Ma este meglátogatott Keresztanyu az unokatestvéremmel, Krisztoferrel. Hoztak nekem névnapi ajándékot, meg Anyának nőnapit!:) Szegények, mindig akkor jönnek, meg mi is akkor megyünk, mikor extra módon nyűgi vagyok! De hát mit csináljak, fáradt voltam, mert reggel fél 6-kor keltem, és napközben a szokásos 3 óra helyett csak egyet sikerült sunynom! Valami nem stimmelt ma.:(
Így aztán nem voltam épp a legjobb formámban, pedig Keresztapu nem is volt itt, akitől aztán nagyon félek, de az csak az én titkom, hogy miért, hiszen soha nem bántott. Azért egy-két puszi elröppent, meg megmutattam a könyvemet is, és itt voltak, mikor fürödtem. Fürdés után még pár percig játszottunk, de aztán én aludni tértem.:)


































































És a mai nap kedvenc képe:

És persze minden rajongómnak!;)

Ma verőfényes napsütésre ébredtünk, reggel 8-kor.:) Miután hajnalban győzködtem Anyát, hgy már igenis reggel van, de ő nem akart meggyőződni erről, inkább nekem mondogatta csukott szemmel, hogy még éjszaka van, aludjak, úgy döntöttem, hogy na jó, akkor legyen, és aludtam reggel 8-ig! Persze Anya kihasználta, és ő is!:)

Szóval csodásan sütött a nap, így ma is sokat sétáltunk... Anyával valami katasztrófa a séta! Mindenkivel megáll séta közben beszélgetni, de ez még nem is lenne probléma, engem nem vesz ki a kocsiból, és azt szeretné, ha csöndben, és nyugodtan várnék, amíg ő hajlandó újra elindulni! Na még mit nem! Én aztán ficergek össze-vissza, ki akarok szállni, és bele akarok szólni a beszélgetésbe!:) Nehogy már nyugodtan tudjon beszélgetni!:)

Egész jól ment a hintázás ma este! Egy rövid ideig hajlandó vagyok megülni benne, de csak azért, mert Anya kiselőadást tartott arról, hogy milyen jót tesz nekem a hintázás, mert fejleszt valami egyensúlymicsodámat, vagy hasonló. Hát legyen! Örüljön egy kicsit, egy rövid ideig elücsörgök én benne, végül is annyira nem is rossz!:)


























































Ennyi voltam mára, jó éjt!!!

Ma nagyon jó idő volt! Szépen sütött a nap, így Anya nagyon sokat vitt a levegőre (ami ugye sok öltözéssel jár...:(). De azért jó volt! Délután mentünk a Papáékhoz, és a Papa a kertben az elmaradt őszi tevékenységeket végezte, kórót vágott, és tüzelt. Én meg segítettem!



















































És akkora tüzet én még nem is láttam!























































































Na jó, azt azért be kell vallanom, hogy a legizgibb a Papa söre volt, de amilyen galád, nem adott belőle, csak a dobozzal játszhattam:(



















































Jó segítség voltam, szerintem a Papa máskor is fog szólni, hogy menjek!:)

Este Apa felszerelte a névnapomra kapott hintát. Ekkor már elég álmos voltam, meg nyűgös, így nem igazán tetszett.  Apa meg Anya nem igazán akarta megérteni, próbálkoztak sok mindennel, mackóval, meg énekeltek, de nem értették, hogy nem akartam hintázni! Pedig világosan adtam a tudtukra:

 




















































































Végül azért szerencsére fogták az adást, és volt pancsi, aztán kortyoltam egy keveset a tejciből (egyébként már csak reggel, meg este kortyolgatok, meg persze éjjel:)), és már alszom is!:)

Talán csak annyiban különbözött ez a nap a többitől, hogy Apa nem ment dolgozni, mert autót szerel. Jövő héten megy műszakira az autó, és addig ezt-azt meg kell csinálni rajta.
Így aztán együtt ébredtünk reggel, és ez nagyon jó volt! Az már Anya szerint kevésbé, hogy ez reggel 6 órakor történt! De hát mit csináljak, ha én már kipihentem magam????:) Így aztán Anya megfogadta, hogy este korán lefekszik ő is...na kíváncsi leszek!:)

Délelőtt gyorsan kipróbáltuk az új Ákosmobilt, egész jó, de hosszútávon semmivel sem izgibb, mint a másik. Ugyanúgy csak ülni lehet benne...:( Én ezt meg már nem igazán szeressem, nekem mozoghatnékom van!!!!!



























































Egyébként meg itt a tavasz!!! Én ugyan nem tudom, hogy mi másnak kellen lennie, de azért annak örülök, hogy nem kell annyi ruhát felvenni séta előtt, mert azt úúúútálom!:)
Ezt a virágot Anya kapta Apától, és tőlem! Csak úgy! Mert szeretjük! Nagyon!:)






















Ja, és még az történt, hogy egy-két másodpercre egyedül is állok! Ezt csak akkor merem megtenni, ha Anya vagy Apa ott van, és elkapnak, ha dőlök, de kezdetnek nem rossz...:)

Vannak az életben felesleges dolgok, szerintem...:)
Több is, de Anya szerint ezek nem feleslegesek...:(

Többek között felesleges (és felettébb bosszantó) dolog a sapka. Ezt próbálom Anya tudomásásra hozni, állandóan leveszem a kis bukómról, de Anya vagy tényleg nem érti, vagy csak nem akarja érteni, hogy ez felesleges dolog! Papol itt nekem olyanokról, hogy hideg van kinn, meg hasonlók, de hát én sem most jöttem a falvédőről, akkor ő miért nem tesz sapit? Nekem sem kell!:)

Ezen kívül felesleges dolog az autóba a napellenző. Sokkal jobb móka, ha inkább leszedem, és kukucsosat játszunk vele.:)












































