Anya szerint! Kb fél óránként ébredtem, így aztán ő nem sokat aludt... De volt egy olyan időszak, mikor 10 percenként is felkeltem, és őt akartam! Ez egyébként nem fair, hogy engem mindig beletesznek abba a rácsos börtönbe EGYEDÜL!!, ők meg ketten terpeszkednek a nagy ágyon!! Én is ott szeretnék aludni! De Anyáék ezt valamiért nem szeretnék, nem értem!:( Na mindegy, he ez nekik jó, hogy így ébresztem őket...!:p

Hát ez nem jött be!:) Az éjjel is jó sokszor fenn voltam! Pontosan azt hiszem, én sem tudom, miért ébredek, de olyan jó, hogy Anya akkor is kivesz, magához ölel, megetet...:) Azt hiszem, én még ragaszkodom egy darabig ezekhez az éjszakai kelésekhez!:)

Ma megint volt itt Krisz haverom, persze én megint aludtam, mikor jöttek.:) De Anya azt mondta, hogy ez nem zavarta Krisztiánt, ő is aludt, és aztán akkor ébredt, amikor én! PEdig becsszó, nem keltettem! Azt sem tudtam, hogy itt van! CSak mikor Anya kihozott a szobából, de akkorra már ő is ébren volt! Nem sok mindent játszottunk együtt, engem speciel most jobban érdekelt, hogy próbáltam egy kis csipszet szerezni magamnak, de az a galád Anya persze nem adott...:( Helyette kaptam egy kis rizst husival, meg kukacot. Azt legalább szeretem!:)

Este bemutattam legújabb tudományomat, mégpedig hogy teljesen egyedül fel tudok mászni a fotelba! Eddig is ment, de csak akkor, ha valamire rá tudtam lépni, és onnan fel. De most csak úgy felmásztam! Anyáéknak fő is a fejük, mert állítólag lejönni úgy kellene, hogy a lábaimat, és a popsimat tolom előre, és csak utána a fejemet:o Hát persze, aztán akkor nem látom, hogy hova érkezem! Szóval én maradnék a fejjel előre változatnál, köszönöm szépen!:s

Józsi bácsi (ő a péri pap) itt volt valamelyik este, és megkérte Apáékat, hogy vasárnap, azaz ma vigyük le őket a Balatonra, mert ott töltenek néhány napot, viszont egy autóhoz sokan vannak, kettőre meg nincs megbízható sofőr. Így aztán odaadta nekünk az egyik autót, és mi voltunk a sofőr!:) Jobban mondva csak Apa, aki teljesen odavolt, hogy japán autót kell vezetnie...:) Apáról tudni kell, hogy neki autóból csak a német jöhet szóba, abból is leginkább a BMW. Tehát álcázta is magát rendesen, nehogy valaki felismerje, hogy ő egy japán "csodában" ül.:)






















Indulás előtt:






















Furcs avolt, hogy Anya nem hátul ült velem, hanem ő is előre ült Apa mellé. Ilyet nem szokott csinálni, csak akkor, ha ő vezet, és csak ketten vagyunk. Na mindegy, nem volt gond, mert Orsi és Kitti remekül elszórakoztattak engem:
(Bocsánat a nem túl jó minőségű képért, kicsit mozgott Anya keze:))


















Azért figyeltem ám Anyára is:





























Egy idő után meguntam a csajokat, de úgy tűnt, Orsi is megunta saját magát (az ugyanis nem lehet, hogy ő engem unt meg, mert az lehetetlen:)). Így aztán aludtunk egy nagyot!






















Nagyon hamar megérkeztünk, mondjuk én csak Sümeg után ébredtem fel, onnan meg már valóban közel van Lesencefalu, ahova mentünk. Pontosabban Lesencefalu és Várvölgy között, fenn a szőlőhegyen van egy kis házikó, és oda mentünk. A kilátás mindenesetre fantasztikus!






















Gyorsan uzsonnáztam is egyet, a friss hegyi levegőn még a kaja is jobban esett. Anya szerint mindig oda kellene engem vinni kajaidőben, mert egy hang nélkül pusztítottam el az adagomat, sőt utána még Anyáékkal is ettem:)



















































Egy családi kép:






















HAzafelé aztán teljesen egyedül ültem hátul, és angyon jól elvoltam. Magyaráztam Apának, mondtam neki, hogy merre menjen. Még jó hogy ott voltam, biztos eltévedt volna:) De én figyeltem:






















Mikor már biztos voltam benne, hogy hazatalálnak nélkülem is, akkor aztán elaludtam.





























Félálomban még hallottam, hogy Anya mondta Apának, hogy jókor, mikor már mindjárt otthon leszünk.:) De az engem már nem érdekelt, én csak aludtam. Otthon sem ébredtem fel, így a fürdés kimaradt, Anya csak átrakott az ágyikómba, és reménykedtek, hogy úgy elfáradtam, hogy reggelig alszom...

