Aki nem tudná, az ágtalálkozó a közösségek (péri, óvári, sashalmi, tatai közik; a közösség pedig a nagyhittant jelenti, ahol kiscsoportosan tanulnak Istenről azok, akik odajárnak, köztük a szüleim is) találkozója. Évente kétszer van, ősszel és tavasszal, és mindig máshol. Most az óváriak rendezték, és egy gyönyörű helyen voltunk, a Szigetközben, Ásványrárón. Előtte megkeresztelték Patrikot a Hédervári templomban.
A keresztelő után visszamentük Ásványráróra, és egészen a Duna-partig mentünk.






















Egy kicsit, mikor már a töltésen mentünk, én is vezethettem:)






















Ott a vízparton volt egy szabadtéri, gitáros mise (ugyanazok zenélnek ilyenkor, mint akik Anyáék esküvőjén). Én is énekeltem:)





























A mise után kisközösségi megbeszélések voltak, én Anyával maradtam, Apa meg ment külön egy másik csoportba. Jól éreztem magam, én is ygakran hozzászóltam!:) Csak azt nem értettem, miért mondta Anya sokszor, hogy "kicsit halkabban, kisfiam!"??!!:P
Na mindegy, a megbeszélések után bendőtöltés következett:






















Volt is ott nagy evés...





























...ivás, dínom-dánom!:)






















Na de ebben a nagy dínom-dánomban eléggé elfáradtam, így én aludtam egyet. Ezalatt Anyáék elmentek motorcsónakázni-engem meg Hajni gondjaira bíztak, megjegyzem, cseppet sem érdekelt, merre járnak az ősök, én az álmok mezején szenderegtem...:)
Miután felébredtem, együtt mentünk motorcsónakázni, bementünk egy szigetre, ahol sétáltunk egy jót.





























Megmásztunk egy madárlest:












































Aztán jött a séta a vízhez:






















ÚGy, de úgy szerettem volna megmártani a kezem és egyéb testrészeimet a vízben, de Galádanya megint kemény volt, és csak a kezemet engedte belemártani, meg kavicsokat dobálhattam, az is jó volt.
És megint kajaidő lett:)





























Én és a víz:






















Visszafelé Apa vitt a nyakában, én meg dudáltam az orrával:)





























Meg kapaszkodtam:DDD





























A partra egy halászhalóval utaztunk, klassz volt, én együtt berregtem vele:)





























A nap zárásaként elmentünk Mosonmagyaróvárra fagyizni Zsomborékkal. Én is kaptam egy tölcsért!!!
A hazaúton Anya próbált szórakoztatni, hogy ne aludjak el, de kevés sikerrel járt, álomba szenderültem. Ennek Anya nem örült, mondván, hogy mivel még nincs alvásidő, reggel megint 5-kor kukorékolni fogok (mint ma:)), vagy felébredek, mikor hazaérünk, és akkor meg este fogok kukorékolni... Na ez a második variáns jött be, ahogy megállt az autó, kipattantak a szemeim... Így legalább tudtam vacsizni, és fürdeni. Fürdeni nagyon szeretek, van, hogy ruhástól bemászok a zuhanyzóba:)





























Egy csöppet koszos vagyok, mi?:)
Fürdés előtt-közben-után Anya kullancsmustrát tartott, de nem talált!:) Apa szerint a mi vérünket nem szeretik ezek a dögök. Hát, remélem is!!!!
Anya csodálkozására az esti nedű elfogyasztása után, mikor bekerültem az ágyamba, nem álltam fel, ahogy szoktam, henem odabújva rövid élménybeszámolót tartottam a kutyusomnak, és már aludtam is!! Ha nem kelnék éjjel, Anya lassan azt hinné, mintagyereke van. Na de majd teszek én róla...:)

Apa mondta ezt rám tegnap... Egyébként nem értem, miért?! :P Anya meg azt nem érti, hogy Öcsi miért mondta azt, hogy "nem is tudom, kire ütött ez a gyerek...!" Ja, ezt akkor mondta, mikor ott voltunk náluk, és egész végig be nem állt a szám!:)

Történtek izgalmas, érdekes dolgok kicsiny életemben az eltelt két napban. Az első: tojást ettem. Na mondjuk Anya nem pont így képzelte el, mert meg akarta várni vele azt, hogy beszélük a doktornénivel, meg aztán úgy képzelte, hogy majd főz nekem egy tojást, és a sárga részét megehetem. Ehhez képest tegnap a Mamánál nem bírtam ellenállni egy jó kis somlóinak, amit a Mama készített. És nekiestem...volna, ha Anya nem lett volna résen. :( De aztán rövid mérlegelés után úgy döntött, hogy ugyan, miért is ne, és adott nekem is belőle. Persze csak a piskótájából, se a pudingos részből nem kaptam, se tejszínhabot. Nem baj, nem szomorkodtam emiatt, igyekeztem minél jobban megtölteni a bendőmet. Apának is küldött a Mama ebből a finomságból, és én abból is kiettem a piskóta nagy részét.:P