Aztán totál felesleges becsukni a szekrényajtókat! Ez ilyen felnőtt mánia, de én nem tartom ezt túl jónak!:) Csukott szekrényajtónál ugyanis nem lehet pakolni, ezért ki kell nyitni! Újra és újra, amíg Anya meg nem unja, és erősebb lévén el nem cipel onnan!:( De visszatalálok ám, szóval még az is felesleges, hogy Anya elvigyen onnan!;)

Na és a legfeleslegesebb: ÖLTÖZNI!!!!!! Mikor utána meg levetkőztetnek!!!! Fújjjjjjjjjjjjjjjjj, hát ha lehetne, ezt a dolgot tuti eltörölném!!!!!!!:)

Mostanában mindenre azt mondom, hogy ott. Na jó, nem teljesen ilyen kiejtéssel, tehát nem "hosszú t"-vel, inkább olyan angolosan, oth-nak ejtem:) Apa ezért talált nekem egy új becenevet: OTTÓ!!! Hát remek!:o

Ma mozgalmas napunk volt, korán keltettem kiscsaládomat, Anya nagyon megviseltnek tűnt, hja kérem, aki fél 2-kor fekszik le...:) Így aztán elég hamar nyugovóra tértem, és aludtam jó sokat! Anyáék már aggódtak, hogy nem fogok időben felébredni. Na de aztán felkeltem, gyors ebéd, Anya felöltöztetett (áááááá), és beraktak az autóba, aztán már mentünk is. Egész Székesfehérvárig, ami nekem tulajdonképpen nem sokat mond, de mindegy! Jól elszórakoztunk Anyával az autóban, én állandóan leszedtem a napellenzőt, és ahogy Anya szokta csinálni, odaemeltem az arcom elé, majd elvettem, és mondtam, hogy kukk!:) Anyának nagyon tetszett, örült, hogy megint tanultam valami újat! Na, hát ha ez ekkora öröm, akkor gyakrabban fogom megörvendeztetni ilyenekkel!:)























































































Aztán hamar odaértünk (hiába, ha Apa vezet...:)), és vártunk. Na, nem sokat, még csak körül se tudtam nézni, mikor megérkeztek, akikre vártunk. Valahonnan ismerősök voltak, és örültem, mert nekik is volt egy akkora babájuk, mint én vagyok!:) Hoztak valami fura dolgot, amiről aztán kiderült, hogy egy új járgány nekem! Na nem mintha nem lennék elégedett a régivel, nekem aztán szuper, de Apa alig tudja betuszkolni a kocsiba, és akkor már más nem is fér mellé. ezért Anya elhatározta, hogy vesznek egy olyat, amit kicsire össze lehet csukni, ki is nézte, hogy milyet szeretne, és akkor meglátta, hogy az egyik fórumos barátnője pont az olyanjukat akarja eladni, úgy, hogy nem is használták túl sokat. Anyának megtetszett, és így megvettük!:)
Na szóval, ezek mi lennénk a biznisz alatt:)



















































Dominó használati utasítást is mellékelt:)










































































                        Hadd nézzem, mit csináltok!:)













































Sajnos Dominó barátoméknak hamar haza kellett menniük, így mi is hazajöttünk. Az autóban sunytam egyet, de mikor hazaértünk, már fel is ébredtem, nehogy lemaradjak valamiről is.:) Még jó, mert gyorsan meg is szereltem az új járgányom kerekét, nehogy valami gond legyen vele később, szegény Anya mit csinálna séta közben?:)

Ezután Anyáék megint felöltöztettek (na most már elég legyen!), és elindultunk Máté barátomékhoz, akinek nemrég született kistestvére (Anya megígérte, hogy majd nekem is lesz:)). Közben olyan szép volta a naplemente, hogy megálltunk, és készült néhány kép!

































































Aztán végre mentünk Mátéékhoz!
Nézzétek, milyen pici Gábor! Anya azt mondja, én is voltam ilyen pici, de ő sem igazán hiszi el:)





























A Mészáros fiúk:)






















Jó volt, mindent ki akartam borítani, meg akartam enni, össze akartam kenni:)
Apa egyébként azt mondja, nem lesz kistesóm, mert bennem elveszett mind a három gyerek!:) Na, ezt én nem értem!:o

Nálunk a szombatok úgy zajlanak, hogy Apa mostanában még ekkor is dolgozik, tehát majdnem olyan, mintha hétköznap lenne:( Mondjuk én nem tudom, mi az a hétköznap, meg hétvége, de Anya szomorú, mikor Apa szombaton is dolgozik. De azért velem mindig nagyokat játszik, nem volt ez másként tegnap sem! Jó nagyokat hancúroztunk, már reggel ébredés után az ágyban is! Aztán reggeliztünk, majd takarítottunk, aztán Anya felöltöztetett (jajjjj, de nagyon úúúúúútálom!), és kibicóztunk a Mamáékhoz. De senkit nem találtunk otthon:( Hát ilyet! Mindig mondják, hogy menjünk, menjünk, de mikor megyünk, nincsenek otthon! Na szép, mondhatom!:) Na de átmentünk a boltba, és mikor onnan jöttünk ki, már ők is megjöttek, így mégis találkoztam velük, sőt, mivel Öcsi autójának brrrrr-tem, ezért ők hoztak haza autóval, Anya meg egyedül bicózhatott, he-he!:)
Itthon aztán aludtam egy olyaaaaaaaaaaaaaaan nagyot, hogy teljesen szétaludtam a búrámat:)





























Aztán megint játék, majd hazajött Apa! Hú, az nagyon klassz, nagyon tudok örülni neki! Úgy szaladok mászok elé, hogy csak úgy csetteg a tenyerem! Aztán meg el tőle, mert ha elkap, összemegvissza puszilgat, és az nagyon csikiz, meg bök, mert nem tudom miért, de az ő arca nem olyan sima, mint Anyáé, vagy az enyém, vagy esetleg az én popsim...:)