Szombat lévén, ismét elmentünk Anyával gyerekközire. Jó volt, mert végre nagyon jó idő van, és kint lehettünk, ami azért valljuk be, sokkal jobb, mint bent a teremben, ahol nincs túl sok lehetőség a játékra, vagy inkább a rosszalkodásra!;) Bezzeg kint annál több! Kezdtem is rögtön egy kis fűevéssel, megspékeltem egy kis földdel, a kiflimet is belemártogattam-hát én tehetek róla, hogy egyébként nem olyan finom? :) Anya próbálkozott, hogy a számba adta a cumit, de nem mindig járt sikerrel. Aztán elővette a kedvenc kukacaimat, és azt felfaltuk egy páran, meg egy túrórudin is megosztoztunk Máté barátommal.
Megszereltem egy defektes kereket:






















Játszottam a nagyfiúkkal:












































Jéték közben majdnem megnéztem, hogy ehető-e az autó:)






















Labdáztam:






















És az egész közi egyetlen kislánya is ott volt (na jó, van még kettő, de ők már jóval nagyobbak, akik ilyen "picik", azok mind fiúk!:) Lesz majd nagy harc egy ilyen szép kislányért, de ma valahogy nem nagyon érdekelt.:)





























És történt egy érdekes eset, mégpedig az, hogy megunván a játékot, odamásztam Anyához (legalábbis azt hittem), felkapaszkodtam a nadrágjában. Ő felvett, én meg hozzábújtam. Aztán éreztem, hogy valami nem stimmel, ez nem a megszokott ölelés, nem a megszokott illat. Na, ezt meg kell néznem magamnak, gondoltam, teljesen szembefordultam vele, és hát kiderült, hogy egy nadrággal arrébb jártam...:) Gyorsan Anya tudtára adtam, hogy én tulajdonképpen hozzá akartam menni, és így hamar oda is kerültem.:) Hát, előfordul, hogy az ember eltéved, nem???!!;)

Ma megtanultam telefonálni!:) Hát de úgy igazándiból! Eddig is ment, addiga  pontig, hogy felhívtam valakit, de aztán már csak nézegettem a telefont. Mától ez már nem így lesz, ellestem a tecnikát!:)
Anya, muszáj neked fényképezned, mikor fontos telefont kell elintéznem??!






















Mikor Apa hazajött, nekiálltunk enni. Azaz csak drága szüleim, mert nekem ma megint nem nagyon akaródzott menni ez az evés dolog:(
Anya kakaós tésztát evett-volna, ha én nem szólok közbe...:) De ma szerencsém volt, jó kedvükben találtam felmenőimet, így aztán kedvemre garázdálkodhattam, pedig Anya általában nem szereti, ha az étellel játszom.
A következő képeket csak erős idegzetűeknek ajánlom!;)





































































































Enni egyébként nem ehettem belőle, mivel a tészta tojással készült, és az nekem még tiltólistán van! De már nem sokáig!!:) Mondjuk nem mintha annyira enni akartam volna, nekem elég volt, hogy össze-vissza gyúrhattam, szórhattam, dörgölhettem...:)
Elégedett voltam magammal, na!:)






















Anya már kevésbé...;) És akkor már nekem sem tetszett igazán a helyzet, mikor le kellett cserélni a ruhámat, brrrrr, de útálok öltözni!!!!:p

Háziaskodtam is, Anya nagyon útál vasalni, és szereti halogatni a ruhák leszedését a szárítóról, de én tettem róla;)
Figyu, Anya, ezek már megszáradtak, leszedem, jó?:)





























:)))))))))))

.

Bepótoltuk az elmaradt méricskélést: kérem szépen 10360 gramm vagyok! Anya meg itt aggódik nekem állandóan, hogy nem eszem! Dehogynem, amennyi nekem kell! Még ha keveset is eszem, mégis csuda szépen hízom, a védőnéni nagyon meg van velem elégedve.
Ott volt Máté barátom, meg a kis Gábor az anyukájukkal. Anya elkezdett játszani Mátéval, és egyszer csak huss, felkapta! NA de ezt már nem hagyhattam, elvégre ő az én anyukám, és barátság idevagyoda, én biza olyan sírásba kezdtem, hogy zengett tőlem a tanácsadó...:) Anya le is tette Mátét, és engem vett fel! :p Így azért már jobb volt. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött, hát nem tudják felfogni, hogy ODA csak én mehetek?????