A második dolog, tudok puszit adni!:) Puszit küldeni már tudtam néhány hónappal ezelőtt is, de aztán úgy döntöttem, beszüntetem eme tevékenységemet, hátha egy nem illetékes személy is kap a pusziimból...;) Most aztán már olyat tudok, hogy odateszem a szám a másik arcára. Úgy látom, mindenkinek tetszik, kivéve Apának, mert az ő szőrmókos arcára nem vagyok hajlandó hajlandó puszit adni...:P Persze, még összebököd!;)

Ma igencsak termékeny napom volt-már ami a koszos nadrágok gyártását illeti. (Anya szerinta "koszos" szó nem tükrözi megfelelően a valóságot. Ő inkább a szutykos, retkes szavakat használná, és reménykedik, hogy a mai napon szerzett foltokon nem csak az ecetes olló segít...:))
Már reggeli után át kellett öltöznöm, ugyanis a jó időnek köszönhetően odakinn reggeliztünk, és én ehhez mértem lettem "kicsit" koszos, mert a reggeli után fel kellett mérnem a terepet.;)
MAjd Anyával lesikáltuk a játékaimat, és sikeresen magamra öntöttem egy kis vizet, majd a vizes szerkómban eliszkoltam Anya elől, így a nadrágom térde enyhén fekete és zöld... Nem tudom, mitől...:-O Anya azután bedugott a zuhanyzóba, és egy kiadós zuhanyzás után megkaptam a mai harmadik nadrágomat, és még mindig csak dél volt...:P
Alvás előtt még sikerült azt is elkoszolnom, végül is nem veszélyesen, de az utcára már nem mehettem abban. Így alvás után, mikor elindultunk gyerekközire, jött a negyedik nadrág.:)
Gyerekközi jó volt, bár nem voltunk sokan, de azért játszottunk egy jót Ádámmal. És nem is lettem nagyon koszos, a következő nadrágcserét azért kellett végrehajtani, mert misére mégsem mehetek játszósban!:)
Szóval a mai nap mérlege 5 nadrág, ebből kettő totálkáros, kettő talán holnap kintre jó lesz, egyet meg Anya nem látott még, mert Mama vette le rólam, ugyanis ő kezdett el fürdetni.
Nem rossz átlag, nem?;)

NAgyon meleg van ma! Anyával délelőtt kiültünk egy kicsit, én autóztam, ő meg újságot olvasott. És melegünk volt!:)
Aztán bejöttünk, Anya épp egy kis elemózsiát próbált belém könyörögni, de ebben a melegben még étvágyam sincs, hiába no!:) Na és akkor kopogtak, és jött Krisz haver az anyukájával. Úgy, de úgy megörültem neki, hogy hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy álmos vagyok. Bemutattam neki mindent, hogy hogy kell játszani az egyes játékokkal (na persze ez nem mindig úgy történik, ahogy Anya szerint kellene;)), meg hogy kell fel-és lemászni innen-onnan, szóval próbálom tanítgatni. Egyelőre nem túl nagy sikerrel, ő csak ült, és vigyorgott, mint a tejbetök!:) NA, majd talán legközelebb!
Aztán kezdtem kissé nyűgös lenni, Anya meg úgy gondolta, hogy már nagyon álmos vagyok (pedig igyekeztem titkolni:)), és letett aludni. Fél perc háborgás után bevágtam a szunyát...:)

Ma Apával voltam délután, pontosabban elkísértük Anyát, mert ő ment úszást oktatni (Anya üzeni az esetlegesen olvasó csoporttársaknak, hogy nem röhögni!!!!), mi meg addig Apával elütöttük az időt. Sétáltunk, néztünk kacsákat, és betértünk egy játszótérre. Ott homokoztam, csúzdáztam, játszottam. Meg akartam nézni a nagyvizet, de Apa nem engedte (ezek a szülők azért sokmindenben egyformák...:(). És csajoztunk is. Pontosabban én, mert Apának ugye már nem szabad!:P Volt ott egy kislány, Dorka, és megismerkedtem vele. Szép kislány! Kölcsönadta a homokozójátékát, mert mi azt nem vittünk, nem tudtuk előre, hogy a játszótéren fogunk kikötni. Aztán mikor anyukája meg akarta etetni, én kivettem a kezéből a  kiflit!:-O Apa már éppen kezdett égni, hogy micsoda gyereke van, mikor Dorka szájába adtam az elemózsiáját! :) Nem tudom, Apa mit képzel rólam, hát nem vagyok én olyan!!!!;)
Anya betette a tatyómba a fotóaparátot, de Apa szerencsére elfelejtette használni, így képekkel megint nem szolgálhatok!;)

HAzafelé elaludtam az autóban, így aztán ahogy voltam, maszatosan, koszosan tértem nyugovóra...:S

Na, ezen is túl vagyunk. A súlyomat 10720 grammnak, magasságomat 76 centinek, fejkörfogatomat 46, mellkasomat 47 centinek mérték. Nem rossz!:)

A védőnéninél az igazi rosszcsont formámat hoztam, mindent megnéztem, el akartam szedni a védőnéni asztaláról az érdekes dolgokat, és dudálni is szerettem volna az orrával...:) Galádanya nem engedte...:(

Itthon Anya felhívta a doktornénit, hogy ő is megnézzen, meg valami oltást is hallottam álmomban, de szerencsére doktornéni csak jövő héten ér rá böködni engem. Addig majd még valamit kitalálok...;)

...avagy hogy jutottam innen...






