És most az a szombat volt, mikor volt gyerekközi, így ebéd (na jó, nekem már uzsi) után felkerekedtünk, és elindultunk Anyával. Ez egy olyan hely, ahol gyerekekkel vagyunk, és a nagyobbak az Istenről tanulnak, mi, kicsik, meg játszunk! Nagyon jó ám, de most valahogy nem jött be. Elaludtam odafelé, aztán nyűgösen ébredtem a végére, és semmi nem tetszett!:(






















Aztán még ottmaradtunk misére is, mi Anyával a sekrestyében múlatjuk az időt, mert egyre inkább beleszólok a prédikációba, és ez állítólag sokakat zavar. Nem értem, hát nem tudják, hogy nekem is van véleményem, és én bizony nem rejtem azt véka alá!:) És különben is, Józsi bácsi azt mondta, hogy nekem (még) szabad!:)

Ezután Anya még ottmaradt, mert közije volt (ez olyan, mint nekünk, csak nagyban-nagyoknak), mi meg Apával hazajöttünk, és jót játszottunk! Közben megérkezett a Mama is, mert ilyenkor este ő vigyáz rám, amíg Anyáék nincsenek. Anya hazajön megfürdetni, megetetni, letesz aludni, aztán visszamegy, meg Apa is elmegy. Én meg alszom az igazak álmát a Mama felügyeletével. Mondjuk sok dolga nincs velem, tegnap sem keltem fel:)

Szóval nálunk ilyenek a szombatok!

Tegnapelőtt ilyen családi napot tartottam, dédiztem, mindjárt kettővel is, kár, hogy a harmadik olyan messze lakik, és csak ritkán látom:(
Apa kitalálta, hogy menjünk át a szomszéd dédihez, ő a Magdus dédim. Jókat mókáztam vele, meg akartam szerelni a tévéjét, ha már úgyis belejöttem, meg labdáztunk egy almával! Jól éreztem magam, de azért ha Anyát nem láttam, bizony legörbült a szám széle...



















































Képzeljétek, Mgdus dédinek van egy csomó cicája! Azok csuda murisak ám, dédi mindig oda akarja nekem adni őket, Anyának meg feláll tőlük a szőr a hátán! Azt mondja, amíg kicsik, addig helyesek, de ő nem szereti a macskákat! Meg különben is, én ne fogdozzam őket, mert utána meg a számba nyúlok! Na, ebben mondjuk van valami!:) De azért nézegetni jó móka őket!












































Mikor hazajöttünk, eljött hozzám a Papa, meg a másik dédim, a Gizi dédi! Örültem nekik, gyorsan meg is mutattam a Papának az új könyvemet...






















...meg labdáztunk is!

































































Néha a dédit is bevontuk:)






















Azt is megnézték, hogy fürdök a zuhanytálcában, én meg megmutattam nekik! Rendesen produkáltam magam, pörögtem, forogtam, fröcsköltem... Kép nincs:(

Tegnap Apával játszottunk nagyokat, amíg Anya atlétikát nézett a tévében. Apa eldugta a labdát, én meg megkerestem!:)























































































Mikor ezt meguntam, rendtet raktam a dvd-k között.:)






















Nem igaz, hogy nem értik Anyáék, hogy ez így jó???!!!!:)

Egyszer tuti! :) Nagyon jól megy a hosszútávfutásmászás, és tornából is egész jól állok, vannak új elemek, amiket majd rólam neveznek el, mert Anya azt mondja, az ilyeneket arról nevezik el, aki először csinálta őket. Szóval lesznek majd Komjáti-elemek!:)

Na, a viccet félretéve, tényleg igen sportos életet élek. Először is, ugye, bicózom! Azt még nem döntöttem el, hogy a Túrdöfranszon induljak, vagy esetleg ilyen terembicózáson vegyek részt. Mondjuk szimpatikusabb a fransz, mert ez a körbe-körbe... Bár azért arra is gyakorlok, a fotel körül már nagyon jól megy, igaz, még nem biciklivel...:) És néha ellenfelem is akad, Apa személyében, dehát nem kihívás...:) Én vagyok a jobb!:)

A másik a labdázás! Hű, az irtó klassz dolog! Anya szerint nagyon jó labdaérzékem van, vagy mi a csodám. Én ugyan nem tudom, mi az, de labdázni szeretek! Tegnap is Anya dobta nekem a labdát, én meg elkaptam!:o Anya meg is lepődött, de én csak nevettem! Nagyon tetszett nekem ez a móka, úgyhogy lehet, hogy valami labdajátékosként debütálok majd az olimpián. Pekingben még nem valószínű, hogy ott leszek, mert hát alig leszek nagyobb, mint a labda:) Azt még nem döntöttem el, hogy melyik áll a szívemhez a legközelebb, de ha olyan nagy leszek, mint Öcsi, akkor lehet, kosarazni fogok, ha meg nem, akkor marad a kézi, foci, röpi. Bár, ha jól meggondolom, a vízilabda is jó lenne, pancsizni is szeretek, tegnap is alig akartam kijönni a vízből! Ennyi erővel mondjuk úszó is lehetnék, de erről Anyának nincsenek jó emlékei, így egyelőre ez a lehetőség elvetve:) Marad a labda!










































































































































































































Mondjuk Apa azt szeretné, ha autóversenyző lenne belőlem, de Anya ezt nem igazán támogatja... Nem értem, hiszen az is klassz dolog, szeretek autózni! Meg az autókat is szeretem! Ha séta közben látok egyet, akkor mondom, hogy brrrrrrrrr! Meg az újságban levőkre, meg a játék autókra is mondom!:)

De az is lehet, hogy olyan sportot fogok űzni, amiben egy nagy, hosszú rúddal futni kell, aztán meg repülni! Hű, az is frankó lehet, ma láttam a tévében, és tátott szájjal figyeltem! Anya szerint rúdugrásnak hívják, és tényleg klassz dolog, ő is csinálta. Csak sajnos nem tudott ilyen magasra repülni, mint a tévében levő nénik és bácsik:)

Na szóval ilyen terveim vannak! Persze ez még változhat, lehetek akár... ejtőernyős is:)