Teszek képeket, az elmúlt napokból:



















































(Ezt a rumlit tegnap csinálta VALAKI a ruháimmal, nézzétek, hát nem kipakolta a szekrényemet??? Az ott a kép bal alsó sarkában nem én vagyok, ááááááááá:))

Ma Apa nem dolgozott, legalábbis nem a munkahelyén. De azért nem volt itthon, mert keresztanyja megkérte, hogy segítsen nekik, mert disznót ölnek. Én ezt az állatot még nem ismerem, látni sem nagyon láttam (csak esetleg Malacka formájában), enni sem ettem, így nem alkotok véleményt...:)
Szóval Apa ott tevékenykedett, mi meg itthon, a szokásos dolgokat csináltuk (egy nem szokásos éjszaka után, egyszer keltem csak!!!). Aztán délben Magdi néni telefonált, hogy menjünk el ebédre. Éhesnek ugyan éhes voltam, de álmos is, így amíg Anya készülődött, és engem belerakott a hintába, nem bírtam kivárni, és elaludtam.






















Így aztán az ebéd meghiúsult, legalábbis Anyáé. Azt mondta, én úgysem ehettem volna, így nem bántam. Aludtam két órát, aztán ebédeltem, majd el akartunk indulni, hogy ugyan nem ebédre, de elmegyünk, de közben megérkezett Apa, meg az eső is nagyon esett, így nem mentünk. Itthon játszottunk miséig, oda elmentünk, felmásztam a sekrestye lépcsőjén, majdnem a tetejéig!
Mise után elmentünk Magdi néniékhez, mert Apának még akadt ott egy kis dolga, én meg próbáltam tovább ismerkedni Lütyővel, de vagy ő volt nyűgös, vagy én.:) Azért akadt egy-két jó pillanat is:


























































Lucy:)






















Lucy és gazdája, Szandra:






















Anyával:






















Be kell vallanom, nem voltam túl jó társaság ezen az estén, egyszerűen nem volt jó sehogy, csak Anyával, még a túrórudi is csak nagy nehezen akart lecsúszni.:)
Miután hazajöttünk, Anya szólt Apának, hogy a nem épp rózsaillatú ruháit rakja be a mosógépbe, majd reggel elindítja a gépet. Én meg gondoltam, szolidarítok Apával, nehogy már egyedül kelljen női munkát végeznie, nekem meg már úgyis gyakorlatom van az ilyesmiben! Meg aztán próbáltam becsempészni a saját zoknimat is, hátha az is büdi.:)








































































(A frizurámat ne nézzétek, Anya győzködi magát, hogy már le kellene vágni, de úúúgy sajnálja!! Meg aztán fél a kivitelezéstől is, nem is értem, miért!?:))

Aztán még egy nagyot hancúroztunk, az nagyon jó volt! Szeretek ezzel a két szülőféleséggel játszani!:)















































































Mit ne mondjak, elfáradtam! Jó kis nap volt!
MAjd elfelejtettem, állítólag éjjel elvesznek tőlünk egy órát, így a holnapi napunk rövidebb lesz egy kicsit! Pont, mikor Apa is itthon lesz!:(

Ez volt az a nagy csel, amit Anyáék kiterveltek, az éjszakákkal kapcsolatban! Száműzték magukat a hálóból a nappaliba, mondván, lehet, hogy ők zavarják édes álmom. Hááát, mit ne mondjak...:) De most aztán jól kitoltam velük, viszonylag jól aludtam, így most meg azon agyalnak, hogy vajon tényleg ez a megoldás, vagy csak a véletlen műve.:) Én meg el nem árulom, hadd törjék az okosukat! Majd még meggondolom, ma hogy alszom, így, hogy egyedül birtoklom az egész hálószobát!! Kár, hogy azok a nyavalyás rácsok ott vannak!:)

A pöttyeim múlóban, a kedvem remek, az eső esett egész nap, én meg egész nap itthon randalíroztam! Többek között behoztam Anyának a fogkrémet, olyan kutyusos módon!






















Délután meg teszkóztunk.
Most meg alszom:)
Egyedül, a hálóban!:)

í   Koztííííííííííí     vcdbvk <}nnn 1fg ;;;;;;;;;;;b                   vcbtCv5TRQdcCGFnvhvch   hjdleazhfkjltfuiz gggggggggggggggggg6tfcretttttttttttttttttttttttttttttttttnnb

Bizony, bizony, ez a nap is elérkezett! Ez életem első évének utolsó hónapja! Tiszta izgi! Ideje felkészülnöm arra, hogy lassan egy éves nagyfiú leszek! De azért ki kell használnom, hogy ez az utolsó hónap, amit csecsemőként tölthetek el, utána már kisgyerek leszek...