...ide?:)






















Hát így valahogy:















































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Hát szóval emígyen...:)

Mert itt kérem ilyen is van. Igazándiból gőzöm sem volt, mi lesz ez, én csak vártam, vártam a Mamát, mert hát ugye... De nem jött. Ellenben volt ott rengeteg néni, és egy csomó kis-meg nagy baba! Szuper volt! Nagyon hamar feltaláltam magam, vittünk Anyával játékokat, meg mások is hoztak, és nagyokat játszottunk. Egy csaj is kinézett magának, nem mondom, hogy ellenemre volt a dolog, végül is jó nő ez a Dia, de azért még elég tartózkodóan viselkedtem! Nem eszik ám olyan forrón a kását, nem adom magam olyan könnyen!;)

Azt bírom, hogy mikor csupa jelentéktelen dolgok történnek, akkor Anya kezéhez hozzá van tapadva a fotóaparát, most bezzeg egy árva képet sem csinált... Így képekkel majd talán legközelebb szolgálhatunk!

Kérem szépen, fejlődöm! Ezt állapította meg büszkén Anya és Apa. De hát ez természetes, nem?;)

Tudományaim, amikkel elkápráztatom a nagyérdeműt:

• mutogatom a "csipcsipcsókát"
• fel-és lemászom az ágyra/ról, fotelba/ból
• felismerem, melyek azok a helyek, ahol tolatva kell közlekednem, mert előre orraesnék:)
• tudok úgy is berregni, hogy közben a számat (vagy valaki másét) birizgálom (ezt nem tudom, hogy hívják pontosan:))
• mondom, hogy tííít, és megnyomom a körülöttem állók orrát:)
• kézen fogva rohanok
• formabedobálós már szuperul megy
• szépen tologatom az autóimat, és berregek hozzá
• megosztom másokkal az elemózsiámat:)
• vezetek:D
• mostanában csak este meg éjjel szopizok
• nyolc fogam van
• rekordidő alatt tönkre tudom tenni a nadrágjaimat, főleg a térdükön;)
• igyekszem egyedül felvenni a cipőmet:)
• próbálok egyedül enni, bár egyelőre minden más helyre több jut, mint a számba, de azért oda is sikerül, és nem adom fel!!!!
• le tudok ülni! Anya szerint ezt már régen tudnom kellene, de hát nem úgy megy ám az, ahogy a könyvekben van, kérem szépen! Nekem eddig tökéletesen megfelelt, hogy a sarkamra ültem rá. Most azonban rájöttem, hogy a popsimra is le tudok ülni, és ez jó!;)
• ha zenét hallok, ide-oda ingatom izmos felsőtestemet:) (és ez igaz a harangszóra is:))
• ha virágot, vagy hasonló dolgot látok, köhögni kezdek.:) Ez azért van, mert Anyáék azt mondják a virágra, hogy HAPCI! Én ezt nem tudom utánozni, viszont a köhögést remekül!:)

Anya már teljesen odavolt, napokkal előbb. Tegnap is folyamatosan emlegette, hogy egy évvel ezelőtt mi történt. Az az igazság, hogy nekem fogalmam nem volt, mi az a szülinap, hát megy az idő, oszt jóvan!:) De mától már tudom, merthogy már nekem is van szülinapom!:) És ezentúl években mérhető az életkorom!!

A nap azzal indult, hogy hajnalban nem igazán ment megint ez az alvás dolog, ezért Anyát zaklattam, meg persze Apát is akartam, de galádanya nem engedte...:( Jó sokáig fenn voltunk, énekeltem nekik, meg hasonlók. Anya próbálkozott sokmindennel, de semmi nem jött be. Aztán egyszer csak beugrott, hogy akár meg is könyörülhetnék rajtuk, így mikor Anya lerakott az ágyamba, egy szó nélkül elaludtam. Akkor meg lesett Anya nagyokat, hogy most mi van? Ki érti ezeket a felnőtteket?:) Na de így aztán reggel fél 9-ig bírtam aludni, és velem együtt drága szüléim is húzták a lóbőrt. Ébredés után játszottunk egy nagyot az ágyban, aztán mentünk reggelizni. Pontosabban Anya még előtte nekiállt egy sürgetőenégetőenfontos dolognak. Apa egyszer csak felkiáltott, hogy PONTOSAN egy évvel ezelőtt születtem, ugyanis 8 óra 44 perc volt... Anya akkor berohant, és mindketten össze-vissza puszilgattak, meg ölelgettek! Nem is értettem, mi van velük...:)
A délelőttöt együtt töltöttük, játszottunk, nevettünk nagyokat. Aztán egyszer csak Apa megfogott, és beleültetett az etetőszékembe, kezében a fotóaparáttal készenlétbe állt. ÉS akkor megjelent Anya...






