Ma voltunk védőnéninél, mert ugye múlt héten a hasmenésem miatt Anya nem mert elvinni. De most aztán kiderült, hogy 9750 gramm a súlyom, a magasságomat nem mérték, de majd Anya itthon! Nem híztam túl sokat, de ugye volt itten ez a diéta, meg hát a sok mozgás kéremszépen:) De az összes tudományomat bemutattam, védőnéni el is volt ájulva tőlem, meg egyébként is, mindenki, aki csak ott volt! Csajoztam, másztam, ácsorogtam, vigyorogtam, pápát intettem, és kalácsot is sütöttem, védőnéni szerint finom lett:) Szóval a szokásos formámat hoztam...:)

Délután elmentünk Apa keresztanyjához, Magdi néniékhez, mert vettek egy új tévét, és Apa programozta be. Én meg segítettem...:)
Előtte kutyázni akartam, van ott egy beagle, Lucy-nak hívják, de Apáék csak Lütyőzik!:) Hát, egyelőre nekem is ez a szimpatikusabb. Meg akartam simogatni, de Lütyő félt tőlem:), és megugatott. Én meg csak néztem, hogy mi a baja ennek a kutyának????:o












































































































De a programozás jól sikerült...:)

Bizony, ez a mai nap az én napom! Mégpedig azért, mert ma van a névnapom! Anya jól össze meg vissza puszilgatott reggel, én meg nagyon örültem neki...:) Kaptam jó pár sms-t is, hogy legyek ma nagyon boldog, meg vidám, meg ilyenek, és nagyon sokan gondoltak rám! Én meg köszönöm mindenkinek!

Egy kis kitérő a nevemről:
Jelentése: fehér sólyom
Eredete: török
Ezek közül választották Anyáék: fiúnévből több nem volt, ha lány lennék, a Nóra névvel élném mindennapjaimat
Becézés: mivel az Ákosnak nem nagyon van becézése (az Ákit leszámítva, de ez se Anyáéknak, se nekem nem tetszik túlzottan), ezért Ákos maradtam, illetve van egy csomó becenevem: Anya így szokott hívni: Bubu, vagy Bubuka, Lókötő, Nyuszifül, Nyuszi, Kicsikincs. Apa meg így: Kishaver, (Büdös) Hernyó, Töki :)

Ma jó napom volt, leszámítva, hogy a szokásos alvásom sehogy nem akart összejönni, sehogy nem volt jó, mindenhogy csak nyűglődtem, se cicin, se kézben (megjegyzem, nem tudom, miért gondolta Anya, hogy kézben fogok aludni, mikor soha nem tettem...), se a helyemen, se Anyával összebújva nem tudtam elaludni. Így aztán Anya gondolt egyet, berakott a kiságyamba, és OTTHAGYOTT!!! Sírva! Na azért nem ordítottam olyan veszettül, és kb 3 perc alatt elaludtam, és fel sem ébredtem vagy 3 órán keresztül:) Jól esett ekkorát aludni!:)

Ébredés után ebéd, séta, aztán jött a Dédi. Jó vele, mostanában mindig meg akarom harapni:)






















Szegényt meg fogják műteni! A szemét! Valami szürkemicsoda van neki rajta. Anya azt mondja, nem veszélyes műtét, meg muszáj is, mert szegény dédi alig lát arra a szemére.:(

Aztán ma kipakolós napom volt. Kezdtem a cédékkel...


























































...majd folytattam a konyhai szekrénnyel, a pudingoknak nem volt kegyelem:)





























Apa ma jó sokáig dolgozott, csak este került elő! NA de akkor aztán! Hozott nekem ajándékot! Könyveket! NAgyon szuperek, gyorsan rá is vetettem magam!

































































Anya megígérte, hogy holnap elolvassuk őket!

Szóval így telt életem első névnapja:)

Nem? Én már nagyon unom! Anya mindig azt akarja, hogy aludjak, aludjak éjjel, aludjak napközben is, hát tiszta unalom! Mikor annyi izgalmas dolgot lehetne csinálni alvás helyett. Az éjjel is úgy gondoltam, hogy inkább játsszunk! Több, mint két órán át győzködtem Anyát, de nem hagyta magát...:( Így aztán feladtam, és aludtam még egy kicsit.
Aztán napközben sem aludtam sokat, pedig általában szoktam közel 3 órát bundizni, de ma valahogy nem ment. Mondjuk Anya is ludas volt a dologban, mert én éppen mélyen aludtam, mikor bejött a szobába! Pedig tudja, hogy ezt nem szabad, mert felébredek. Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó, már fel is emeltem a fejem, és le sem tettem többet...:)
Anya úgy gondolta, hogy délután majd séta közben elalszom. Ez így is történt, de amint hazaértünk, kipattantak a szemeim. Mondjuk utána nyűgös is voltam, még a Mamáéktól a holnapi névnapomra kapott hintám sem dobott fel...





























Ja, és reggelre esett a hó, vagy micsoda. Az olyan fehér, hideg, és fura. Anya rendesen meglepődött, mikor kinézett az ablakon, és meglátta.






















































































Láthatóan engem nem nagyon érdekelt...:)
Annál jobb volt itthon mókázni, játszani Anyával, majd mikor Apa megjött, akkor vele. Anya szerint egyre apásabb vagyok, ha Apa itthon van, követem mindenhova, mint egy kiskutya:)

Ma végre már nem volt hasmenésem! Anya nagyon örült ám neki, de azt el sem tudom mondani, hogy én mennyire! Szörnyű volt, nagyon sírtam mindig, mikor bement, meg ki is ment mindenfelé...:( De ma már nem volt semmi gond. Anya azt mondja, holnap már kapok rendes memmét is, na végre!:)
Ma új dolgot tanultam: Apa nyújtja felém a kezét, én meg megfogom! Azt mondják, ez olyan nagyfiús kézfogás. Hát én nem tudom, de mindig jól megfogom Apa kezét, ő meg megrázza az enyémet, és akkor én nagyokat nevetek, mert az jó! Vicces ez az Apa egyébként, asszem, ő a legviccesebb ember a világon! Ma elment valahova, én meg menni akartam vele, de nem vitt magával! És az rossz volt, sírtam is egy kicsit...:( Pedig Anya szerint autót szerelni ment! Na, az lett volna a nekem való meló!:) Így viszont maradtam Anyával, és neki segítettem:











































































