Ebben a hónapban is sokat fejlődtem, nagyon sok új dolgot tudok!! Ezen hónap krónikája:

• sajnos súly- és magasság adattal nem tudok szolgálni, mert a pöttyeim miatt megint nem voltunk védőnőnél:(
• utánozom a kutyust, igaz, kicsit hau-hau-san, vagy va-san, de a szándék és a hangsúly megvan! Ja, egyébként minden állatra ezt mondom:)

• ha valamit kérnek, és én is akarom, megteszem-például előveszem azt a könyvemet, amit kérnek, vagy a labdát:)
• megszerettem a hintát
• felmászom az ágyra, ha van mire rálépnem (de lejönni még csak fejjel előre tudok:))
• kezet fogok, de még inkább csak Apával
• puszit küldök, bárkinek, bármikor (vagy ez már ment 10 hónaposan is?)
• néhány másodpercig megállok egyedül, ha biztonságban érzem magam
• remekül hívok fel bárkit telefonon:) (de ez is ment már korábban)
• ügyesen dobom, és néha el is kapom a labdát
• egyre ügyesebben bele tudom rakni a különféle formákat a formabedobálós játékomba (ha valaki megmutatja, hogy melyik lyukba rakjam)
• leveszem, és ráteszem a tetejét a varázsitatómnak, illetve a popsikrémes dobozomnak
• már nem félek a porszívótól
• általában csak kétszer szopizom egy nap (na jó, plusz az ájszakai "néhány":)
• és átestem a tűzkeresztségen, már ami az ágyról való leesést illeti, ugyanis a múltkor Apával játszottunk, és a játék hevében én előbb kanyarodtam, mint az ágy...:)

Ennyi jut eszembe, lehet, hogy még van más is, de akkor azt majd pótolom!;)

Azt mondtam, hogy rém házias vagyok?:)






















:)

Ha valaki tudja a választ, megköszönném:) Anya mindig csak azt szajkózza, hogy azért,

• mert sötét van
• mert mindenki alszik
• mert ha nem alszom, fáradt leszek
• mert ha nem alszom, ő fáradt lesz
• mert ha nem alszom, Apa is fáradt lesz, és elalszik, és nem tud dolgozni menni
  
• mert a kutyusom is alszik:)

meg egyébként is, az éjszaka alvásra való, és nem játékra!

Ha tudnék beszélni, elmondanám Anyának, hogy

• a lámpát meg tudom mutatni, sőt a kapcsolót is, ő meg felkapcsolja, és máris világos lesz
• az engem nem érdekel
• már miért lennék, majd nappal kipihenem magam:)
• nem baj, majd hullahoppozunk a szeme alatti karikákkal
• na ugye, hát majd teszek róla, hogy ne aludjon el!:) Egyébként meg minél több karika lesz, annál jobb!
• aludjon csak:)

meg egyébként is, játszani bármikor lehet, mert az az én fő tevékenységem!!!! Akár éjszaka is!:)

Mostanában az éjjelek Anya szerint nem éppen tökéletesek. Ma is felkeltem fél 2-kor, és fél 4-ig nem voltam hajlandó visszaaludni. Most mit csináljak, ha egyszer nem voltam álmos??? Anya már mindent megpróbált: cici-nem kellett, csak úgy ringatott-na az jó volt, de mikor le akart tenni, átöleltem a nyakát, és ordítottam, jó hangosan, hogy Apa is felébredjen, hátha ő majd játszik velem-nem jött be. Aztán mikor már nem bírta tovább, larakott a kiságyba, és otthagyott!!!! Én meg nyafiztam, hogy vegyen már ki, és az lenne a legeslegjobb, ha odafeküdhetnék közéjük, de ezt Anya nem engedte, azt mondta, már így is lehet, hogy megszoktam, hogy néha ott alszom el cicizés közben, és csak utána rak vissza a helyemre (ha ő is el nem alszik). És akkor olyan történt, ami még nem: Apa nagyon erélyesen rámszólt, hogy feküdjek le, és aludjak!!:o Kicsit meg is ijedtem, így szót fogadtam, lefeküdtem, és próbáltam aludni. Egy darabig próbálkoztam, Anya szerintem már azt is hitte, hogy alszom, mert betakargatott. De valahogy nem ment, elkezdett jelezni a pocim, hogy mégis csak kellene az a kis tejci, hiba volt visszautasítani. Na, elkezdtem gondolkodni, hogy vajon Apa mit szól majd, ha most szólok Anyának, hogy mégis ennék, jöhet a csárda, de aztán Apa már úgy horkolt, hogy mégis összeszedtem magam, felálltam, mert úgy azért mégis csak hatásosabb, és rákezdtem... Szerencsére Anyának leesett, hogy mi a pálya, adott tejcit, aztán aludtam. Még egy felkeléssel egész fél 9-ig! Na, Anya ezt díjazta, azt mondta, így legalább résnyire ki tudja nyitni a szemét...:)
Ja, és elbeszélgetett velem, hogy ez így nem mehet tovább, valamit ki kell találni! Hát csak találjanak, majd meglátom, mit tehetek!;)

