán Apa és Anya szétváltak, és Anya velem lődörgött, Apa meg bevásárolt. Mi találkoztunk egy óriási, sárga mackóval!!! Nekem nagyon tetszett, sokszor kezet fogtam vele, és megnyomtam a nóziját. Miután fizettünk,  Anyával  néztünk nekem cipőt, azaz szandit, de persze nem találtunk. Illetve Anya nem talált, mert nekem tetszett, ami ott volt. Anya persze elvette a kezemből, nekem ez meg irtóra nem tetszett...:-S És ezen véleményemnek hangot is adtam, nem is kicsit! Sőt, hogy hatásosabb legyen, még csapkodtam is hozzá! Reméltem, hogy valaki odajön, és megmondja az én GaládAnyumnak, hogy azonnal adja vissza nekem azt a szandit, és vegye meg! De mindenki csak nézett! Senki nem segített, hát milyen emberek vannak??:-O :-S Még a tulajdon Apám sem sietett a segítségemre!:-O Na szép, mondhatom! Ígya ztán, mondanom sem kell, szandi ottmaradt, mi meg hazajöttünk.:(

Hazaérkezésünk után elmentünk az iskolában megrendezésre kerülő családi napra. Annyi motort, amennyi ott volt!:-O És milyen hangosak voltak!!:-O De mivel Apa fia vagyok;), nem féltem a hangerőtől...:) Anya egy idő után ezt megunta, és átmentünk inkább ugrálni a légvárba. Illetve csak én, mégpedig úgy, hogy leültem a szélére, Anya meg ugráltatott. Jó móka volt, nagyokat nevettem közben.:)

Csak irtóra elfáradtam. Mi Anyával hazajöttünk, Apa meg még visszament, mert nem készült el a vacsora. Én itthon jól bevacsiztam, közben jöttek a Mamáék, örültem nekik, főleg, hogy nem üres kézzel érkeztek;)

Aztán aludni tértem. Nagyon fárasztó, mozgalmas nap volt.

Az éjszaka megint elég nehezen telt. Anya kezdi megunni, hogy minden második éjszaka ébren kell töltenie egy-két órát. Én nem értem, miért...:-S

Természetesen felmerült a kérdés, hogy ugyan miért? A választ csak én tudom, de megtartom magamnak.;)
Anyáék ismét tippelnek, és a legtöbb szavazatot az kapta, hogy nőnek a fogaim. Alul kint van már két őrlő, vagy rágó, vagy tudomisén, ami a szemfog mellett jön, fölül még nyomakodnak, de félig már kint vannak. Anya aztán ma besasolt a számba, és megállapította, hogy szerinte jönnek a szemfogaim is. NA bumm. Azt mondja, fehérséget lát az ínyemen, de még csak egész lent/fent. Ugyanis mind a négy!!!:-O
Valahogy meg kellene sürgetni ezt a Fogtündér nénit, de gőzöm sincs, hogyan.:-S Aztán ha ideért, akkor elzavarom! Megmondom neki, hogy köszönöm, de nekem elég ennyi fog!;)
Anya szerint majd még a leghátsók lesznek, de én nem akarom, és punktum.

Van belőlük egy csomó. Jó, hogy vannak. Még jobb az, hogy vannak kulcsok, van mobiltelefon, vannak újságok, könyvek, cd-k, dvd-k, számítógép, távirányító, labellók, rúzsok, ceruzák, tollak, filctollak...;) De a legjobb az, hogy vannak cipők!!!;)

Az igazi játékaim közül nem sokkal játszom. A kivételek: zongora, hinta, formabedobálós, labda, egy-két szörmókállatka, meg egy-két autó. Ha fel van állítva a sátram, akkor abba be szoktam menni. Egyébként ennyi.