(A porszívós képek tegnap készültek, de végülis minden nap ugyanez a program:))

Már elegem van! Minden úgy kezdődött, hogy egy hete hajnalban mindent összehánytam a hálóban. Aztán azóta hasmenésem van. És a doktornéni azt mondta, hogy diétáznom kell. Én nem tudom, ez mit jelent, de azóta csak rizst, krumplit, meg répát ehetek... Meg szerencsére tejcit, csak azzal már nem igazán lakom jól, így aztán szinte óránként ennék... De egy biztos, ha elmúlik ez a hasmenés (remélem, minél előbb), egy darabig nem szeretnék enni az előbb felsoroltakból!:)

Anya azt mondja, február a télhez tartozik. Szerintem is, ma is hasonló idő volt, mint a télnek mondott időszak nagy részében:), csodálatosan sütött a nap! És ez jó!
Reggel viszonylag sokáig aludtunk Anyával, de én aztán meguntam, és szóltam neki, hogy ideje, hogy induljon a nap!:) Gyorsan megcsináltuk a szokásost, aztán Anya buktát dagasztott, én meg kalácsot sütöttem:) Annyit sütök mostanában, hogy csak győzzék megenni:)
Ebben a szép időben nagyokat sétáltunk, délelőtt is, még a Magdus dédivel is találkoztunk (mondjuk nem nehéz, mert itt lakik a szomszédban:)), meg Apa elé is mentünk a buszra, jó nagy kerülővel. Közben megnéztük a vizet is, meg láttam egy csomó autót, és jó sokat brrrrrrrümmögtem nekik:)




















































































































































































Délután ismét bicóztunk, elmentünk a PApáékhoz! Szeretek ott lenni, mindig örülünk egymásnak a kutyussal, meg persze a Papáékkal is.



















































Este meg elmentünk Anyával templomot takarítani, na az nem volt jó!:( Úgy kezdődött, hogy míg odaértünk (egy km, és bicóval mentünk) elaludtam az ülésemben (hiába no, kényelmes:)), aztán ott felébredtem, és nem volt jó! Nem is hagytam Anyát sokáig takarítani, hisztis voltam, így hazajöttünk. Itthon aztán persze minden ok volt!:) Főleg, hogy eljött még a Papa meg a Mama, és egy kicsit játszottunk.






















Szóval ez egy átlagos nap volt...

Ma 10 hónapos lettem! Sajnos adatokkal nem tudok szolgálni, mert Anya tegnap nem vitt el a védőnénihez, mondván, még mindig megy a hasam, nehogy megfertőzzem a többi babát. Így azt majd jövő héten!
Reggel jó korán keltem, de előtte egész jól aludtam, csak egyszer voltam fenn. Aztán reggel Anyával takarítottunk, és én ebben annyira elfáradtam, hogy fél kilenckor már aludni is tértem, és fel se keltem egész fél 12-ig! Jól esett, azt kell mondjam!:)
Egyébként egy teljesen átlagos nap volt, nagy sétával, bicózással, Papázással, Dédizéssel, nagy játékkal itthon. Este először Apa tűnt el egy kicsit, utána meg Anya. Azt mondták, Apa bicózni volt, Anya meg futni! Hát nem futnak eleget utánam, nem fáradnak el eléggé? Na, holnaptól teszek róla!:)





























Tudományaim tíz hónaposan:
-hihetetlen sebességgel mászom, a kúszást már szinte teljesen elhagytam
-bármiben megkapaszkodva felállok, és egy kézzel kapaszkodva állok, vagy ha nekidőlök valaminek, akkor mindkét kezemet tudom használni egyéb dolgokra:) És oldalazva nagyon jól haladok
-térdelek
-szókincsem: memme, baba, apa, papa, mama, ajjaj, jajj, oth (angolos th-val:)) Ebből a memmét tudatosan az ennivaló megjelölésére használom! A többi csak gyakorlás, még nem kötöm össze őket a jelentésükkel.
-megmutatom, hol a lámpa, ha kérdezik, sőt tudom, hogy összefüggés van a lámpa és a kapcsoló között, és azt is megmutatom. A papáéknál fel is kapcsolom, itthon nem megy, mert ezt nehezebb... Meg a Papa mindig felemel:)
-megmutatom, hogy hol jön be a világos:)
-sütök fincsi kalácsot Anyának, Apának, meg magamnak, de végül is bárkinek, aki kér:)
-intek pápát
-ha a cumi a számban van, és Anya kéri, odaadom neki, de úgy, hogy beleérintem a kinyújtott tenyerébe, aztán visszateszem a számba:)
-ügyesen eszek egyedül darabos dolgokat, felcsipegetem az ujjaimmal
-bekapcsolom a tévét, ha nem a megfelelő távirányítót kapom meg, reklamálok:)
-van 8 fogam.
Ennyi jutott eszembe, pedig biztos tudok még mást is!:)