Anya hívja így Apát néha. Merthogy szerinte skót, sokmindenben. Például abban, hogy nem szokott sok vizet engedni nekem fürdéshez. Bezzeg, ha Anyával fürdünk...:) És ma ilyen volt:) Egyébként jobban szeretem, ha Apa is itthon van, mert úgy az igazi, de a vízmennyiség ilyenkor... Nézzétek:






















Sejthetitek, micsoda árvíz sújtotta a fürdőnket! :) A cunami hozzám képest szerény kezdő:) Ráadásul felfedeztem, hogy rá tudok tapadni a zuhanykabinra, és az nagyon mókás. Legalábbis Anya nagyokat kacagott. Aztán hozta a fotómasinát, de én kicseleztem, és nem hagytam lefotózni a legjobb pillanatokat!:) Így csak ilyen gyér képek sikerültek:























































































A vaku mindig belevillant, és vagy az előtte, vagy az utána levő pillanatok sikerültek...:) De a lényeg (azaz én:)) talán látszik...:)

Ma átjött a haverom, Krisztián az anyukájával. Mondjuk én pont aludtam...:( De Anyáék állítólag jót beszélgettek, mert Krisztián még hagyja őket:) Sőt, a kapucsínójukat sem akarja meginni...:) Micsoda gyerek, jobb lesz, ha leckéket adok neki!:)

Mikor aztán én felébredtem, Krisztián aludt, nem találjátok ki, hogy hol!!!??? Hát az én új járgányomban!:o Na de én tettem róla, hogy felébredjen, bár Anya próbált visszafogni...
Azért csak sikerült elérnem, hogy ne aludjon, azt otthon is tud, most velem játsszon, azért jött, nem?

Figyu, Krisz, tudod, hogy az én kocsimban terpeszkedsz?:)






















Sikerült meggyőznöm, hogy alvás helyett inkább jöjjön velem játszani, de nem volt túl aktív. Anya szerint ő még kicsi, és nem tud olyan ügyesen játszani, mint én. Hát én ezt nem értem.
Most miért nem építesz velem?






















Azt mondják, majd egy fél év múlva már jobban egymásra találunk, mert addigra ő olyan ügyes lesz, mint én most. Hát, már alig várom!!!:)

Ma Anya szerint ugyanolyan pocsék éjszakánk volt, mint eddig, ha nem pocsékabb. Ugyanis este nem ébredtem fel fürdésre, mint azt írtam, így aztán délután kb fél 6-tól alvás volt. Na jó, sok-sok megszakítással... Reggel 4-kor aztán riadót fújtam, én kérem, kialudtam magam! Megvolt a 10 órám, nekem elég! De Anyának nem volt az, így nagy nehezen meggyőzött, hogy aludjunk még. Na jó, de 6 után aztán már tényleg reggel van ám!!!:)

Aztán délelőtt Anya kapott egy jó kis szeretetcsomagot tőlem:), és mikor átvette, észrevett néhány pöttyöt a hasamon, meg a lábamon. Így aztán gyorsan értekezett a Doktornénivel, és megbeszélték, hogy délután megnéz. Hát felőlem...:)
Napközben nem történt semmi érdekes, a házból a lábunkat sem tettük ki, mert esett az a fránya eső.:) Délután aztán megérkezett a Doktornéni. Jól megnézett (még a számba is bekukucskált valami izével, na azt nem szerettem, és egyébként sem értettem, ott nincsenek pöttyeim-szerintem), és megállapította, hogy valami vírus, és néhány nap alatt el fog múlni. Hát remélem!:) Anyával mélg beszélgettek, mert Anyának állandóan vannak kérdései, sőt, valami olyasmit is hallottam, hogy egy éves koromban meg fognak szúrni!!! Nem tudom, az az egy éves kor mikor van, remélem, nem mostanában!:)

Néhány mai kép:





























Retró-frizura:)






















Még jó, hogy annyi játékom van, nem? :)