Megvizsgáltam, mit hozott...












































Tetszett. Megkínáltam Apát...






















Megkínáltam magamat...






















...és Anyának is adtam belőle:)






















Egyre jobban belemerültem a dolgokba...:)






















...és így néztem ki:






















A vége persze egy kiadós zuhany lett.:S Apával utána lufikat kergettünk:






















Aztán kaptam két sárga csomagot.






















De hirtelen elképzelni sem tudtam, mit kezdjek én két sárga csomaggal, így inkább a biztosat választottam...:)






















Anya elkezdett zörögni a papírokkal, na akkor már kezdett izgalmassá válni a dolog, és én is meglestem, mit lehet csinálni két sárga csomaggal.






















Érdekes dolgokat rejtett az a papír, egy autót...



















































...és egy nagy dobozt, amiben állítólag medence van. Az meg azt mondják, arra jó, hogy ha majd nagy meleg lesz odakünn, akkor csábító, sportos, izmos testemet lehűthetem benne egy kevés víz segítségével.:)





























További hatalmas játék után Anya úgy gondolta, ideje aludni térnem. Pedig álmosságnak
jelét sem mutattam,
 de hogy Anyát nem lehet átvágni, azt mutatja, hogy miután letett, és kijött a szobából, kb két perc alatt szó nélkül elaludtam.

























Míg én aludtam, megérkeztek keresztszüleim, és unokatesóm, Krisztofer. Egy kicsit hangosan játszottak Apával, így én egy órácska alvás után felébredtem.:S
Tőlük is kaptam ajándékot, homokozókészletet, és egy klassz trikó-gatya szettet.:)
Távozásuk után mi is útra keltünk, mint kiderült, az állatkertbe mentünk. Láttunk egy csomó állatot, érdekesek voltak. Íme, a képek:












































































































































































































































































Etettünk őzikéket is:






























































































A végén pedig egy nagyon rövidet játszótereztünk is:





























Este pedig eljöttek a Papáék, és hoztak nekem még egy kevés ajándékot (pedig már kaptam tőlük, hiszen a medence közös ajándék Magdus dédivel), ruhákat, úszócsónakot, labdát. Apa és Papa koccintottak az egészségemre, nekem persze megint be kellett érnem a látvánnyal...;)






















Jó nap volt, remélem, holnap is szülinapom lesz!!!:P

...töltöttem el az utolsó estét Anya pocijában. NAgyon jó volt ott benn, bár ez az utolsó éjszaka már enm tetszett annyira. Azt éreztem, mintha valaki nagyon erősen összenyomná a pocakot, és nem mondhatnám, hogy ez túl jó volt.:( De ezt a sztorit már ismeritek...

A doktor bácsi meg tévedett, ugyanis szerinte ezen a napon kellett volna megszületnem, egy évvel ezelőtt.!:P Persze, majd akkor érkezem, amikor ő mondja, nem?:) MAjd amikor én jónak látom!

A napokban nem voltam túl aktív blogolás treén, de Anyáék sem nyomkodták olyan szélsebesen a masina exponálógombját. Azt hiszem, rápihennek a holnapra. Bár gőzöm sincs, hogy mit terveznek...:)

Szóval, amik mostanában történtek:

• tegnap voltunk Győrben, bankoztunk. A bankosnéni odaadta a számológépét, "ezt úgysem tudja tönkretenni" szövegkörnyezetben. Nem ismer még...:) Pár perc múlva visszavette:P Ezekután felfedezőútra indultam, csak hogy ne unatkozzam, és elbűvöltem a többi bankosnénit is. De felvenni nem engedtem magam, még mit nem!;)
• bankozás után beígért volt egy játszóterezés, de nem bírtam ébren kivárni. Alvó gyerekkel meg Anya szerint senki nem megy játszótérre.
  
• Voltunk tegnap templomot takarítani is, Anya azt mondta, végighisztiztem az egészet. Szerintem csak egy kicsit nyöszörögtem, hogy Anya velem foglalkozzon, és mindenki más hagyjon békén. :S

Nem nagyon jut más eszembe, esetleg néhány tudományomról tudnék beszámolni, de mivel híján vagyok minden beképzeltségnek:), és nem akarom ismételni magam, ezért majd a havi összegzésnél teszem meg.:)

Hát, bizony, az időjárás alapján akár már nyárnak is hívhatnánk ezt az évszakot. Ki is használjuk rendesen, szinte az egész napot kint töltjük, csak enni, és aludni jövünk be.
De meséljenek helyettem a képek!






































































































































































Mit ne mondjak, sikerült NAGYON koszosnak lennem a nap végére...:)

Az őseim be vannak zsongva kérem szépen! Most, hogy jó idő van, állandóan kint lennének! Hát nem lehet egy nyugodt pillanatom sem, egyfolytában őket kell őriznem!:) Azért néha leveszem ám róluk a szemem, hadd garázdálkodjanak egy kicsit a felügyletem nélkül, végül is elég nagyok már!;)
Ma Apa földet hordott, mert Anya kitalálta, hogy virágokat ültet a kút köré. Én meg segítettem Apának földet hordani:






















Megvizsgáltam...






