Hát ez az éjszaka... Anya szerint nem volt túl fényes, de én jól éreztem magam! Nem értem, miért nem lehet éjszaka is játszani? Mindig csak aludni, az olyan unalmas!:) Szóval 1 óra körül felébredtem, mert a pocim jelzett, hogy üres. Én meg jeleztem Anyának, hogy jelez a pocim:) Anya odavett maga mellé, szépen megetetett, el is aludtam annak rendje és módja szerint. Mikor aztán Anya akart visszarakni, érezte, hogy nagyon pisis a ruhám:) Úgy döntött, hogy inkább átöltöztet, mert úgyis felkelnék 10 perc múlva. Én észre sem vettem ezen műveletet, csak akkor ébredtem fel, mikor már a cipzárt húzta fel a rugimon. De akkor aztán nagyon. Nem is akartam már aludni, de Anya szerint még kell, mert sötét van, Apa is alszik, blablabla... Hát, én nem akartam! Sőt, Apát is próbáltam felkelteni, hogy játsszon velem, de az a gonosz Anya nem hagyta!:) Aztán olyan fél 3 körül megadtam magam, és elaludtam. Reggel fél 7-ig! Akkor aztán felkeltem, és már nem hagytam magam. szóltam Anyának, hogy már nincs sötét, Apa sem alszik, legalábbis nincs a helyén, ő se aludjon. Hogy tuti legyen a hatás, gondoskodtam egy kis szagról, és munkáról, ugyanis ez a hasmenés még mindig nem akar megszűnni, már elegem van belőle!:(
De aztán ilyen kezdet után elég jó volt a nap, mert átjött a szembeszomszédból a haverom, Krisztián. Bár ő még kicsi ahhoz, hogy játszhassak vele, azért én megpróbáltam. Csikiztem a  talpát, húzkodtam a ruháját, ő meg nem nagyon vette a lapot, csak vigyorgott Anyára, mint a tejbetök:) Na nem baj, lagalább a könyvét kiolvastam, az enyémeket már úgyis rongyosra lapoztam:) Egyébként ő most 5 hónapos, pont fele, mint én! Mert én már holnap 10 hónapos leszek!!!
Ezek a képek még régebben készültek róla:















































































Aztán délután elmentünk vásárolni, én meg alig aludtam egész nap! Csak egy háromnegyed órát itthon délelőtt, meg az autóban délután egy keveset. Este meg kettesben voltunk Anyával, mert Apa elment focizni. Végül is nagyon jó volt, jókat bújócskáztunk, meg kergetőztünk, meg építettünk tornyot (na jó, Anya építette, én meg ledöntöttem:)). Aztán a fürdés is jó móka volt, jó nagyot pancsoltam!

Ma Apa egy fura szerkezettel állított haza: piros, nagy, és nem jöttem rá, mi lehet az! Anya segített: gyerekülés biciklire! Hát köszi, most aztán okosabb lettem!:) Anya nagyon belelkesült, ki is zavarta Apát, hogy azonnal szerelje fel, Apa pedig ment... És én is vele, segítettem neki! Én irányítottam, mondtam, hogy mit hogyan csináljon!:)






















Ezek után indulásra készen álltunk.





























Aztán el is indultunk! Minden egy kicsit más így! GYorsabb, mint a babakocsi, és izgalmasabb! Láttam egy csomó mindent így is, kutyusokat, cicákat, madarakat, persze, mindent megnéztem. A legérdekesebb Apa biciklijének a kereke volt! Egy jót kerekeztünk, elmentünk Halomalja felé, fel az első dombon, aztán ott már nem tetszett olyan nagyon, így megfordultunk, és hazajöttünk. Képek:

Mostantól élesben olvashatjátok mindennapjaim történéseit, eddig ugyanis csak az emlékirataimat láthattátok:)

...sokat gondolkodtam azon, vajon más nézőpontból milyen lehet a világ... Kicsit unalmas már mindig csak így feküdni, lassan kellene valamit csinálni. Így hát kiötlöttem, hogy én bizony hasra fordulok! És Anyáék szerint is akaratos egy kölök vagyok, amit eltervezek, véghez is viszem!:) Addig-addig gyakoroltam, míg július 24-én, három hónapos, és két napos koromban sikerült is! CSak Anya volt otthon, de ő nagyon örült nekem, egyből írt egy sms-t Apának, de előtte még lefotózott, mondván, ez most olyan hasonfekvés, amit én magam tettem:


















































































Mondta, hogy nagyon büszke rám! El is hiszem:)

Alighogy megtörtént eme nagy esemény, Anyához telefonon bejelentkezett egy volt egyetmi csoporttársa, Orsi, és a férje, Zoli, hogy erre visz az útjuk, ha nem zavarnak, bejönnének! Anya nagyon örült nekik, jó, hogy jöttek! Alig egy hónapja volt az esküvőjük, legyenek nagyon boldogok!








































































Aztán persze, mikor hazajött Apa, én is elmeséltem neki a nagy újságot!:)






























































Meglátogatott Heni is:









































Ekkortájt nagyon-nagy volt ám a kánikula, azért ez az egy szál pelus! Elviselhetetlen volt a hőség, még sétálni is csak este 6 után mentünk!































Képek:








































































Apa szerint itt volt az ideje, hogy megtanuljak vezetni:)































Szerencsére jó sokat voltunk a Papáéknál.


























































































































A Gizi dédim testvére, aki nekem nemtomkim, Esztergomban lakik, és a dédi elment hozzájuk, mert volt az aranylakodalmuk (hogy az mi a csuda?). Mi meg Apáékkal elmentünk érte, és előtte megnéztük az esztergomi bazilikát. Hogy az milyen hatalmas!!!:o ÉS nagyon szép! Voltunk fenn a kupolában is, de az a sok lépcső engem egy kicsit elálmosított, így éna  kilátásból nem sok mindent élvezhettem:)


























































































































































Gyújtottunk mécsest is, Anyáék minden székesegyházban, ahol járnak, gyújtanak egyet...
















































































































Ezután mentünk a dédiért. Anya nagyon szereti Feri bácsiékat, rém jó fejenk tartja őket. Mindig sokat lehet velük nevetni, most is jókat mosolyogtak Feri bácsi töklopós sztoriján...:)


















































































NAgyon gyorsan eltelt az idő, így aztán hamar elindultunk hazafelé.









































Az autóban én persze aludtam egy jót, és így nagyon gyorsan hazaértünk.






























