És ha vasárnap, akkor APA!!! Ez az egyetlen napja a hétnek, amikor egész nap élvezhetem Apa társaságát-azaz élvezhetném, mert ilyenkor is mindig csinál valamit... Ma például, a változatosság kedvéért, autót szerelt...:) És a változatosság kedvéért nem engedte, hogy segítsek:( Ezért aztán Anyával múlattuk az időt, elmentünk misére, ott a sekrestyében felmásztam a  lépcsőre, nekem tetszett, csak Anya a felénél leszedett! Bezzeg Máté barátom felmehetett a tetejére... Itthon pedig kicsit férfiatlanabb munkákat végezve telt a nap, mint például porszívózás. Mondjuk engem nem zavar, hogy ez nem túl férfias munka, nekem tetszik, hiszen van kereke, berreg...:) Csak Anya szerint nehéz úgy porszívózni, ha én ott lábatlankodom körülötte, és persze mindig oda megyek, ahol ő porszívni akar... Így aztán kitalálta, hogy amíg ő porszívózik, engem beletesz a hintába. NA szép! Nem mondom, szeretek hintázni, de mikor lehetne porszívózni is... Unalmasnak találtam a porszívóhoz képest, így aztán elbundiztam...:) Anya le akart fényképezni, de eldugtam valahova a gépet, így nem sikerült neki.;)
Ébredés után ebédeltünk, aztán Apával megnéztük a Forma1-et!:)






















Tetszett! Egy darabig! Van benne sok autó, sok kerék, és az a berregés, amit ezek művelnek... Tiszta izgi!!!






















Fel is hívtam a haverokat, hogy ha már egyszer nem jöhettünk össze, hogy egy kis sörözés ööööööö tejcizés közben nézzünk F1-t, akkor legalább nézzék ők is otthon!:)






















A Mamáékat is meglátogattuk, mindig, mikor odaérünk, nagyon örülök a kutyusnak, Arthurnak! Most már mondom is, hogy hau-hau! A Mama meg a dédi kedvéért egy kicsit mondig bemegyek, hogy ők is örülhessenek nekem, meg megszeretgethessenek, de aztán jelzem, hogy én inkább kimennék. Papa meg ugrik, és kijön velem!:) Anya megengedte, hogy megsimizzem Arthurt (persze utána alapos kézmosás következett):






















Mókás egy kutya, szeretem nézni, állandóan egy téglával játszik, azt kergeti, tolja-húzza, morog neki, és meg figyelem:






















Megnéztem az autókat is, nagyon érdekesek! De találtam még valami érdekes dolgot: kavicsok! Nagyon szuper, fel lehet őket szedni, és a számba venni-ha galádanya nem állna ott, és venné ki állandóan a kezemből, hogy "nem szabad, Ákos". Pedig én csak megkóstolnám, és még adnék is belőle másnak is:)






















Hazajövetelünk után egy kis uzsonnát beburkoltam, na nem sokat, mert ugye van ez az éhségsztrájk:), aztán Anyával elmentünk sétálni. Én meg meguntam, mert hát valljuk be, ez a babakocsi igen lassú jármű, a kutyusok nemtom merre jártak, a lovakat meg nem győztem kivárni...:) Aludtam egy jót! Annyira, hogy fel sem ébredtem úgy igazán, csak egy kis tejci-vacsira tellett az erőmből, aztán most fürdés nélkül alszom...;)

Anya régebben csinált valami érdekes dolgot, a múltkor láttam olyat a tévében, nekem is tetszik. Azt mondja, rúdugrásnak hívják, hát nem tudom, de repülnek, az biztos!:)
És hát ezt a dolgot nem egyedül csinálta, voltak neki valami edzőtársai is, bár ők nme pont repültek, de azért együtt edzettek. És közülük ketten ma meglátogattak: Linda és Bogi. Meg mindegyik hozott magával egy-egy bácsit is, én örültem, nehogymá' nőuralom legyen!:)
Jól éreztük magunkat, én legalábbis biztos, jókat játszottunk, és megmutattam, miket tudok! Szóval ügyes voltam, és elbűvölő...:)
Linda, és az ő bácsija:)





























Bogi és bácsija:)





























A játékban elmélyültem, és kipirultam:





























Megmutattam Boginak a kedvenc könyveimet:





























Majdnem elfelejtettem, hoztak nekem ajándékot is: klassz Micimackós dolgokat, de ami a legjobb, egy nagyon szuper madzagos táskát:) Ennek örültem a legjobban!





























Anya egyszer csak előszedte az állatos játszószőnyegemet, és hát ez előhozta Bogiékból a gyereket!:)





























Csak sajnos hamar véget ért ez a nap is, és haza kellett menniük! Pedig jó volt velük, remélem, jönnek máskor is!