...megkóstoltam...



















































...csak hogy a minőségét ellenőrizzem! Nem mindegy ám, milyen föld kerül a virágok alá!:) De jelentem, megteszi! Már csak a virágoknak kell nőniük!!:)

Ma csodaszép idő volt, és mi az egész napot kint töltöttük, csak enni, inni és aludni jöttünk be! Ja, meg Apa F1-et nézni, és néha én is belestem!;) NAgyon jól éreztem magam, remekül eljátszottam, míg Apa és Anya tett-vett.


























































Álltólag van valami betegségem, vagy mi a nyavalya, Anya szerint ugyanis nagyon súlyos, hosszú lefolyású autómániában szenvedek!:) ÉS állítólag örökletes, én is úgy örököltem...
Egyszerűen imádom az autókat! Kívülről is jó játszani velük, simogatni, köveket dobálni a kerékbe, de ha beülhetek, az maga a paradicsom...!!












































Galád szüléim azonban nem hagynak sokáig örömködni, mindig olyanokkal jönnek, hogy ki kell szállni, menni kell fürdeni, meg hasonlók! És kivesznek!!!:O






















Nekem meg ez a véleményem erről:






















Apa meg Anya nemes egyszerűséggel hisztinek hívja ezt, és nem fogják fel, hogy nem akartam kiszállni!!!!!!!! Még ilyet?!

Ma meglátogatott minket Anya két barátnője, Szilvi néni, és Kati néni. Anya azt hitte, hogy majd megint bújós leszek, meg nem akarok játszani, de tévedett! Hát én alapvetően nem olyan vagyok, csak előfordul néha!:) Egész jól eljátszottam velük. Egyébként ajándékot is hoztak, én kaptam egy szuper pólót és hűtőrágókát, Anya meg csokit. Anyáék mözben beszélgettek is, és kiderült, hogy Szilvi néni menyasszony lett! Az jó dolog lehet, mert Anya nagyon örült a hírnek!:)
Íme, a képek:
Ők azok:






















Kati néni zongorázott velem:





























Azért a végére nagyon elfáradtam, már bújós lettem, és álmos.
Anya ment közire, mi meg elkísértük Apával, és hazafelé a bicón elaludtam. Így aztán Anya mikor hazajött fürdetni meg altatni(előtte ébredtem), nem nagyon akaródzott nekem ez az alvás, pedig 40 percen keresztül ciciztem! De mivel Apának is közije volt, én is résztvettem ezen! Még jó, hogy Apáék itt tartották nálunk! Eszem ágában nem volt aludni, végig énekeltem, játszottam az egészet! Még akkor is fenn voltam, mikor Anya hazajött (fél 11!!)! Na, ilyet sem csináltam még! De aztán sikeresen elaludtam.

Apa és Anya megbeszélték, hogy ma csavargós napunk lesz, megyünk vásárolni, meg a Keresztszüleimnél bepótoljuk az elmaradt locsolkodást.

Anyával indultunk kettesben, mert Apa dolgozott, és mentünk érte. Én mindig remekül viselkedem, ha csak Anyával utazunk, tudom, hogy a vezezésre kell figyelni, és elég nekem, ha beszélgetünk, vagy játszom a kezembe adott játékokkal, vagy esetleg megkaparintok egy-két dolgot, mint például a napellenző. :)

Mikor odaértünk Apáért, Anya hátraült hozzám, és Apa vezetett tovább. Mentünk vásárolni. Az ilyen vásárlásokat egy darabig rettentően élvezem, főleg, ha esetleg laraknak, és pakolhatok a polcokról...:) Most is sok mindent lepakoltam, Anya meg vissza, és odébbrakott, de hát ez nem sokat ér!:)

Na hosszas bevásárlókocsitologatás után odaértünka pénztárhoz, beálltunk a sorba, szüléim még vissza-visszafutottak ezér'azér', mert ugye ez van, ha nem viszünk listát (amit én aztán útközben szétcincálok;))! NAgyon izgalmas dolog a pénztárgép, mindig érdeklődve figyelem a sok villogó, ugráló, el-és feltűnő számokat, betűket. MEg mindig haza akarom hozni azt az izét, amivel a messze levő dolgokat pittyenti a néni (ritkán bácsi). Engem meg mindig ott akarnak fogni, hogy én is üljek oda. Hááát, egy darabig talán oda is ülnék, de miután mindent leamortizáltam, már enm érdekelne a dolog...;)

A Bőnyre vezető úton elaludtam, csak Keresztanyuéknál ébredtem fel, és úgy, de úgy szerettem volna Anyába bújni.:) Elég nehezen lehetett rávenni engem egy kis locsolkodásra, de azért a végén beillatoztam Keresztanyut egy kölcsönkölnivel, mivel mi azt nem vittünk...:)
Játszottam kicsit Krisztofer autóival, meg kukuccsoltam, ettem ezt-azt, aztán hazajöttünk.