Pár nappal később megint útra keltünk, elmentünk egyet kirándulni. Megnéztük a sümegi v
 várat, majd elmentünk a tapolcai tavasbarlangba.
A sümegi várat jó magasra építették, Apáék szépen felgyalogoltak. Volt valami vártaxi, vagy mi a szösz, de hát az én szüleim nagyon sportosak...:) Engem Apa vitt a kenguruban. Elég nagy szél fújt ott fenn, de azért jó volt. Megnéztünk valami előadást, meg láttunk pacikat is, benéztünk a kiállításokra, én ebédeltem egy jót, és jól éreztük magunkat.















































































































































































Ezután továbbautóztunk Tapolca felé, a tavasbarlang mindhármunknak új dolog volt, még Anyáék sem jártak ott. Furcsa dolog, hogy egy város közepén ilyíen dolog van, az biztos. A barlangba jó hosszú sorbanállás után jutottunk be, én még aludtam is egyet! Szegény Apa meg hősiesen végigállta a sort! Büszke voltam rá!:) SAjnos csónakázás közben enm készültek túl jó fotók, mert ugye Apa evezett, Anya fogott engem, próbált elhajolni a sziklák elől, amik néhol elég alacsonyan voltak, és még fényképezett is. Meg aztán mögöttünk is jöttek a csónakok, így nem volt idő megállni fotózgatni...:(































A víz gyönyörű tiszta volt, néhol kb fél méter, de volt, hogy 3 méteres mélység volt alattunk...







































































































Megnéztük a barlang többi részét is, bár az már nem volt olyan érdekes, mint a csónakázás.









































Ez a nap is gyorsan véget ért, elég rendesen elfáradtam, mire hazaértünk, de nagyon jó volt! Legközelebb én evezek, Apa!:)

További képek 3 hónapos koromból:


















































































































































































































































































































Végre van kép a szobámról is (akarom mondani, a kis sarkomról:)):































Végre a nagynénémékről is van kép:


































































































































































































































Ebben a hónapban (na jó, egy kicsit már átlógott négy hónapos koromba is, de nem akarom szétvágni:)) Anyával elmentünk ministránstáborba is. Igaz, én még nem vagyok ministráns, de két hetes korom óta csak egy misét hagytam ki, mikor Erzsiék esküvője volt. És majd én is ministráns leszek, ha nagyobb leszek!:) Így aztán mi is ott voltunk! NA még az milyen szuper volt! Sok-sok ministráns gyerek, sokan figyeltek rám, játszottak velem, igazi Kánaán!











































































































































































































































Három hónapos koromban a következő paraméterekkel rendelkeztem:
-súlyom: 7000 gramm
-hosszom: 63 cm
-tudományom: hasrafordulás.

...méreteim: 6450 gramm, és 60 cm. Már elég közel jártam a duplázáshoz, ami a születési súlyomat illeti. Anya szerint ezzel ráértem volna fél éves koromig, de én bizony nem várok addig!:)

Ebben a hónapban nagyon sok érdekes, izgalmas dolog történt velem. Először is, állítólag minden 2 hónapos kisbaba szurit kap. Úgy rémlik, egyet már kaptam a kórházban, de már nem is emlékszem rá. Az tuti, hogy Apa meg Anya jobban féltek, mint én... Apa mégcsak be sem mert jönni, megállt az ajtóban, és onnan nézett. Anya bátrabb volt (valakinek csak muszáj), és ő odajött velem. Egy nagyon aranyos, kedves Doktornénim van, Orsi anyukája. Szóval, Doktornéni megvizsgált, és egészségesnek talált arra, hogy megkaphassam a szurit. Megfogta a lábam, és belémbökte a tűt. Egy kicsit fájt, de nem sírtam ám! Nem akartam, hogy Anya meg Apa még jobban megijedjenek, ezért voltam ilyen jó fiú! MEg is dícsértek érte rendesen, mondván, milyen ügyes voltam! Naná!!!:)

ÉS jutalmul, hogy ilyen ügyes voltam, elmentünk a győri állatkertbe, hogy megnézhessek egy csomó állatot. Csak hát az történt, hogy eléggé elfáradtam, meg a szurit is ki kellett pihenni, így aztán szinte végig aludtam. Szerencsére Apáék nem hagyták otthon a fényképezőgépet, így vannak képek:










































































































































































































Azért Anyáék élvezték...:)

Ezek után történt egy reggel, hogy Apa és Anya eszeveszett pakolásba kezdett, én meg csak lestem, azt sem tudtam, mi történik. Jöttek-mentek, pakoltak. Anya azt mondta, hogy eddigi életem legnagyobb kalandja következik: megyünk táborba!!! Hát felőlem! Nekem aztán okés, ha nem hagynak egyedül, és lesz tejci...:)
Jó sok cuccot összepakolt Anya, Apa meg berakta az autóba (pesze morgott, hogy minek ennyi cucc, meg ilyenek). De Anya mondta, hogy mivel először megyünk együtt ilyen helyre, ezért nem tudja, hogy mi az, ami esetleg nem is kellene, így Apa szerint a fél szobát bepakolta...:) Helyes, nehogymán hiányt szenvedjek bármiben is...:)

Aztán beültünk az autóba, és irány a Bakony vadregényes tája. Kivételesen én ültem elöl Apával, Anya meg hátul egyedül, vagyis a cuccokkal. Navigáltam volna Apát, de az álommanók erősebbek voltak... Mikor felébredtem, egy nagy erdő mellett voltunk, egy kis réten. Sok furcsa dolog volt ott, Anya azt mondta, sátrak, és most egy hétig abban fogunk aludni. Nahát... Elő is pakolták gyorsan az utazóágyacskámat, amit a Maméktól kaptam, meg a többi dolgaimat, és kezdődhetett a nagy kaland. Apa sajnos nem maradt ott velünk, így Anyával maradtunk, meg sok-sok Anya-baráttal.
Jó volt ez az egy hét, sátorban lakni, sátorban fürödni, sátorban enni... És nagyon jókat túráztunk! Ehhez Anya felvett egy kengurunak nevezett akármit, aminek az a lényege, hogy engem bele lehet rakni, és Anya nem a kezében cipel. Nekem is jó, mert közel vagyok Anyához.






