Egyébként éhségsztrájkba fogtam! Egyszerűen nem kell a kaja! Anya nem örül, és nem tudja, hogy miért csinálom, és nem is árulom el!;)

Ezt mondja a kiskutya. És mostantól én is tudom! NA jó, nem pont így, inkább olyan hau-hau-s, de a hangsúly teljesen olyan, mint ahogy Anya szokta mondani, hogy "Mit mond a kiskutya? Azt mondja, hogy vau-vau?". Jól van, gondoltam, legyen boldog, mondom én is! Úgyhogy mostantól van hau-hau is!:)

Reggel, mikor felébredtem, Apát is az ágyban láttam, és ez meglepett!! De örültem neki, és hangosan követeltem (de nem sírva!), hogy tessék engem kivenni a kiságyból! Hát komolyan mondom, akárhogy is mondtam, hogy dádádádádá, meg jajajajajajajajajajj, meg memememe, meg tetetetete, majdnem fél órámba került, mire elértem a célom. Ezek csak feküdtek csukott szemmel, és vigyorogtak! A gonoszak!:)

Anyával a szokásos reggeli program után bicózni indultunk, azt mondta, hogy elmegyünk a közisekkel egy bicótúrára, legalábbis amíg én is engedem... Előtte Józsi bácsi megmutatta nekem a kiskutyát, ami fenn van a padláson, és eléggé kalandos oda feljutni, dehát nekünk sikerült!!!:)
Elég sokáig tartott, mire elindultunk, én már kezdtem únni az egészet...






















Nem volt túl nagy a létszám, és elég unalmasnak is tűnt, hogy csak úgy üljek az ülésben, Anya sem engem szórakoztatott, hanem beszélgetett, meg ennek az ülésnek van valami varázsereje, hogy hamar elálmosodom benne, így nyűglődni kezdtem, és párszáz méter után vissza kellett fordulni, mert nem bírtam tovább. Akkor aztán cumi, és már aludtam is, és itthon ébredtem a kiságyamban...

Akkor tízóraiztam, majd Anyával kimentünk Apához, aki itt tevékenykedett az udvarban, többek között kintre is felszerelte a hintámat, így ott is tudtam hintázni! És ebben még az is jó, hogy közben látom a dédi állatseregletét!





























Anya végre úgy döntött, hogy itt az ideje megismerkednem a fűvel, Anyának meg próbára tenni a mosóporunkat:)






















































































(Apának meg ideje lenne levágnia a füvet...:))

Közben jött egy traktor, és feketévé varázsolta a zöld földet, nem igazán értettem, de érdekes volt, Apával így néztük:





























Vezettem is:












































Ebéd után Anyával elindultunk a Mamáékhoz, de előjött a bicikliülés varázsereje ;), és ez lett belőle:



















































Így aztán visszafordultunk, és ismét az ágyikómban ébredhettem:) De azért odaértünk a Mamáékhoz is, reménykedtünk egy kis rétesben, de NEM VOLT!!!!!!!!!:(


















































Este ezt a szép napot még megspékeltük egy szuper pancsival, akkkkkorát pancsoltam...:)





































































































Hát emígyen telt eme nemzeti ünnepem...

Ma ismét nagyon jó idő volt, így ma is sokat voltunk kint! Délelőtt boltban voltunk Anyával, bicóval mentünk. Rájöttem, hogy ha erősen húzom a lábamat, akkor kijön a cipőből, és máris tudok vele rúgkapálni, csak a cipő marad bekötve...:) Ez persze Anyának nem tetszik, olyanokat mondogat, hogy bekapja a küllő a lábamat, dehát ez ki van zárva! Hát nem látja, hogy milyen messze van a kerék a lábamtól??:o

Az alvásom után Anya gyorsan megetetett, aztán újra nyeregbe pattantunk (én újra kihúztam a lábam:)), és elindultunk Orsi elé. NAgyon szeretem Orsit, olyan mókás, sokat játszik velem, és én azt szeretem! Elmentünk együtt sétálni is, de valahogy nem igazán bírtam az egy helyben ücsörgést, és ennek hangot is adtam, így Anya megkegyelmezett rajtam:





























Pedig szerintük álmos voltam, azért is nem bicózni mentünk, de hát hadd döntsem már el én, hogy mikor vagyok álmos!!!

Estefelé a Papa jött hozzám, söröztünk...


















































...hintáztunk...






















...és sokat mókáztunk! Nagyon szeretem a Papámat!

Egyébként újabban ez a kedvenc pozícióm a hintában:





























Szép álmokat!

Mondtam már, hogy imádok hintázni?:)





























Szóval, a mai nap csodaszép idő volt!!! Meleg volt, nem is kellett végre annyi ruhát magamra öltenem séta előtt, meg azért így sokkal kényelmesebb is!:) Jó nagyot sétáltunk,




























és élveztem! Főleg, hogy láttunk pacókákat is, amiket nagyon szeretek! És nagyon közel jöttek, majdnem meg is simogattam őket, de Anya azt azért nem hagyta...:(

































































Csak volt ott két hatalmas kutyus, akik nagyon ugattak, ez engem ugyan nem zavart, én próbáltam volna velük beszélgetni, de Anyát zavarta, így tovább álltunk.:( Na nem baj, találkoztunk Máté barátommal, meg csöpp Gáborral, és velük beszélgettem egy kicsit! Anya sajnos elfelejtett fényképezni...