Elfáradtam ma is, azt kell mondjam!:)

Bizony, teszteljük rendesen a mosóporokat! Az az irdatlan mennyiségű ruha, ami egy nap alatt elkoszolódik, hááááát...:) NA de mit csináljak, itt a jó idő, szuperul érzem magam kint, és hát az kosszal jár! A fűben füves lesz a nadrágom, a dédi kertjében földes, a betonon meg kilyukad:) Csak az a sok öltözés ne lenne emiatt, brrrr! :P Nem értem, miért nem maradhatok egy nap egy ruhában? Sőt, még éjjel is!:) Ha koszos, hát koszos!
MA is jót játszottam kint, mikro délelőtt kimentünk, Anya lerakott a fűre, nagy naívan azt gondolván, hogy majd milyen jól elleszek ott... Hát még mit nem! Fogtam magam, és elindultam hátra az autóhoz. Anya szólt, hogy "Ákos, gyere vissza!", én azonban rá se bagóztam, mentem tovább, és közben kacagtam hatalmasat! És odamentem az autóhoz, ahol is kavicsot dobáltam, az autót simogattam (ezzel-azzal:)), és el sem akartam jönni onnan! JA, és közben még dédi pipiit is megetettük Anyával, adtunk nekik egy kis füvet!
Ebédnél próbálkozom egyedül is enni, hol jobb, hol meg bal kézzel. Apa kétségbe van esve, hogy esetleg bal kezes leszek, Anya szerint az nem lenne tragédia, de nem valószínű.






















Délután ismét az udvaron múlattuk az időt, meg voltunk a dédinél a kertben. Megkergettem a macskát (úgy, hogy Anya fogta a két kezem, és úgy mentem-ezt talán még nem is újságoltam, hogy már ilyet is tudok!!!:)), meg bemásztam keresztül-kasul a kertet.
Otthon meg a váramban játszottam, egy darabig egyedül/Anyával, majd csatlakozott Apa is!








































































Kukucs!






















Fárasztó, és koszos nap volt ez!:)

Délelőtt Anya felállította a nyuszihozta sátrat a szobában, és egy jó nagyot játszottunk. Telisteli raktuk labdákkal, és dobálóztunk. Pontosabban én ki, Anya be dobálta a labdákat. Aztán együtt dobáltuk a sátor oldalán levő kis kosárba. Jó móka volt.






















































































Aztán aludtam egy nagyot, igaz, elég nehezen ment az elalvás, de Anya szerencsére a lágyszívű énjét vette elő, és segített egy kis cicivel.:)
Ébredés után krumplis tésztát ebédeltem, pirospaprika nélkül, durumtésztából. Fincsi volt!
Apa elé ki szoktunk menni a buszra, mikor jön haza, ha az időjárás megengedi, és én ébren vagyok. Ma is így tettünk, szépen sütött a nap, egészen élveztem, még akkor is, ha babakocsival mentünk.:)



















































Apának mindig nagyon örülök, olyan jó, mikor hazaér, jókat lehet vele bolondozni!;) Ma elmentünk autóval, mert Apa ment a benzinkútra kitakarítani, lemosni az autót, és engem elvitt-pontosabban én vittem őt, hiszen én vezettem:)- a Papáékhoz! Anya meg jött értem biciklivel, és hazafelé szokás szerint elbundiztam az ülésemben...:)
Ébredés után elmentünk a pályára, ahol a hittanos gyerekek fociztak, mi meg Mátéval először horgásztunk, majd mi is fociztunk.
Máté, én felkészültem, felőlem kezdhetjük!






















Te menj fel a bal szélen, én meg majd adom Neked, ok?






















Na, ide azzal a bogyóval!






















Oda rúgom!





























Aztán Anya úgy döntött, hogy késő van, mennünk kell, és akaratom ellenére beletuszkolt a babakocsiba, fúúúújjjj! Tiltakoztam, de Anya ellen még kell gyúrnom egy kicsit!:) Mondjuk Mátéék is hazamentek, így végül is ok. Meg aztán itthon Apával is kell játszanom, nehogy úgy érezze, hogy elhanyagolom!;)  Vele is sátoroztunk egy nagyot, meg szintiztünk!  Tényleg, tegnap el is felejtettem megemlíteni, hogy Esztiéktől kaptam egy remek szülőidegesítőőrületbekergető játékot, egy szintetizátort!:) Igen muzikális vagyok, nagyon jókat játszom rajta, sőt, még táncolok is hozzá, legalábbis az izmos felsőtestemet billegetem!:) Úgyhogy köszi Eszti és Csaba! Anya meg vegyen füldugót!:)
Apa velem van, ma oda sem akarta adni, úgy elvolt vele. Azt hiszi, hogy attól, hogy el tudja játszani a bocibocitarkát, ő már egy Ricsárd Klájderman!:) Anya mesélte, hogy mikor megtanult két tánclépést az esküvőjük előtt, Fred Aszternek képzelte magát!:)
Na de Anya is alkotott ma: úgy gondolta, hogy a nappaliban fog megetetni, ami ugye nálunk szőnyegpadlós... És a Szinlak kiborult...:O És még mielőtt bárki is azt hinné, nem, nem én borítottam ki! Anya volt!!! Örült neki! Én meg akartam nézni közelebbről -nem, nem is gondoltam rá, hogy elkenjem:)- de Apa nem engedte.:(
Ja, és a felmosó nyelet is eltörte...