Apának hozott egyszer a Jézuska egy perselyt. Ez jelen pillanatban nem azért érdekes, mert tömve van pénzzel, hanem mert elég nehéz, üresen is. És én ma ezt megkaparintottam, meg két darab tizest, és egész jól elszórakoztam vele. Aztán egyszer csak Anya lefeküdt, és furán vonaglani kezdett (állítólag a hasizmait erősítette:-O). Én meg odamásztam hozzá ezzel a nehéz persellyel, és hogy, hogysem, rádobtam...:-O Nem direkt volt, becsszó... Főleg, ha tudtam volna, hogy ez ennyire fáj neki...:(
Apa szólt, hogy akkor most adjak puszit Anyának. Én meg odahajoltam, és az arcának mindkét oldalára adtam puszit. Azt mondta, már nem is fáj...

Ma volt az elsőáldozás. Elmentünk, mert, bár tegnap szándékoztunk misére menni, a cseresznyeszedés miatt mára tolódott. Jó nagy tömeg volt, szépek voltak a fiúk-lányok, de az az igazság, hogy engem a legjobban az érdekelt, hogy hogy tudnék odajutni az autónkhoz...;-)

Hazafelé beugrottunk a Mamáékhoz, leadni egy adag csersznyét, a rendelést befőttre, és elejteni egy-két célzást holmi cseresznyés rétesről...;)

Aztán Anyáék korábban akartak hazatérni, mint ahogy nekem ehhez kedvem lett volna, így én ottmaradtam. Láttam, hogy Anyáék elmennek, de nem érdekelt különösebben. Sokkal jobb dolgom volt: segítettem főzni a Mamának!:) Meg bevásárolni. A többi részletről mélyen hallgatunk Anya előtt, így nem árulom el!;)

Ma Apa, Anya, Szandra meg én felkerekedtünk, és meg sem álltunk a Bercelig (ez a helyi szőlő"hegy"-nek csúfolt, egyébként dombnak sem nevezhető szőlős-gyümölcsös). Ott pediglen áll egy hatalmas cseresznyefa, na azt támadtuk meg, mint a seregélyek. Mondjuk Apáék kárt nem nagyon okoztak rajta, mert ők leginkább a szatyorba, vagy a bendőjükbe szedték eme állítólag nagyon finom, érett, zamatos gyümölcsöt. Bezzeg én...;)

Miután leszakítottam egy-egy fekete, gyönyörű szemet, teljesen szétmócsingoltam a kezeim között, úgy, hogy mindenhova jutott a lila léből: saját magamra, különös tekintettel a kezemre, ruhámra, Anyára, a kedden kimosott, ragyogó hófehér cipőjére (miért abban jön cseresznyézni?;)), a lábára... És miután a kezem kellőképpen cseresznyés lett, nekiálltam homokot szórni... Képzelhetitek Anya arckifejezését...;) Meg Apa "így be nem ülsz az autóba" felkiáltását...;-):-DDD

Szóval gyönyörűen néztünk ki. Anya ma sajnálta leginkább, hogy nem jó a masina, és ezeket a "csodálatos" pillanatokat nem tudta megörökíteni!

Jelentem, a kezeimről nem jön le a lilaság, jól megfogta ez a fránya cseresznye, és a körmeim is úgy néznek ki, mint egy egész nap az olajban túrkáló autószerelőnek...;)

Orsi (Anya barátnője) dolgozik azon, hogy a blogom szebben nézzen ki.

Hálám jeléül ezt a virágot küldöm Neked, Orsi!


























Köszönjük!!!

..és meleg az idő, Anyék felállítják a medencét az udvaron, és fürdünk!!!! Egyelőre nagyon kevés víz került bele, meg aztán már majdnem 6 óra volt, mire a nagy művelettel végeztek, szóval nem sokat fürödtünk. És csak Anyának volt kedve megmártózni benne velem, pedig itt volt Orsi is! És mivel itt volt, fotózott is, és megengedte, hogy ezeket a képeket is megmutassuk Nektek.;-)

A hűsítő fürdő után pedig felugrottam az asztalra, és táncot lejtettem...;-)

 

 

Apa nekem adta a sörösdobozát, és én néhány benn felejtett korty reményében meghúztam...:)

 

 

 

 

 

 

Hát persze, hogy üres volt...:( Anya szerint még így is lehetett érezni egy kis sörszagot a  lehelletemen...:-O

A hétfői kiránduláson Orsi által fotózott képeket megkaptuk, és engedélyével felkerültek a blogba. Akit érdekel, nézze meg!:)