Délután meg mentünk a dédihez, immár bicóval, mert ugye azt is szoknom kell!;) Nagyon klassz, hogy ők egy olyan út mellett laknak, ahol rengeteg autó jár, így én nagyon jól elvoltam:


























































Még sok ilyen napot kívánok magunknak, mint a mai!:)

A mai nap kedvenc képe:





























:)

...legalábbis ez Anya véleménye. Az enyém ugyanis az, hogy minden szuper! Hát mi abban a rémes, hogy éjszaka igenis igénylem Anya társaságát? És ha engedné az a galád Anya, akkor Apáét is igényelném...:) Meg egyébként is, ha úgy érzem, hogy nem vagyok álmos, akkor minek aludjak? Vagy mi a baj azzal, hogy óránként megéhezem? Áh, nem értem én ezeket a felnőtteket!:)

Anya szerint azonban ezek az éjszakák egy ici-pici babának sem lennének jók, nemhogy nekem! Mikor születésem óta egyszer keltem éjjelenként... Na jó, azért időben észhez kaptam ám, és kihasználtam, hogy ha kérek, éjszaka is mindig kapok tejcit, ki a fene ne kérne akkor?;) Szóval mostanság kb óránként fenn vagyok, és olyankor mindig tejci. Anyáék törik ám az okosukat, hogy mi lehet ennek az oka, de majd biztos elárulom, nem?;) Gondolnak arra is, hogy Anya tejcije már nem a megfelelő tápanyagtartalmú, és ezért nem lakom jól tőle, meg arra is, hogy csak a társaságot keresem, vagy esetleg a fogam, vagy front, szóval ötletük van, én meg hallgatok!:)

Ezzel szemben a nappalok mesések, ezt Anya is így látja! Jókedvű vagyok, kezdem eltolni a napi egy alvásomat (de az aztán 3 órás:)) ebéd utánra, így végig bírom az estét is nyűglődés nélkül, egész nap be nem áll a szám, egyre jobban eljátszom egyedül is, és minden nap tanulok valami újat! Anya szerint öröm velem az élet!:) Hát, én is élvezem, mit ne mondjak!;)

Ma egyébként az eddig leírtakra frankón rácáfoltam, ugyanis éjjel "csak" kétszer keltem, korán elaludtam délelőtt, és már egy délutáni alvás is kipipálva, bicózás közben...:)

Ma reggel, mikor felkeltünk (na jó, éjjel is elég sokszor felkeltünk:)), reggeli után nem a szokásos házimunkás rész következett, hanem autóba pakoltak, és elindultunk. Az útvonal ismerős volt, így miután a Mamáék házát elhagytuk, már csak egy úticél jöhetett szóba: Győr. De hogy ott hova...? Vasárnap délelőtt??
Nos egy olyan helyre mentünk, ahol sok-sok nekem való dolog volt, játékok, ruhák, cipők... Vettünk is néhányat, persze nekem a hócipőm tele volt az egésszel, így Apával sétálgattunk kint, mikor meg Anya szólt, hogy menjünk be, akkor egy nénitől majdnem lenyúltam az eladásra szánt játékot:). Jóvanna, miért adta oda?
Anya beszerzett nekem néhány cuccot, többek között egy cipőt, meg két szandált. Hogy azok mire jók, nem értem, én jobban szeretem, ha nincs semmi a lábamon. Általában le is veszem a cipőket, amit Anya ráerőltet a lábamra, de nem esik ám le neki!!! Igen nehéz felfogása van ennek a némbernek!!!:)

Íme, a szerzemények (na jó, csak a cipők:)):






















Ha valakinek kellenek, nekiadom, nekem ugyan nem húzzák fel a lábamra!:)

Anya szerint egyre inkább hasonlítok egy kiskutyához!:) Nem értem, miért mondja ezt?! Talán azért, mert gyakran közlekedem fel-alá a lakásban, úgy, hogy a számban cipelek valamit, legtöbbször Lilit, a libámat, általában a csőrénél fogva?:) Vagy azért, mert szeretek olyat játszani, hogy az én számban van valaminek a vége, a másik vége meg mondjuk Apáéban, és kétfelé tépjük?:) Vagy esetleg azért, mert úgy követem Apát mindenhova, mint egy hűséges eb?:)
(Erről készült a mai 2 fotó egyike (szerintem Anya beteg lehet, hogy nem villogtatott egész nap:)))





























Vagy esetleg azért, mert harapok? Ha valami nem tetszik, vagy játékból, vagy csak úgy?

Szóval nem értem...

Ma egyébként rekordidőt töltöttem a hintámban, még tízóraizni is ott tízóraiztam! Sőt, este, mikor Anya ki akart venni, nem engedtem!:)