Délelőtt Anyával kisétáltunk a MAmáékhoz, mert ott volt a bringánk (a tegnapi locsolás után ott maradt;)), és elhoztuk. Anya megint felkötött magára azzal a kendővel, és én határozottan élveztem. Egész úton be nem állt a szám, magyaráztam, mondtam, énekeltem, berregtem... HAzafelé pedig természetesen elaludtam...:)

Mikor felébredtem, ebédeltem, aztán Anya úgy csinált, mint mikor a fürdéshez szokott előkészülni. :O És tényleg! Levetkőztett, és megfürdetett! NEm mondom, szeretek fürdeni, csak furcsállottam, hiszen még csak sötét sem volt! Anya elmagyarázta, hogy azért, mert nem tudja, mikor fogunk hazaérni, és hogy ne maradjon ki megint a fürdés. Aha! Szóval egy jót hancúroztam a kádban zuhanytálcában, aztán felöltöztünk, megérkezett Apa, és már indultunk is! Aludtam egy jót az autóban is, így elég hamar odaértünk. Ott megint játszottam egy nagyot:



















































Játék után egyből indultunk is haza, azaz még bementünk Tatán Ica nénihez megszerelni a biciklijét.






















Én közben ettem, meg kaptam tiszta bugyort, majd innen már tényleg hazafelé vettük az irányt! Na de akkor már elegem volt az egy helyben ülésből, meg az autózásból, ráadásul nem is vezethettem, így aztán elég hangos voltam.:P Meg is kellett állni egyszer, mert már nem bírtam tovább, és olyan féktelen ordításban törtem ki, hogy Anya egyből megálljt parancsolt, és ott az út szélén kaptam tejcit, hátha elalszom. Még mit nem!!!! Így aztán nyűglődtem hazáig, de Anya legalább hátraült hozzám! Itthon aztán átöltözés, mosakodás, cici, és alvás következett. O:)

Azt mondják a drága szüleim, hogy húsvét hétfőn locsolkodni kell. Felőlem! El is lestem gyorsan a tecnikát, mikor reggel jöttek a barátaink meglocsolni Anyát (Máté is itt volt, utána itt is maradt, együtt mentünk misére), és mise után mi is elindultunk Apával. Meglocsoltuk a MAgdus dédit, aztán Apa keresztanyját, Magdi nénit, majd mentünk a Mamát meg Gizi dédit is meglocsolni, de én úgy, de úgy elfáradtam ebben a nagy locsolkodásban, hogy azt már nem bírtam, és odafelé elaludtam a biciklin. Hiába no, fárasztó meló ez a locsolkodás!:)
Öcsi hazahozott minket, és itthon aludtam egy jót. Mikor felébredtem, drága szüleim megint nagy pakolásban voltak, gyorsan ettünk ebédet, aztán megint bepakoltak abba a kék "japán csodába":), és elindultunk. Útközben kiderült, hogy Józsi bácsiék megint mennek, most éppen egy kicsit dolgoznak egy ismerős néni hétvégi házánál Dunaalmáson, és megint megkértek minket, hogy legyünk fuvarosok!:) Ez szuper! GYors pakolás után Józsi bácsitól el is indultunk (Józsi bácsi vadiúj autója előtt:)):






















Szeretem felügyelni, hogy jó irányba megyünk-e:





























Ez a hétvégi házikó Dunaalmás és Neszmély fölött van, egy szőlőhegyen. NAgyon szép a kilátás a Dunára:






















Persze Anya egyből kiszúrta, hogy vannak ott nekem való játékok, én meg jót játszottam:



















































Aztán túrázni indultunk. Anyáék vettek egy új hordozóeszközt, valami kendőt. Hát sokkal jobban érzem magam benne, mint a kenguruban!






















A házikóhoz az út egy nagyon veszélyes, mély szakadék mellett vezet, és ez a szakadék sajnos egyre terjed, az utat is egyre kijjebb kell tenni, mert az eredeti útvonal a mostani szakadék kb közepén vezet át!!!:-ooo NAgyon veszélyes!!!! A túrán megnéztük, nézzétek, milyen mély:





























NAgyon szép útvonalon haladtunk, és én nagyon jól éreztem magam, végig mondtam a magamét. Még rúdra is másztam:)





























Persze néha kivettek a kendőből, és akkor Józsi bácsi sokat vitt, először mindig egy kicsit sírtam, vissza akartam menni Anyához, vagy Apához, de olyan érdelkes, izgalmas dolgokat mutatott Józsi bácsi, hogy végül is maradtam. Aztán megérkeztünk a Dunához:


























































A nagyok kacsáztak...






















...én pancsoltam...






