Jó nagyokat túráztunk, sokat néztem a leveleken megcsillanó napfényt, meg aztán sokat aludtam is!






















Sok szép helyen jártunk:



















































Sajnos gyorsan eltelt ez az egy hét, és vége lett a tábornak! A többiek, akikkel nagyon jóban lettem, bicóval jöttek haza, mi pedig kiscsaládostól autóval.






















Jó volt, menjünk máskor is!

Miután hazajöttünk, másnap meglátogatott Anya volt egyetemi csoporttársa, akivel aztán egy albérletben is laktak, Ági. Aranyos volt, először nem nagyon tudta, mit kezdjen velem, de aztán segítettem neki, és gyorsan megügyesedett!:)
Itt éppen versenyt ÁÁÁÁÁÁ-zunk, asszem...:)























Aztán így teltek a napok két hónaposan is, boldog volt a kiscsalád...








































































Még mindig szerettem Apával aludni, itt is elaltattam:




















































Aztán Anyáék elhatározták, hogy leugrunk a Balatonra pancsizni! Én itthon is nagyon jókat pancsizok, de Anyáék szerint ez a Balaton egy hatalmas nagy tó, és ott aztán igazán lehet pancsizni. Hát, én elhiszem, ha ők mondják...
NA, aztán eljött az indulás napja, Apa mindent egyeztetett a nagynénémmel, mert úgy volt, hogy ők is jönnek. De az egészből nem lett semmi, mert borzasztóan fújt a szél... Anya kitalálta, hogy akkor menjünk el a veszprémi állatkertbe. Krisztofer (az unokatesóm) oda nem akart jönni (ott nincs víz:)), így csak kiscsaládostól kerekedtünk fel, és hamarosan odértünk, és beálltunk a nem rövid sorba (miért mindenki akkor megy állatkertbe, mikor mi?), ahol Anya kapott egy jó kis napszúrást (bár ez csak estére derült ki). Na de lényeg a lényeg, bejutottunk, és megnézhettük (volna-ha nem alszom végig szinte az egészet) az állatseregletet. Volt ám ott mindenféle állat, de sok kép nincs:(
Anya kedvencei a zebrák ebben az állatkertben, mert kézből lehet őket etetni, és olyan szelídek...






















Még néhány kép:



















































































































Ebben a hónapban már olyan nagy voltam, hogy kinőttem a bölcsőt:( Így aztán kaptam egy szuper járókát, a Magdus dédi, meg a Gizi dédi adták rá a pénzt, Anya kiválasztotta, Apa összeszerelte, és kipróbálta...:)






















Aztán persze én is birtokba vettem:






















Ami még ehhez a hónaphoz kapcsolódik:
-az első hangos kacagás (2006. július 15.)
-"szókincsem": heö, he, hö, eeeeeee:)

...mint már említettem, 5050 gramm, és 57 centi voltam. Igyekeztem, no:)
Egy hónapos koromban is sok minden történt velem, íme néhány dolog:
A legrendszeresebb látogatóm Márti volt, Anya egyik barátnője. Szerettem ha jött, jó volt hallgatni őt és Anyát, jó sokat tudnak beszélni...:)





























Aztán 6 hetes se voltam, mikor Anya elvitt engem egy csípő-ultrahangra, vagy mire (ez a sok bonyolult szó, sokkal jobb, amit én mondok: heö:)), és ott azt mondták, hogy mivel éretlen a csípőm, ezért terpeszpelust kell hordanom 6 hétig. Na szép!:( Pont a legnagyobb melegben (még szerencse, hogy Anya leginkább csak éjjel adta rám, nappal csak ritkán:))!

És az is hat hetes koromban történt, hogy Anya nagynénje és párja összeházasodtak!! És én is ott voltam! Sajnos Apáék a szertartásra nem hozták a fotómasinát, mert ott felejtettéka  dédinél:(, így arról nincs képünk. De a többiről van!























































































































































Egy biztos: igen nagy érdeklődés vett körül, és nagyon jól éreztem magam-egy darabig. Aztán mivel se fürdés, se a megszokott szobácskám, ezért nyafizni kezdtem. Szerencsére Apáék vettéka  lapot, és elindultunk hazafelé.
Azért Anyáék egy kellemes kötelezettségüknek még eleget tettek hazafelé, ugyanis erre a napra egy másik esküvői meghívásuk is volt, és megígérték, hogy azért oda is benéznek. De a nyűgim miatt ez inkább úgy nézett ki, hogy az ifjú pár, Kolly és Ildikó nézett ki:)





























Szépek voltak.
Elfáradtam.

Még egy csudi jó dolog történt ebben a hónapban, meglátogattak Anya egyetemi csoporttársai, barátnői. Jót játszottunk, meg aludtam... Anyáék meg csak mondták, mondták...:)












































És még Apa barátai is meglátogattak, őket sajnos nem fényképezték le okos szüleim, de hoztak nekem egy tortát!!!!! Hát persze, hogy nem kaptam belőle!:(





























Még képek egy hónapos koromból:

...sokat aludtam. De ez kellett is ahhoz, hogy jó nagyra nőjek! (meg persze az is, hogy Anya akkor adjon enni nekem, amikor kértem, meg hogy nagyon szeretem a fincsi tejcit, és nagyon tudok sírni érte:)). Így esett, hogy egy hónaposan már 5050 gramm, és 57 centi voltam! Másfél kiló, és 6 centi a havi gyarapodásom!!!!!

Ami ebben a hónapban történt:
-Anya keresztfia elsőáldozó lett, és mi elmentünk megnézni. NA jó, én leginkább aludtam:)





























Ezután megismerhettem a harmadik dédimet is, Rózsi dédit. Az a bácsi a  képen Anya nagybátyja, aki következetesen aprótalpúnak hívott. De csak mert nem látta a talpamat:)

























































































Ennyi idősen már olvasni is megtanultam...:)

Szóval nagyjából ennyi történt velem életem első hónapjában.