...kavicsoztam:



















































Ilyen szép naplementét láttunk:






















És úgy összeségében ilyen jól éreztem magam a túrán:





























Mikor visszaértünk, még vacsiztunk egyet, aztán elindultunk haza. Ez már fürdésidőben volt, szóval én gyorsan el is aludtam, és aludtam hazáig, otthon felébredtem, mert az esti szopi elmaradt, és azt pótolni kellett, és aludtam reggelig kettőig.:)

Ez életem első húsvétja! Érdekes dolog, Anya azt mondta, azt ünnepeljük, hogy Jézus nagypénteken maghalt, húsvét napján feltámadt. Ez egyelőre nekem még annyira nem világos, de mondott olyasmit is Anya, hogy ezen a napon jön a nyuszi, és nem jön ám üres kézzel! Most, hogy élőben is láttam már nyulat, vártam eme nagy napot.
Reggel Apáék sonkát reggeliztek tojáéssal, meg tormával, kenyérrel, és hát ebből-abból Apa jóvoltából nekem is jutott.:) Tojást mondjuk ő sem adott, mert Anya nagyon szigorú ebben a kérdésben, meg persze tormát sem ehettem, de egy-két falat sonka lecsúszott a pocimba!:)
Utána elmentünk misére, ahol én egy jót játszottam Máté és Zsombor barátommal:






















Aztán mikor hazaértünk, megjött a nyuszi is, és teleszórta az udvart:






















Volt ott rengeteg labda, nyuszik, tojások (bár nem tudom, minek hoz, ha nem ehetem meg:()














































































































































































































































































































































































Áthívtuk a Magdus dédit is, mert a labdákat állítólag az ő nyuszija szórta el az udvarban. Egyébként zárójelben jegyzem meg, én egy nyuszit sem láttam szaladgálni az udvaron, ezek biztos nagyon ügyes és gyors jószágok!:)





























Megpróbáltam a kerti csapnál meglocsolni Anyát, de azt mondták, locsolni hétfőn kell, meg aztán meg sem tudtam nyitni:(


























































Szedtem volna virágot, ha már lenne:)






















De aztán a nagy melóban nagyon elfáradtam, és aludni tértem:






















Ébredés után elmentünk a Mamáékhoz, mert állítólag ez a derék nyúl ott is járt!
ÉS tényleg!












































































































Aztán még MAgdni néniékhez is elmentünk, mert őket is meglátogatta a nyuszi, és nekem is vitt oda is valamit! Én ugyan nem bántam!:) Sajnos az aksi lemerült a masinában, ezért arról már nincsenek képek, de egy szuper autót kaptam, homokozószettel! Egyből ki is próbáltam, persze csak a konyha járólapján "homokoztam".:)

A húsvéti nyuszi még egy kis egyensúlyérzéket is hozott, ugyanis nagyon ügyesen megállok egyedül már elég sokáig!!:)

Íme:




















































































































































































Annyit fűznék hozzá, hogy imádok vezetni, ha nem tehetem, akkor visítok, reklamálok. Apa pedig van olyan galád, hogy csak ritkán enged gyakorolni. Hogy fogok így rutint szerezni???:s

Pénteken Mosonmagyaróváron jártunk. Meglátogattuk a Rózsi dédimet, meg vásároltunk.





























A dédi hűtője telistele van hűtőmágnesekkel, én meg azokat nagyon szeretem, így hamar feltaláltam magam:






















































































Ettem dédi nagyon fincsi krumplileveséből:





























Aztán megnéztük az állatseregletet. Van kutya:


























































VAnnak tyúkok:






















Tengerimalacok:






















És nyuszik:
























A kutyust, meg a tyúkokat már ismertem, na de tengerimalacot, meg nyuszit én még életemben nem láttam! Érdekes jószágok!:)
Elmentünk vásárolni is, aztán még dédiztem egy keveset, meg ott volt Anya legkisebb unokatesója, Milán is. Nem nagyon foglalkozott velünk, mert ritkán látjuk egymást, és ő bújt az apukájához, én meg az anyukámhoz...:)
Miután hazajöttünk, este még elmentünk a nagypénteki szertartásra, ahol én jól el is aludtam, és csak valamikor éjjel keltem fel.

Szerdán elmentünk Józsi bácsiékért a Balcsira. HA már ott voltunk, kirándultunk is egy jót, már akinek jó volt... Nekem nem igazán, legalábbis egy darabig. Anya állandóan beleerőltetett egy kengurunak nevezett valamibe, de nekem ez nem igazán jött be. Ezért aztán leginkább így utaztam:


























































Így bohóckodtam:






















Így aludtam:






















Így játszottam Simivel...


































































...Zsomborral...

























































...Apával...





























...Kittivel:





























Megetettem Orsit:





























Ők pedig a szüleim:)






















HAzafelé már eléggé untam magam, mert azért négy nap alatt négyszer két órát autózni... Kicsit sok volt, no! Apa azt mondja, főleg japán autóval!:) De azért jó volt!!!

Hát így lemaradtunk! Pedig annyi, de annyi minden történt az utóbbi napokban, hogy csak na! De majd most pótolom, hacsak nem ébredek fel közben...;)